A túlnépesedés és a klímaváltozás hajtja az afrikaiakat

2018. március 2., péntek 18:25, frissítve: péntek 18:38

Szárazság, túlnépesedés, terrorizmus – csak néhány ok azok közül, amelyek tömeges elvándorlásra kényszerítik Fekete-Afrika legszegényebb népeit. Miközben a kontinens egyes gazdaságai, mint például Elefántcsontpart vagy Nigéria afrikai mércével mérve szépen fejlődnek, sok országból százezres, milliós nagyságrendű az elvándorlás. Hogy milyen méretekről beszélünk, azt jól mutatja a Pew Research Center legújabb kutatásának eredménye, mely alapján 2010 és 2017 között Szíriát leszámítva 9 szubszaharai országból keresték legtöbben boldogulásukat más országban.

Ebben a hétéves időszakban csak önmagában a külföldön élő dél-szudániak száma több mint négyszeresére emelkedett, de rengetegen mentek el Ruandából, Eritreából vagy éppen a Közép-afrikai Köztársaságból is. A Pew számításai szerint nagyjából 25 millió fekete-afrikai élt 2017-ben távol a szülőföldjétől, ami a régió teljes népességéhez képest (770 millió ember) nem tűnik nagy számnak. Ám nem csak az elvándorlás mértéke növekszik, de láthatjuk azt is, hogy az Európai Unió még a jelenlegi helyzettel is csak hatalmas nehézségek árán tud megbirkózni.

Hozzá kell tenni: amit a kontinensünkön látunk a fekete-afrikai migrációból, az csak a jéghegy csúcsa. Az összes szubszaharai migráns 68 százaléka ugyanis környékbeli országokban telepszik le, és mindössze 17 százalékuk él jelenleg Európában. És miközben a hírek mifelénk tele vannak a líbiai menekülttáborokban készített, túlzsúfoltságról és embertelenségről tanúbizonyságot tevő képekkel, valójában a teljes fekete-afrikai migráció 10 százaléka sem érinti Észak-Afrikát, közvetve pedig – minthogy kontinensünkre a legtöbben Líbián keresztül próbának átjutni – Európát. Idén egyébként – az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint – eddig nagyjából tízezer-ötszázan érkeztek tengeri úton Európába.

Noha minden kampányszlogen ellenére a pár évvel ezelőttinél jelenleg jóval kisebb a migrációs nyomás dél felől, hiszen 2015-ben még egymillióan jöttek a tengeren át, tavaly pedig már csak 172 ezren, pár éven belül könnyen kritikus ponthoz érkezhetünk.

A szubszaharai régió lélekszáma rohamosan emelkedik, 2050-re elérheti a kétmilliárdot is. Ez egyre több munkaképes korú embert jelent, ezzel pedig a gazdaság bővülése nem tudja tartani a lépést, és képtelen munkát adni mindenkinek. A növekvő mennyiségű, de kihasználatlan munkaerő pedig gyakran a világ legfejlettebb gazdaságaiban próbálna szerencsét, a földrajzi közelség miatt főként Európában, kisebb részben pedig Észak-Amerikában. Minderre csak rátesz egy lapáttal az a hatalmas szakadék, ami az afrikai és az európai fizetések között tátong.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ám míg a migráció gazdasági okait Európa és a világ többi fejlett régiója segélyezéssel vagy együttműködési programokkal ideig-óráig enyhíteni tudja, a klímaváltozással, mely szintén rengeteg afrikait kényszerít szülőföldje elhagyására, már nehezebb kezdeni valamit. A felmelegedés miatt Afrika újabb és újabb területei válnak lakhatatlanná, de legalábbis mezőgazdaságilag megművelhetetlenné, ráadásul a szélsőséges időjárási jelenségek is egyre gyakoribbak. Egy tavaly megjelent kutatás egyértelmű párhuzamot mutatott ki az Európába irányuló migráció és a klímaváltozás között. A Science magazinban publikált anyag szerint mindig azokban az években indultak többen útnak észak felé, amelyekben az időjárás is kedvezőtlenebb volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.03.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.