Családtörténet lőporfüsttel

2017. március 9., csütörtök 19:58

 

Számunkra, akik magunk mögött tudjuk az elmúlt évszázadot, ténykérdés a két világháború története és benne Magyarország kálváriája. Nehezen tudnánk beleélni magunkat annak a nemzedéknek az életébe, amely a szarajevói pisztolylövések hallatán legfeljebb egy rövid, a világ menetét alapvetően nem befolyásoló konfliktusra gondolt, amely után minden megy tovább a régi kerékvágásban. A hosszú békeéveken felnőtt nemzedékek menet közben szembesültek azzal, hogy azon a napon valami örökre megváltozott. Az öröklött háborús tapasztalatok már semmit sem érnek, ezután minden más lesz, mint volt.

Ennek az életérzésnek a felidézéséhez nyújt segítséget Csonkaréti Károly új könyve, amely sajátos ötvöződése a magántörténelemnek, illetve a hivatalos históriának. A Magyar fátum című kötet tipikusnak is tekinthető, a világégést mindjobban megérző nyugat-magyarországi polgárcsalád háborús mindennapjaival indul. Leveleiken, tábori lapjaikon követi végig az 1914–1915 közötti eseményeket, a civil életben ügyvédként praktizáló, népfölkelő tartalékos főhadnagy családfő bevonulásától a fronton bekövetkező hősi haláláig. Ettől kezdve vált át a családtörténeti szál hivatalos történelemmé. Az időrendben továbbhaladó kötet felidézi az őszirózsás forradalmat, a padovai fegyverszünetet, Károlyi Mihályék balszerencsés belgrádi vállalkozását, a román, szerb és cseh megszállást, a Tanácsköztársaságot. Trianon történései után pedig megismerkedhetünk a magyar kormány Baja és Baranya visszaszerzéséért, Sopron és környéke megmaradásáért folytatott küzdelmével is. Közülük a köztudatban kevésbé él a szerbek által szorgalmazott Baranya–Bajai Szerb–Magyar Köztársaság históriája, melynek létrejöttében jelentős szerepe volt a pályáját jugoszláv nyugdíjasként befejező Linder Bélának, Károlyi Mihály egykori hadügyminiszterének.

A nyugat-magyarországi harcokról ugyan több szó esett, de ezzel arányosan az elmúlt évtizedek hivatalos propagandája igyekezett minél kedvezőtlenebb képet festeni a Lajtabánságról, illetve az ottani harcok szereplőiről. Csonkaréti Károly számos korabeli fotót is felvonultató munkájában most elfogultságoktól mentesen, pusztán a tényekre szorítkozva veszi sorra a két legbátrabb falu, Kerca és Szomoróc, továbbá a leghűségesebb város, Sopron meg a végül a velencei egyezmény nyomán szintén hozzánk visszakerülő tíz falu históriáját.

Csonkaréti Károly: Magyar fátum (1914–1921). Kornétás Kiadó, Budapest, 2016. 2900 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.28.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.