Üzenet a múltból

2017. szeptember 27., szerda 19:31, frissítve: szerda 19:56

Anyám még mindig őrzi könyvszekrényében a fél évszázados, kis lakattal lezárt gimnáziumi emlékkönyvét. A hatvanas években a középiskolás lányok körbeadogattak egymásnak egy-egy szép borítójú, kemény fedeles jegyzetfüzetet, amelybe többnyire émelygős versrészleteket, slágerrefréneket írtak. Valamint rajzoltak, jellemzően szíveket. A fontos szavakat, filctollszerű szövegkiemelő nem lévén, színes ceruzával hátterezték. Gyakran írtak az oldal sarkára, szamárfülként behajtották, és hogy megtévesszék az illetéktelen olvasót, ráírták a hajtásra: „Titok!!!” A hatvanas évek gimnazista lányai akkor még nem tudhatták, hogy valójában időkapszulát készítettek.

Ha évtizedekkel később felnyitjuk az időkapszulát, megelevenedik a gyermekkorunk. Ez romantikus komédiába illő, elképzelt forgatókönyve az eseményeknek. A valóságban sokkal valószínűbb, hogy a sok lom ide-oda rakosgatása közben egyszer csak eltűnik. De ha nem, és tényleg elolvassuk, csak arra jöhetünk rá, hogy gyermekként milyen rossz dolgokról gondoltuk azt, hogy jók, és mennyire nem volt fogalmunk a dolgok valódi menetéről.

Ettől függetlenül az emlékkönyv-, illetve időkapszula-írás népszerű lehet napjainkban is. Erre gondolhatott Fekete Judit, az Időkapszula – Üzenet a jövőbe című kiadvány szerzője is. Noha könyvkiadó adta ki, és kívülről könyvszerű a megjelenése, nem egyértelmű, hogy nevezhetjük-e könyvnek. Talán inkább irányított jegyzetfüzet lehetne a leghelyesebb megjelölés, hiszen a legtöbb oldal szinte teljesen üres, és a felhasználóra bízzák, hogy azokat mivel tölti meg.

 

Van oldal, amelynek Meseország a címe, arra biztatva a gyermeket, hogy engedje el a fantáziáját, és teremtse meg saját meseországát. Máshol az a kérdés: milyen lehet a kedvenc szuperhősünk a mindennapokban, és mi a mi szupererőnk? És természetesen nem marad el a büszkeségfal sem. Leírhatjuk, hogy mit értünk el eddig az életben, választhatunk, hogy inkább a tésztát vagy a főzeléket szeretjük-e, és muszáj leírnunk, hogy mi az, amit soha nem tudhat meg rólunk a nagy ő.

Összességében a kiadványban pontosan azok a témák kerülnek elő, amelyeket bárki fel tud sorolni mintegy kétpercnyi gondolkodás után, ha arra kell válaszolnia, hogy szerinte mi foglalkoztatja a diáklányokat. Ennél sokkal több időt láthatóan nem is szánt a szerző az írásra. Pedig talán növelte volna a mű érdekességét, ha elrugaszkodik a legsablonosabb kérdésektől, és nem azzal az alapfeltevéssel áll egy diáklányok számára készített termék megalkotásához, hogy gondolataik kiterjedése megegyezik a Romana regényfüzetek univerzumával.

Könyvesház hírlevél

Minden, ami könyv. A Magyar Nemzet könyv témájú esszéi, kritikái, interjúi heti egyszer e-mailen.

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A könyvben szereplő nagyobb lélegzetű (tehát két mondatnál hosszabb) szövegek szinte kivétel nélkül idézetek. Forrásaik megválasztása is árulkodó (Csernus Imre, Coco Chanel, J. K. Rowling, Taylor Swift). Talán Matt Damont választjuk: „Ha figyelünk a jobbik énünkre, rájöhetünk, hogy a világ legnagyobb gondjaira is van kreatív és jó megoldás, csak nem szabad feladnunk a keresését.” 

Fekete Judit: Időkapszula. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2017. 2990 forint

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.23.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.