Mi tesz minket állattá?

Negatív fejlődésregény embercsempészekkel és kegyetlenkedésekkel

Kósa András

Kósa András

2017. szeptember 27., szerda 19:35, frissítve: szerda 22:14

Általában félve ülünk be egy nagyon jó könyv filmes adaptációját megnézni a moziba, hiszen legtöbbször olvasmányélményünk töredékét kapjuk vissza a filmvásznon egyszerűen a két művészeti ág törvényszerűségeinek különbözőségei miatt. Hakan Günday Még című regénye kivétel lehet. A könyvből már elkészült a filmváltozat, amelyet az idén a Karlovy Vary-i filmfesztiválon mutattak be. Hozzánk még nem jutott el, így nem tudunk róla véleményt mondani. A könyvet elolvasva viszont csak drukkolni tudunk, hogy Hakan Günday forgatókönyvíróként bátran és határozottan nyúlt Hakan Günday író szövegéhez, és bőven metszett a felesleges részekből.

Félreértés ne essék, a Még jó könyv. De valószínűleg éppen az teszi azzá, amit Günday maga mellékesebbnek tart saját művéből: Gaza, az embercsempész fiú története. „Megrázó és felkavaró történet menekültekről, migránsokról és egy embercsempész fiáról” – olvasható a borítón, és ez valóban így is van, bármennyire is utálhatók ezek a hatásvadász marketingmondatok.

De a könyv nem csak erről szól. Hakan Günday egy interjúban elmondta, diplomata gyermekeként, pár évente új és új országban élve, végül azért választotta a politológiát egyetemi tanulmányai tárgyául, mert mindig szerette volna megtudni: mi visz rá embereket arra, hogy elfogadják a szerinte tökéletesen irracionális helyzetet, amelyben egyesek a hatalom nevében – legyen ez bármely hatalom; Günday a demokratikus úton szerzett hatalmat is ide sorolja, pontosabban egyáltalán nem hisz abban, hogy létezhet valódi, igazságos demokrácia – utasításokat osztogathatnak másoknak, és ezzel alapvetően befolyásolhatják az életüket?

Günday szerint erre csakis a kultúra, vagyis az embertársainkkal folytatott interakció képes rávenni minket, az ember alapvetően nem születik alattvalónak vagy zsarnoknak; mert a kettő között átmenet azért nem nagyon van az ő világában. Például – ezt is az interjúban mondta el – az egyik legizgalmasabb dolognak azt tartja: vajon mi lett volna Robinsonból, ha már eleve arra a szigetre születik, és teljesen egyedül nő fel? Mondjuk azért, mert az édesanyja meghalt.

Mind Robinson, mind az anya nélkül való felnövés motívuma hangsúlyos része a regénynek is. Gaza is úgy tudja, hogy édesanyja belehalt az ő születésébe; amely egyébként egy temetőben zajlott le apja elmondása szerint, mivel az asszony el akarta hagyni a férjét, de előtte még úgy bosszút állni rajta az elrontott házasságért, hogy megöli saját újszülöttjét. A regény végére persze kiderül, hogy mindez nem így történt. Amit Gaza biztosan tud, hogy soha nem látta az anyját, apja részeges, durva emberkereskedő, aki szeretné, ha a fia is beszállna az „üzlet” lebonyolításába. Ami egyébként pofonegyszerű: az Irán felől kamionokkal az országba juttatott szerencsétleneket teherautóval a határvidékről az Égei-tenger partjára kell juttatni a megbeszélt helyre és időben, hogy a hajóval rendelkező „üzlettársak” továbbvigyék őket. Gaza már kilencévesen részt vesz a migránsok ellátásában vízzel, élelemmel, kitakarítja utánuk a teherautót, és egyik este végighallgatja, amint apja elmeséli neki, hogyan ölt meg egy idős férfit. Nem telik el sok idő, és Gaza maga is egy migráns halálát okozza majd, amikor a fiatal afgánnak nem kapcsolja be a raktér szellőzését, és a Cuma nevű férfi megfullad. Innentől kezdve időről időre Gaza és Cuma közötti fiktív beszélgetés is végigvonul a regényen, az afgán egyszerre szolgál majd Gaza élő lelkiismereteként, és nyújt számára vigaszt vívódásaiban.

A Még ugyanis fejlődésregény is, negatív értelemben: 431 oldalon kísérhetjük végig Gaza személyiségének végzetes eltorzulását, majd a regény legvégén, közvetlenül a már fiatal felnőtt férfi halála előtt (Günday már a történet elején közli az olvasóval, hogy Gaza hány évesen fog meghalni) az elkövetett bűnök fel- és beismerését és egyfajta feloldozást. Gaza személyiségét pedig természetesen az szedi ízekre, hogy egy idő után úgy érzi: a kiszolgáltatottak fölött korlátlan hatalma van, amit egyre durvább „kísérletekben” él ki.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ha ennyi lenne a Még, akkor az már bőven elég lenne egy jó regényhez. Sajnos azonban Günday itt nem tud megállni; Gaza elmélkedéseinek álcázva időről időre hosszú monológokban fejti ki saját nézeteit a hatalomról, a közel-keleti helyzetről, a kiszolgáltatottságról – és ezeknél a részeknél bizony nagyon „leül” a könyv. Günday gondolatai ugyanis legtöbbször közhelyesek, felszínesek, némi iróniával azt is mondhatnánk, sikerült tökéletesen rekonstruálnia egy nem túl olvasott középiskolás világlátását. Érdekes módon – holott nem pszichológiát, hanem politológiát tanult – sokkal izgalmasabban fogja meg Gazának az apjához fűződő ambivalens érzelmi kötődését.

A Még érdekes olvasmány, de a kevesebb valószínűleg (még) több lett volna.

(Hakan Günday: Még. Ford.: Aktürk Éva. Joshua Könyvek, Budapest, 2017, 432 oldal. Ára: 3990 forint)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.23.

A szerkesztők ajánlják

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például a nácikkal kollaboráló francia politikusoktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.

Lándori Tamás

Döntenek ma a lúgos perben: összeszedtük a vád és a védelem főbb állításait

A negyedik – és minden valószínűség szerint nem az utolsó – bírói tanács dönt a bűncselekmény ügyében.

Molnár Richárd

Titkos kommunikációs stratégia oldalanként 450 ezerért Cegléden

A város fideszes önkormányzata hivatalosan üzleti érdekből rejtegeti méregdrága tervét.

x
Rendkívüli hír