Feltárul Szabó Magda eddig kevésbé ismert szenvedélyes oldala

2017. december 17., vasárnap 16:30, frissítve: hétfő 13:01

„Hallgass már el, szégyelld magad, hogy nyafogtál. Pocsék kor volt, de boldog voltál benne. Nem lehetett minden! Ő volt a minden. A többi a korszak gyalázata. De ma, ’82. május 8-án már tudod, mi volt, mikor még vele élhettél, és visszasírod a nyomort, félelmet…” – inti le 34 éves önmagát az 1951-ben vezetett füzetbe belefirkálva az imádott férjét, Szobotka Tibort éppen csak elvesztő, 65 éves Szabó Magda. Az utólagos bejegyzések tanúskodnak róla, hogy újraolvasgatta, de nem kívánta megsemmisíteni ezeket az intim vallomásokkal teleírt iskolai füzetkéket, melyek gyűjteményes kiadása most a Jaffa Kiadó gondozásában, Nyusziék címmel jelenik meg.
 

Más is utal erre az újraolvasásra: a sorokat átfirkálva azért mégis megcenzúrázta, hogy meghatározza, mi ne maradjon fenn. Az ünnepelt írónak huszonnégy éve maradt, hogy a mellőzöttnek látott férj és a legendás szerelem emlékművét felépítse, és mások mellett Gerhard Ehrlich sem illett ebbe a képbe. Szabó Magda interjúiban ugyan röviden meg-megemlítette, hogy az 1930-as évek második felében, a németnyelv-tanulással töltött bécsi nyarakon eljegyezte egy osztrák férfi, akiről azt is megjegyezte, hogy nem illettek egymáshoz, és elsodródtak a háború miatt. A Magdaléna című kötetben a bécsi vőlegény titkáról lebben fel a fátyol, bár a titok végül titok marad. Az olvasó, aki a 2002-ben megjelent utolsó regény, a Für Elise folytatását várja, s egy hagyatékban megmaradt, eddig ismeretlen regényt remél, csalódni fog. Igazi rajongónak kell lennie, hogy sikerüljön összeraknia a mozaikcserepeket, noha a kiadó szerkesztői minden igyekezetükkel azon voltak, hogy azok összeálljanak egy képpé.

A hagyatékból összegereblyézett papírok mellett a szerkesztő előszava, egy 2000-ben készült interjú, a történész áttekintése és Karafiáth Orsolya novellája rekonstruálja a történteket. Utóbbi azt az esetet dramatizálja, amikor 1956 után az egykori vőlegény Magyarországra látogat, hogy ha kell, „kimentse” innen régi szerelmét. Szabó Magda azonban csak fölényes írói hangján szólal meg ebben a történetben, sok évtized távlatából, egy novella vagy a regénykezdemény szerzőjeként, amelyre nyolcvanas évei végén már nem vállalkozott. Hazaírt levelei sem maradtak fenn ebből az időszakból, noha a hagyaték sok, a szülőknek Debrecenbe írt levelet őriz. Akit a Magdalénában soha nem pillanthatunk meg, az a szerelmes nő.

 

 Őt a Nyusziék oldalain látjuk. Olyan elementáris lendülettel rója néha a sorokat, hogy a nem lágy szívéről ismert kálvinista nagyasszony bizonyára zavarba ejti majd néhány régi olvasóját. A debreceni és hódmezővásárhelyi tanárkodás után az ország újjáépítésének lázában Pestre kerülő Magda harmincévesen ismerte meg a feleségét és csecsemő fiát a háborúban elvesztő, sebzett lelkű Szobotkát, aki éppen Don Juan-korszakát élte. A szerelmi napló sokszor utal a pár közös évfordulóira: megtudjuk, mely napon történt a megismerkedés, mikor a lánykérés, és azt is, hogy nyolc nappal ezután „egymáséi lettek”.

Az első füzetben 1950-ben járunk. Egy évvel korábban vonta vissza Révai miniszter Szabó Magda Baumgarten-díját, aminek következtében időlegesen zátonyra futott a költői pálya – ekkor még úgy véli, se kedve, se ideje új dologba vágni –, férje korrektorként dolgozik. Az utolsó füzetcsonk lapjain már 1958-at írunk, és elkezdődik a hallgatás évei alatt írt regények kiadása: először a Bárány Boldizsáré, majd a regényírói hírét megalapozó Freskóé, Szobotka Tibor pedig adjunktus lesz. A Nyusziék azonban célzottan csak a boldog órákat jegyzi fel: „Végigcsókolózzuk a Vérmezőt, itthon vetkőzni kezdek, hogy átöltözzem a vacsorához, Te valamit magyarázol, azután benézel utánam, akkor bújtam ki a ruhákból, állok meztelen a fürdőszobában – csak elakad a szavad” – írja le Szabó Magda házassági évfordulójukat, valamint a „nyuszizástól nyuszizásig” végigszenvedett órákat: „tanítás közben is összerándult a méhem a tehetetlen kívánkozástól”. A pár egyszer Montesquieu-ről beszélget, máskor maga az olvasó zavarba is jöhet, mit keres szexuális szerepjátékaikat figyelve, egymás testrészeit megnevező beceneveket fejtegetve. A könyvek és a szerelem: ezekből építenek maguknak bástyát az ellenséges világgal szemben abban a szent hitben, hogy tehetségük, műveltségük és intelligenciájuk egyszer megfelelő polcra helyezi őket. De az egyik füzettel párhuzamosan írt „szakmai naplóban” az is megvillan, milyen világ elől menekülnek a „nyusziparkba”.

Érdekes módon a naplót újraolvasó Szabó Magdát nem a szexuális izzás képei vagy szerelmes gügyögéseik indították cenzúrázásra. A kipontozott részek olyasmiket takarnak, amelyekről tényleg hallgatni akart. De mindenképpen meg akarta őrizni – magának vagy az utókornak – a fiatal Magda láttán a férje szemében felgyúló imádatot. A naplókban néha olyan erővel jelenik meg a diadalmas ifjúság és az életben tartó szerelem, hogy akár meg is hatódhatunk. Akár az író írta, akár a szerelmes nő.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

(Szabó Magda: Magdaléna – A másik Für Elise nyomában. Jaffa Kiadó, 2017. Ára: 3490 forint. Szabó Magda: Nyusziék – Naplók, 1950–1958, Jaffa Kiadó, 2017. Ára: 3490 forint)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.16.

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.