Vulkánok, hómezők és mitológiai szörnyek

A foci-Eb az izlandi kultúra iránti érdeklődést is megdobhatja · Magyarországon már így is sok írójuk népszerű

2016. július 11., hétfő 15:20

Európában annyira nem ismerik az izlandi focistákat, hogy ha valaki sárga lapot kap, akkor egyszerűen mezt cserél egy másik játékossal. Senki nem fogja észrevenni – az izlandi futballválogatott edzőjének, Heimir Hallgrímssonnak erre az ötletére biztosan sokáig fogunk emlékezni. Végül a Franciaország elleni vereség pontot tett az izlandi Eb-szereplés végére, de a negyeddöntőbe jutás – úgy, hogy ez volt Izland történetének első Európa-bajnoksága – óriási dolog volt számukra, és nagy meglepetés a focirajongóknak, de még a szakembereknek is. Tény, mindeddig nem tudtunk túl sokat az izlandi fociról. Az izlandi irodalmat viszont már azelőtt ismerte a világ, hogy 2-1-re elpüfölték volna az angol válogatottat.

A 330 ezer lakosú Izlandnak számos olyan szerzője van, aki Magyarországon is megjelent, akár több kötettel is. Most pedig mindenütt megnőtt az érdeklődés az izlandi irodalom iránt – legalábbis az egyik legnagyobb kiadó, a Forlagid vezetője, Egill Örn Jóhannsson erről számolt be a The Guardian brit napilapnak. Azt mesélte, hogy az olvasók és a külföldi könyvkiadók is rávetették magukat az izlandi írókra. Nemcsak Európából, hanem az Egyesült Államokból, Dél-Koreából és Tajvanról is kaptak megkereséseket, miután a válogatottnak sikerült eljutnia a negyeddöntőig. Lehet, hogy ez csak ügyes marketingfogás az izlandi kiadó részéről. Ha így van, végül is igaza volt; a foci adta hirtelen népszerűséget minden területen érdemes kihasználni.

A kiadó 150-200 címmel jelentkezik évente. Tucatnyi, külföldön is ismert szerzőjük van, közülük a legnagyobb sztár Arnaldur Indridason, az Erlendur felügyelő című krimisorozat szerzője, akinek a köteteit a kiadóvezető elmondása szerint 12 millió példányban adták el világszerte, többek között Magyarországon is. Ennek nyilván köze van ahhoz is, hogy a skandináv krimiért világszerte rajonganak. Magyarul az Animus Kiadó jelenteti meg az Erlendur-sorozatot.

Izlandi sztárszerzőnek számít Andri Snaer Magnason is, akit harminc nyelvre fordítottak le, köztük magyarra. Nagy sikerű mesekönyve, A kék bolygó története és két regény, a LoveStar és az Időláda jelent meg tőle itthon. Előbbi antiutópia, egy groteszk, humoros 1984, utóbbi pedig egy fantasy.

A dalszövegíró-költő Sjón, polgári nevén Sigurjón Birgir Sigurdsson sokszor dolgozott Björkkel, a legismertebb izlandi zenésszel, de Lars von Trier dán filmrendezővel is – a Táncos a sötétben dalszövegeit is ő írta. Magyarországon innen ismerhették a nevét, amíg a Magvető Kiadó elő nem rukkolt A macskaróka című regényével. A macskaróka az izlandi mitológia szereplője, házi macska apa és sarki róka anya kölyke.

Sjónnak a mitológia megidézésével könnyű dolga volt: az izlandiak jó része ugyanis tényleg hisz a manók és a tündérek létezésében. A középkori sagák ma is az élő kultúra részét képezik, sokkal többször idézik őket a mindennapokban és a kortárs irodalmi művekben, mint mondjuk a magyarok a Halotti beszédet vagy az Ómagyar Mária-siralmat. Igaz, sokkal több is fennmaradt belőlük. Izland kulturális örökségének legjelentősebb részét ez az írott kultúra képezi.

Sjónnak később egy másik könyve is megjelent magyarul, A cethal gyomrában. Ebben is az izlandi múltba tekint vissza az író. A macskaróka a XIX. században, A cethal gyomrában a XVII. században játszódik. A főszereplő mindkét regényben az isten háta mögötti Izlandon magára maradt természettudós, aki felvilágosult emberként próbál boldogulni a népi hiedelmek és a természet kegyetlensége közepette. A hómezők és a vulkánok legalább olyan gyakran bukkannak fel az izlandi irodalomban, mint a mítoszok. Ófeigur Sigurdsson regényében, a Jón történetében a Katla vulkán borítja el hamuval és tűzzel a környéket, ahol a fiatal tiszteletesnek, Jónnak új életet kellene kezdenie. Ám ehelyett arra kényszerül, hogy a múlttal és saját démonaival nézzen szembe.

Ezek a szerzők az izlandi irodalom újabb generációjához tartoznak, de megjelentek korábban magyar olyan klasszikusok is, mint az 1975-ben elhunyt Gunnar Gunnarsson, akinek A vulkán árnyékában című regénye több magyar kiadást is megért. Gunnarsson elsősorban dánul írt.

Aki a legendák eredetijére kíváncsi, elolvashat néhányat az ígéretes című Szőrös pisztráng: izlandi regék és mondák című kötetben, amelyet 2008-ban a Cédrus Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó jelentetett meg.

Talán az írott kultúrához, a mítoszokhoz való közelség miatt szerelmesek az izlandiak máig az írásba. – Van egy mondás az országban, amely szerint az izlandi ember vagy írt már könyvet, vagy akar írni egyet – mondta a The Guardiannek a kiadóvezető. Magyarországon, a tízmillió költő országában ezt sem olyan nehéz megérteni.

Dacára a nagy írási kedvnek, nyilván az izlandi könyvpiac sem nevezhető nagynak. De annak ellenére, hogy Izlandon harmincszor kevesebben élnek, mint Magyarországon, száz könyvkiadó aktív a piacon, és a Forlagid vezetője azt mondta a The Guardiannek, hogy ők mindennap kapnak egy új izlandi kéziratot. Izlandnak, akárcsak Magyarországnak, egy irodalmi Nobel-díjasa van, Halldór Laxness, aki 1955-ben kapta meg az elismerést.

Erlendul és Kormákur
Az izlandi bűnügyeket felgöngyölítő Erlendul felügyelő egy sokszorosan díjazott filmben is feltűnt 2006-ban, az izlandi–német–dán Vérvonalban. A rendező Baltasar Kormákur, Izland legismertebb filmrendezője. Az izlandi filmre egyébként is figyel mostanában a világ: Grímur Hákonarson Kosok című, életen át tartó testvérviszály körül forgó filmje majdnem a Saul fiával versengett az Oscar-díjért 2015-ben. Végül nem került fel az ötös listára, csak az első kilenc közé. Baltazar Kormákur filmesítette meg a 101 Reykjavíkot is, Hallgrimur Helgason komikus regényét, az elmúlt évek egyik izlandi sikerkönyvét. A regény nálunk is megjelent, Hallgrimur Helgason egy másik regényével együtt. A nő 1000 fokon – Herbjörg María Björnsson története a második világháborúra tekint vissza fekete humorral, a 101 Reykjavík pedig kortárs történet. Valószínűleg nem csak Izlandon ismerős figura a főszereplő: harmincévesen még az anyukájánál lakik, és nem is vágyna változásra, de az élet közbeszól. (R. K. K.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.07.11.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztők ajánlják

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.