Csáth Géza a függőség szűrőjén keresztül

2017. december 18., hétfő 15:03, frissítve: hétfő 15:18

„Sohasem éreztem magam teljesen egészségesnek. Ebből sejtem, hogy a betegség kezdettől organikus volt” – írta Csáth Géza egy naplóbejegyzésében. A Brenner József néven született író, orvos kíméletlen őszinteséggel analizálta önmagát, voltaképpen egyebet sem tett. Folyamatos megfigyeléseinek drámai lenyomata az a szinte egész életét átfogó naplófolyam, amelynek harmadik, egyben zárókötete nemrég jelent meg Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály szerkesztésében a Magvető Kiadónál.

 

A Sötét örvénybe süllyedek 1914-től az öt évvel később bekövetkező haláláig követi nyomon Csáthot, és e helyütt a megfigyelő és a megfigyelt szétválasztása felettébb indokolt, hiszen a csaknem hatszáz oldalas kötet egy elme fokozatos megbomlásának regénye. Az orvosi önreflexió kilép a szellemből, idővel így már kívülről szemlélve önmagát, a szakmai normáknak megfelelő precizitással. Hátborzongató olvasmány a napló, különösen ha az előző két kötet ismeretében, azokat követve vágunk bele. A gyermekkori érzékenységtől a kamaszszexualitáson át a fiatalságot bűvkörében tartó morfiumig járhattuk be eddig Csáth Géza életét, amely az első huszonhét évben is bővelkedett drámákban, élete utolsó öt esztendejét illetően azonban nem túlzás a sötét örvény szimbolikája sem.

Az első világháború kitörésekor egy magabiztos, a harci eseményeket lelkesen, határozott véleménnyel kísérő orvos jelenik meg előttünk a szövegben. A frontszolgálat azonban hamar árnyalta az ünnepelt háborúról alkotott képet, és a kiábrándulással párhuzamosan a szerző portréján apró repedések tűnnek fel. Mind gyakrabban kerül elő az enyhet adó morfium, amely ekkorra már nem pusztán menekülés a háború borzalmai elől, hanem Csáth általános világtapasztalata. A bejegyzésekben a valóság a függőség szűrőjén keresztül válik szöveggé, az író szép lassan eltávolodik a realitástól, és átlép egy sötét, paranoiás dimenzióba.

Legrémisztőbb példái ennek a feleségéről, Jónás Olgáról írt bejegyzések. A nőt hol unalmasnak, közönségesnek és butának, hol démoni csábítónak, a vágy veszedelmes tárgyának látja. Amikor az elmebaj végleg elhatalmasodott Csáthon, az inga már csak egy irányba lendült, saját életének minden hibájáért Olgát okolta. Paranoiája meggyőzte, hogy még közös gyermekük is más férfitól született, az üldözési mánia pusztító haragba fordult, amelynek következményei jól ismertek. Az író előbb megölte feleségét, majd – hosszabb elmeosztályi kezelést követő szökés közben – öngyilkos lett.

Csáth Géza: Sötét örvénybe süllyedek. Magvető Kiadó, 2017. 4499 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.16.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.