Felnőni nehezebb, mint túlélni a világvégét

2017. június 21., szerda 16:00, frissítve: szerda 16:08

Király Márk első regényének a főhősei a tizenévesek életét élik, amiben talán több az alkohol és a tudatmódosító, mint ha nem közelegne a világvége. De ez sem segít a magány és az ismeretlentől való félelem elviselésében. Szórakoztató, lendületes elbeszélés lett a Harminc nappal a világvége előtt, jó kezdés egy húszéves szerzőnek.

Tényleg válságban van a Z generáció, vagy csak a kamaszok megszokott életét és szokásos válságait élik azok is, akik 1995 után születtek? Király Márk első könyve a beharangozók alapján generációs regénynek tűnhet, de végül csak annyiban lesz az, hogy a szereplők a szerző kortársai. A szerző most huszonkettő, és bár az ő korában még ritkán kísérleteznek nagyprózával az írók, a Harminc nappal a világvége előtt lendületes és ötletes regény lett.

A Művelt Nép kiadó gondozásában megjelent kötetről ordít Király Márk kedvenc szerzője, Bret Easton Ellis hatása, a főszereplők céltalan, kiüresedett világa és a szikár stílus is az amerikai íróra emlékeztet. A mű egyszerre fejlődésregény, road movie és könnyed, színes disztópia. Felnőtt olvasóknak is szórakoztató lehet – akkor is, ha egyébként ifjúsági regényként adták ki. A kötet a sajtóban kis bulváros körítést is kapott. „Lesújtó: isznak, kufircolnak és kétszínűek a magyar tinik” – hirdette az egyik bulvárlap cikke. Ám Király Márk történetében nem csak a tinik vannak válságban. Sőt, talán ők azok, akik többé-kevésbé normálisak maradnak, és csak ők gondolkodnak rajta, hogy mihez is kezdjenek a világvégével.

A főszereplő – az események egyes szám első személyű elbeszélője – rezignáltan figyeli, hogyan őrül meg körülötte mindenki. Ha csak harminc nap van hátra a végig, nyilván előtörnek az elfojtott feszültségek, és más megvilágításba kerül az, amit korábban természetesnek vett az ember. Az ötlet, hogy mihez kezdenénk egy ilyen helyzettel, nem különösebben eredeti, a megvalósítás viszont érdekes.

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

Lehet, hogy valójában nem is változik olyan sok minden azután, hogy bejelentik a Föld elpusztulásának dátumát. A celebek továbbra is a Twitteren üzengetnek, az átlagember is ragaszkodik a rossz beidegződéseihez, és továbbra is értelmetlen tévéműsorok készülnek. A szekták és az önjelölt próféták fölbukkanásához sem kell világvége, és ahhoz sem, hogy a virtuális valóság rabjaivá váljunk. Aki boldogtalan középkorú szülő vagy tengő-lengő tinédzser volt, az utolsó napokban is az marad.

A főhősök is élik a tizenévesek életét, amiben talán több az alkohol és a tudatmódosító, mint ha nem közelegne a vég, de ez sem segít a magány és az ismeretlentől való félelem elviselésében. Előbb-utóbb véget ér a kalandos utazás a világvégére készülő városban: a halállal és az értelmetlenséggel megbékülve mindenki valaki máshoz próbál menekülni, és ezzel akarva-akaratlanul felelősséget vállal. Talán ez az, ami Király Márk számára a felnövekedés metaforája. De valójában a regény egész társadalmára ráférne egy ilyen fordulat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.20.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.