New York örökre víz alatt

Pintér Bence

Pintér Bence

2017. október 4., szerda 08:53, frissítve: szerda 12:18

2140: a globális klímaváltozás nyomán bekövetkező két hatalmas árhullám eltörölte a kontinensek ismert partvonalait. A világ visszavonhatatlanul megváltozott, az óceánok tengerparti metropoliszokat árasztottak el. A városokat azonban nem hagyták el lakóik, sőt New York például még mindig a világ egyik fontos központja, hiába áll víz alatt jelentős része. A polgárok alkalmazkodtak, Alsó-Manhattan vízszint fölé tornyosuló felhőkarcolóiban nem állt meg az élet. Az 1909 és 1913 között a világ legmagasabb épülete címet birtokló Met Life toronyban például egy sor egymást felületesen ismerő, az Újvilág különböző szakmáiban dolgozó ember éli mindennapjait.

 

A neves amerikai tudományos-fantasztikus író, Kim Stanley Robinson őket követi új regényében: a torony gondnokát; egy állatmentéssel foglalkozó videobloggert; egy narcisztikus brókert; két zseniális programozót; egy kemény rendőrnőt; egy bevándorlási ügyvédet és két utcakölyköt. A városban új, agresszíven terjeszkedő befektetők jelentek meg, akik az elárasztott zónában igyekeznek ügyeskedni, a két kölyök pedig olyan elveszett kincsre bukkan a víz alatt, amely segíthet abban, hogy a torony lakói felvegyék a harcot a befektetők és közvetve a súlyos válságok között változatlanul virágzó vadkapitalizmus ellen.

A lassan építkező történet azonban leginkább jó ürügy arra, hogy a szerző körbevezessen minket a ránk váró jövőben. Vaporettók, kajakok és magánhajók közlekednek az Új-Velencének becézett városrész vízi sugárútjain, a felhőkarcolókat égi hidak kötik össze. A léghajók és ballonok által felemelt városok az égen járnak, a tengeren szigetvárosok úsznak. Az egyes New York-i épületek pedig legalább részben önfenntartók. A metropolisz ugyanolyan nyüzsgő, virágzó és elképesztő hely, mint napjainkban.

Robinson egyáltalán nem arra akar figyelmeztetni minket, hogy meg kell akadályoznunk a klímaváltozást. Ő már túl van ezen: rengeteg regényben boncolgatta a témát, festette fel, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk a környezethez való hozzáállásunkon. A New York 2140-ben tehát nem figyelmeztetni akar: jóval inkább azt mutatja be, hogy a szerinte elkerülhetetlen katasztrófák után is van remény jó életre, sőt talán ez teremti meg a feltételeit annak, hogy jobb világot teremtsünk.

(Kim Stanley Robinson: New York 2140. Fordította: Farkas Veronika. Agave Könyvek, Budapest, 2017. Ára: 4480 forint)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.30.

A szerkesztők ajánlják

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például a nácikkal kollaboráló francia politikusoktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.

Lándori Tamás

Döntenek ma a lúgos perben: összeszedtük a vád és a védelem főbb állításait

A negyedik – és minden valószínűség szerint nem az utolsó – bírói tanács dönt a bűncselekmény ügyében.

Molnár Richárd

Titkos kommunikációs stratégia oldalanként 450 ezerért Cegléden

A város fideszes önkormányzata hivatalosan üzleti érdekből rejtegeti méregdrága tervét.

x
Rendkívüli hír