New York örökre víz alatt

2017. október 4., szerda 08:53, frissítve: szerda 12:18

2140: a globális klímaváltozás nyomán bekövetkező két hatalmas árhullám eltörölte a kontinensek ismert partvonalait. A világ visszavonhatatlanul megváltozott, az óceánok tengerparti metropoliszokat árasztottak el. A városokat azonban nem hagyták el lakóik, sőt New York például még mindig a világ egyik fontos központja, hiába áll víz alatt jelentős része. A polgárok alkalmazkodtak, Alsó-Manhattan vízszint fölé tornyosuló felhőkarcolóiban nem állt meg az élet. Az 1909 és 1913 között a világ legmagasabb épülete címet birtokló Met Life toronyban például egy sor egymást felületesen ismerő, az Újvilág különböző szakmáiban dolgozó ember éli mindennapjait.

 

A neves amerikai tudományos-fantasztikus író, Kim Stanley Robinson őket követi új regényében: a torony gondnokát; egy állatmentéssel foglalkozó videobloggert; egy narcisztikus brókert; két zseniális programozót; egy kemény rendőrnőt; egy bevándorlási ügyvédet és két utcakölyköt. A városban új, agresszíven terjeszkedő befektetők jelentek meg, akik az elárasztott zónában igyekeznek ügyeskedni, a két kölyök pedig olyan elveszett kincsre bukkan a víz alatt, amely segíthet abban, hogy a torony lakói felvegyék a harcot a befektetők és közvetve a súlyos válságok között változatlanul virágzó vadkapitalizmus ellen.

A lassan építkező történet azonban leginkább jó ürügy arra, hogy a szerző körbevezessen minket a ránk váró jövőben. Vaporettók, kajakok és magánhajók közlekednek az Új-Velencének becézett városrész vízi sugárútjain, a felhőkarcolókat égi hidak kötik össze. A léghajók és ballonok által felemelt városok az égen járnak, a tengeren szigetvárosok úsznak. Az egyes New York-i épületek pedig legalább részben önfenntartók. A metropolisz ugyanolyan nyüzsgő, virágzó és elképesztő hely, mint napjainkban.

Robinson egyáltalán nem arra akar figyelmeztetni minket, hogy meg kell akadályoznunk a klímaváltozást. Ő már túl van ezen: rengeteg regényben boncolgatta a témát, festette fel, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk a környezethez való hozzáállásunkon. A New York 2140-ben tehát nem figyelmeztetni akar: jóval inkább azt mutatja be, hogy a szerinte elkerülhetetlen katasztrófák után is van remény jó életre, sőt talán ez teremti meg a feltételeit annak, hogy jobb világot teremtsünk.

(Kim Stanley Robinson: New York 2140. Fordította: Farkas Veronika. Agave Könyvek, Budapest, 2017. Ára: 4480 forint)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.30.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.