Térszemcsék

2016. május 7., szombat 06:42

Ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról! – szól a mondás, de senki sem fogadja meg a jó tanácsot (ha megfogadnák, a kiadók nem törődnének a borító kinézetével). Ha pedig egy recenzióban szó esik a kötet fedlapjáról, az általában nem jelent jót, az olvasónak leginkább a rosszul sikerült darabok tűnnek föl. Most nem ez a helyzet.

Carlo Rovelli elméleti fizikus Hét rövid fizikalecke című tanulmánygyűjteményét kifejezetten kellemes kézbe venni. A rövidke, alig százoldalas könyvet vásznat idéző tapintású fekete borító fedi, csillaghalmazra emlékeztető a grafikája, betűi aranyszínűek. Mintha csak sok évtizeddel ezelőtt készült volna.

A könyv tartalma azonban korszerűbb nem is lehetne. Ez nem feltétlenül pozitívum, hiszen azt is jelenti, hogy pont ugyanarról szól, mint az összes többi, mostanában kiadott népszerűsítő fizikakönyv. Persze minden kornak megvan a maga divatja. Napjainkban a kozmológia, a fekete lyukak, időutazás, gravitáció uralják a népszerűsítő tudományos felületeket. A Hét rövid fizikalecke is róluk szól: a világot felépítő részecskékről, a valószínűségről és az időről, illetve a szerző szakterületének számító, térszemcséknek nevezett gravitációs kvantumokról. Természetesen a téma hasonlósága nem teszi feltétlenül ugyanolyanná a könyveket, Rovelli kötete pedig egyértelműen a legjobbak közül való.

Ő napjaink egyik legismertebb kvantumfizikusa, akinek jó érzéke van az egyszerű halandókkal való kommunikációhoz is. Afféle új Richard Feynmannak tartják, ami jó jel, hiszen Feynman népszerű könyveit máig elkapkodják. Ezen írása annyiban különbözik az említett előd könyveitől, hogy szinte teljesen hiányoznak belőle a személyes anekdoták, könnyed, humoros társasági történetek. Ehelyett a szöveg – noha nincsenek benne egyenletek, és a gimnáziumi fizikaanyag halvány emlékezetének birtokában könnyedén érthető – lényegre törőnek, szikárnak, néha száraznak mondható.

Éppen ezért nehéz meghatározni a könyv célközönségét. A „fizikus is ember” típusú részek hiányában a kevés tudományos affinitással bíró emberek számára félő, hogy nem lesz elég olvasmányos. Ugyanakkor a fizika hívei a leírt ismeretekkel már ezer nagyon hasonló, esetenként sokkal mélyrehatóbb könyvben találkozhattak. Talán azok profitálhatnak a legtöbbet belőle, akik végre nagyon meg szeretnék – legalább elemi szinten – érteni, hogy milyen tudományos alapokra épülnek napjaink időutazós sci-fijei, és miért akkora szám, hogy Einsteinnek száz éve igaza volt-e, vagy bakot lőtt.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

(Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke. Ford.: Balázs István. Park Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 2890 forint.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.04.30.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.