Értelmetlen háború hősök nélkül

R. Kiss Kornélia

R. Kiss Kornélia

2017. október 5., csütörtök 09:14, frissítve: csütörtök 12:54

Sokan nem értették, miért kapott Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics, amikor tulajdonképpen tényirodalmat művel. Ha nagyon leegyszerűsítjük, tényleg újságírói munkát végez: Csernobil, az afganisztáni háború vagy éppen a második világháború áldozataival készített interjúkat, aztán egyes szám első személyben leírta a történetüket.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt benne a köztudatban a fehérorosz szerző neve, annak ellenére, hogy jelentek meg könyvei magyarul. A Nobel-díj után az Európa Könyvkiadó kezdte megjelentetni műveit.

 

A Fiúk cinkkoporsóban az afganisztáni háború túlélőiről és a gyászolókról szól, egyszer már megjelent magyarul 1999-ben, de már alig kapható. A most megjelent új fordításban Enyedy György mellett M. Nagy Miklós is részt vett.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Alekszijevics egyik legjobb alkotása a Fiúk cinkkoporsóban. A mű vezérfonala az értelmetlen háború gondolata. Visszatérő eleme a visszaemlékezéseknek, hogy sokan a semmiért haltak vagy nyomorodtak meg. Különös módon Afganisztán a szovjetek számára is „politikai tévedést” jelentett, ahogy az enyhülés idején, utólag beismerték. Ezt az áldozatok többször föl is emlegetik. „Hallani sem akarok a politikai tévedésről! Ha ez tévedés, akkor adjátok vissza a lábam…” – mondja egy veterán főhadnagy. Pedig az is kiderül a könyvből, hogy sokan tényleg úgy gondolták: a hazát szolgálják, védik, kötelességet teljesítenek, ha részt vesznek a hadműveletekben. „Engem mindig arra tanítottak, hogy higgyek. Senki nem tanított engem arra: fontold meg, higgy vagy ne higgy” – mondja utólag egy veterán.

A Fiúk cinkkoporsóban talán azért is az egyik legjobb Alekszijevics-könyv, mert óriási feszültséget teremt az, ahogyan az áldozatok szembesülnek az afganisztáni háború értelmetlenségével, és azzal, hogy a közvélemény szemében gyilkosok lettek. Ketten be is perelték az írónőt, a per krónikája is olvasható a kötetben. A 90-es évek elejének Minszkjéhez méltóan zavaros eljárásban egy elesett tiszt anyja és egy veterán voltak a felperesek. Egyrészt azzal vádolták az írónőt, hogy nem pontosan adta vissza, amit mondtak, másrészt hogy nem is tudták, hogy a beszélgetés bekerül a könyvbe. Végül pedig, hogy a szerző megsértette emberi méltóságukat, gyilkosként mutatta be, erkölcsileg megsemmisítette a veteránokat és az elesetteket. A tárgyalóteremben elhangzottak talán mindennél többet árulnak el az afganisztáni háború drámájáról, amelyben az áldozatok számára nincs feloldás – az igazság csak még jobban lesújtotta őket.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.04.

A szerkesztők ajánlják

B. Molnár László

Egyre csak ömlik az állami támogatás a fociba

A taorendszer megjelenése óta csak a színvonal nem lett jobb. Kirívóan sok jut Felcsútnak.

Pintér Bence

Magyar Nemzet Szalon: Ennek a nemzetnek a lelkében valami megtört

A kivándorlás a transznacionalizmus erősödését és a távozó fiatalok nemzeti identitásának teljes felszámolását okozhatja.

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például Donald Trumptól vagy a toryktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.