Aki látta, nem tudta elfelejteni

Lázár Fruzsina

Lázár Fruzsina

2017. július 23., vasárnap 17:29, frissítve: vasárnap 18:08

Semmi toll a világon azt megírni nem tudja, hogy mi volt ő a színpadon. Aki látta, nem tudja elfelejteni, aki nem látta, nem tudja elképzelni – írta Blaha Lujzáról Rákosi Jenő, a neves publicista, dramaturg, rendező 1920-ban, Blaha Lujza Életem naplója című kötetének első megjelenése alkalmával.

Blaha Lujza, született Reindl Ludovika tizenkét éves korától vezetett naplót. „Két dologra vágytam nagyon. Cipóra és cipőre” – írta 1862-ben az első bejegyzésében. A kislány mindig éhes, miközben tudja, ha belesül a szerepbe, nem kap vacsorát. „Apa ebben nagyon szigorú.” Lujza négy-öt éves korától szerepel rendszeresen a színpadon, és a kezdetektől nyilvánvaló, hogy kimagasló tehetség. Szabadkán ismerkedik meg a cseh–osztrák Blaha Jánossal, a katonazenekar karmesterével. A huszonegy évvel idősebb Blaha nagy művésznőt szeretne Lujzából faragni, egyre azt ismételgeti, „Freulein, muszáj danulni!”. 1865-ben a kezét is megkéri, és Lujza, bár nem repes az örömtől, igent mond „Blaha bácsinak”. Debrecenbe szerződtetik, a közönség rajong az ifjú színésznőért, sírva utazik el Bécsbe, ahol betegeskedő férjének orvost kell keresni. A bécsi Károly Színház is szerződést ajánl neki, de nem akar német színésznő lenni. „Nem kell nekem Bécs városának sok cifra palotája, inkább lakom én Debrecenben, akár nádfedeles kunyhóban.” Blaha nemsokára meghal, a színésznő hálából örökre megtartja a nevét.

Négyezer forintos fizetést ajánlanak neki a Nemzeti Színháznál, miközben azért aggódik, hogy a pesti közönség elfogadja-e őt, a vidéki színésznőt. Amikor azonban első fellépésekor elénekli a Cserebogár, sárga cserebogár kezdetű dalt, a közönség tombolva ünnepli. Második férjétől, Soldos Sándor Heves megyei földbirtokostól két gyermeke születik, ám a kapcsolat nem lesz tartós, hamar elválnak. A „kis Blahánét” nemcsak a közönség, a kollégák is szeretik, sztárallűrjei nincsenek, főztjéről csodákat mesélnek. Közben megépül a Népszínház, hívják, igent mond, szíve a népszínművekhez húzza. A nemzet csalogányának népszerűsége ekkor már minden képzeletet felülmúl. Bécsben a király és a királyné ezüstlakodalma alkalmából tartott díszelőadáson énekel. Amerikába is elmehetne, de azt mondja, szó sem lehet róla, hogy átvitorlázzon a tengeren, akkor megy majd, ha hídon lehet odasétálni. Harmadik házassága báró Splényi Ödön rendőrfőkapitánnyal csaknem harminc évig tart. 1909-ben, férje elhunyta után visszavonul. 1926-ban bekövetkező haláláig az Erzsébet körúton él testvérével, lakása ablakából pedig éppen rálát a hetvenedik születésnapja alkalmából róla elnevezett Blaha Lujza térre.

A színésznő halálának kilencvenedik évfordulójakor megjelenő, fotókkal illusztrált memoárban nemcsak egy rendkívüli tehetség életének kalandos eseményeit követhetjük nyomon, képet kapunk a kor színházi és társasági életéről, és a korszak olyan nagyságai is felbukkannak benne, mint Liszt, Erkel, Laborfalvi Róza vagy Prielle Kornélia. 

Blaha Lujza: Életem naplója. Szépmíves Könyvek Kiadó, Budapest, 2016. 3490 forint.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.04.

A szerkesztők ajánlják

Stier Gábor

Nyugat-Európa a csecsen maffia szorításában

Két évtizede Európa még keblére ölelte a szabadságukért küzdő csecseneket. Azóta változott a róluk alkotott kép.

B. Kovács Gergely

A készülő harang olyan, mint egy matrjoskababa

Ahol tojásból, cukorból, mosott agyagból és emberi hajból készül a köpeny – az ország egyetlen öntödéjében jártunk.

Pintér Bence

„A rendszerváltás ígérgető politikusjelöltjei tudatlanok vagy demagógok voltak”

Romsics Ignác Mária Terézia átértékeléséről, a konstruktív mítoszrombolásról és a történész feladatáról. Interjú.