Értelmetlen háború hősök nélkül

2017. október 5., csütörtök 09:14, frissítve: csütörtök 12:54

Sokan nem értették, miért kapott Nobel-díjat Szvetlana Alekszijevics, amikor tulajdonképpen tényirodalmat művel. Ha nagyon leegyszerűsítjük, tényleg újságírói munkát végez: Csernobil, az afganisztáni háború vagy éppen a második világháború áldozataival készített interjúkat, aztán egyes szám első személyben leírta a történetüket.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt benne a köztudatban a fehérorosz szerző neve, annak ellenére, hogy jelentek meg könyvei magyarul. A Nobel-díj után az Európa Könyvkiadó kezdte megjelentetni műveit.

 

A Fiúk cinkkoporsóban az afganisztáni háború túlélőiről és a gyászolókról szól, egyszer már megjelent magyarul 1999-ben, de már alig kapható. A most megjelent új fordításban Enyedy György mellett M. Nagy Miklós is részt vett.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Alekszijevics egyik legjobb alkotása a Fiúk cinkkoporsóban. A mű vezérfonala az értelmetlen háború gondolata. Visszatérő eleme a visszaemlékezéseknek, hogy sokan a semmiért haltak vagy nyomorodtak meg. Különös módon Afganisztán a szovjetek számára is „politikai tévedést” jelentett, ahogy az enyhülés idején, utólag beismerték. Ezt az áldozatok többször föl is emlegetik. „Hallani sem akarok a politikai tévedésről! Ha ez tévedés, akkor adjátok vissza a lábam…” – mondja egy veterán főhadnagy. Pedig az is kiderül a könyvből, hogy sokan tényleg úgy gondolták: a hazát szolgálják, védik, kötelességet teljesítenek, ha részt vesznek a hadműveletekben. „Engem mindig arra tanítottak, hogy higgyek. Senki nem tanított engem arra: fontold meg, higgy vagy ne higgy” – mondja utólag egy veterán.

A Fiúk cinkkoporsóban talán azért is az egyik legjobb Alekszijevics-könyv, mert óriási feszültséget teremt az, ahogyan az áldozatok szembesülnek az afganisztáni háború értelmetlenségével, és azzal, hogy a közvélemény szemében gyilkosok lettek. Ketten be is perelték az írónőt, a per krónikája is olvasható a kötetben. A 90-es évek elejének Minszkjéhez méltóan zavaros eljárásban egy elesett tiszt anyja és egy veterán voltak a felperesek. Egyrészt azzal vádolták az írónőt, hogy nem pontosan adta vissza, amit mondtak, másrészt hogy nem is tudták, hogy a beszélgetés bekerül a könyvbe. Végül pedig, hogy a szerző megsértette emberi méltóságukat, gyilkosként mutatta be, erkölcsileg megsemmisítette a veteránokat és az elesetteket. A tárgyalóteremben elhangzottak talán mindennél többet árulnak el az afganisztáni háború drámájáról, amelyben az áldozatok számára nincs feloldás – az igazság csak még jobban lesújtotta őket.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.04.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.