Chef Francist kreál Silvio Berlusconi Ferenc pápából

Favero-Fürjész Judit Éva (Milánó)

2017. október 26., csütörtök 12:56, frissítve: csütörtök 19:33

A Keresztény Egyház 266. pápája nagy népszerűségnek örvend világszerte: hatalmas tömegek várják, amerre csak jár, milliók követik a különböző közösségi hálókon és nemegyszer könyvei az eladási listák élén állnak. Valószínűleg nagyban hozzájárultak ezek a tényezők ahhoz, hogy a Silvio Berlusconi tulajdonában álló Mondadori kiadó egy a pápáról szóló könyv megírásába kezdjen. Nemcsak egy „egyszerű” biográfiáról van szó, hanem egy szakácskönyvről, Chef Francis címmel. A „recept” ennél nem is lehetne sikeresebb a mélyen katolikus és a gasztronómiai kultúrájáról híres Olaszországban. Roberto Alborghettit, a pápa életrajzíróját kérték fel a könyv megírására és jövőre fogják bemutatni a frankfurti könyvvásáron.

A hívők véleménye megoszlik a Mondadori ötletéről. Milánói ismerősöm, Maria például már nagy érdeklődéssel várja: „minden Ferenc pápával kapcsolatos könyvből lehet valamit tanulni. Egy szakácskönyv közelebb hozza hozzánk Francescót, és talán azokhoz is, akik eddig kevésbé ismerték, kedvelték. Olyan ez, mintha ő is leülne az asztalunkhoz. Külön érdekes, hogy mivel argentin pápánk van, lesz pár új finom receptünk.” Tommaso szerint viszont „egy újabb bőrt akarnak lehúzni Ferenc pápáról, túlságosan kihasználják a népszerűségét. Berlusconi nem ezen fog meggazdagodni, de nem is fog hozzátenni semmit a pápa munkájához.”

A könyv a kiadó beharangozója szerint nemcsak egy receptgyűjtemény lesz, hanem a gasztronómián keresztül fogja bemutatni a pápa életútját. Rosa és Giovanni Bergoglio, Ferenc pápa nagyszülei emigrálásuk előtt egy vendéglőben dolgoztak Astiban, ide köthető a piemonti tipikus ételek szeretete és állandó jelenléte a családban. A pápa húga, Maria Elena elmondása szerint a Bergoglio családban kedvelt ételek voltak a piemonti fehér rizottó, a töltött tintahal és a cappelletti (apróbb töltött tészta) raguval tálalva. Mivel az ízek mellett Ferenc pápa számára fontos tényező, hogy az ételeket megosszuk másokkal, kedvence a Bagna Cauda. Ez egy szardellás, fokhagymás meleg szósz, amit az asztal közepére tesznek és nyers vagy főtt zöldségeket mártogatnak bele.

1926-ban a nagyszülők Argentínába vándoroltak. Ferenc pápa több mint 70 évet itt töltött, így meghatározó a dél-amerikai konyha is az életében. Pár éve David Geisser vatikáni séf és svájci gárdista összegyűjtötte az egyházfők által legkedveltebb ételek receptjeit Buon Appetito című könyvében. Eszerint Ferenc pápa legjobban a dulce de lechét (nádcukorral készült karamellizált tejkrém) kedveli, de előtte szívesen eszik paprikás empanadast (zöldségekkel, sajttal töltött tésztapárna) vagy colita de cuadrilt (sült fartő). Nyilvánvalóan Argentínához köthető a matétea szeretete is. Többször volt rá példa útjai során, hogy a pápa meg akarta kóstolni hívei italát, és egyenesen beleszippantott szívószálaikba.

Akkor is ha egy „hétköznapi” ember képét szeretné mutatni, ma már valószínűleg nem sokszor fordul meg a konyhában. Ám ez nem volt mindig így. Buenos Airesben sokszor vendégül látta szeretteit, és húga elmondása szerint kifejezetten ízletes paellát tud készíteni. Sőt, amikor tanár lett a Massimo de San Jose Kollégiumban, nemegyszer ő főzött diákjainak, amikor a szakács hiányzott.

Sokkal inkább biblikus Ferenc pápa szenvedélye a kenyér iránt. A legalapvetőbb étel, amely létfontosságú minden ember életben. Legyőzheti az éhínséget, és átvitt értelemben egy mise alatt, feloldozást hozhat a lelkeknek. A szegénység jezsuita pápájának „csoda eledele” nem is lehetne más.

Gasztronómiai téren az egyházfő élete nemcsak szakácskönyveket, de egyenesen ételeket is ihlet. Giorgio Zanatta egy Ferenc pápa ízű fagylaltot kreált: tejszínhab alapra dulce de lechét öntött és gianduiát (mogyorós csokoládé) szórt. Magyarázata szerint a laza, ugyanakkor energikus krémalap jól tükrözi a pápa egyszerű és egyben dinamikus karakterét. Mivel a gianduia tipikus piemonti édesség, a fagylalt magába foglalja a család eredetének ízeit. Végül a fagylaltmester az említett dulce de leche argentin aromával fűszerezi meg az édességet. 

Dél-Amerika kedvence

A matétea vagy másik ismert nevén a yerba mate tea népszerűsége igen gyorsan nő, mert számos pozitív (és néhány mellék-) hatása van a fogyasztásának. A maté örökzöld alacsony növésű fafajta (a paraguayi magyal), amelynek őshazája Dél-Amerika, s neve ellenére nem csak Paraguayban népszerű. A matétea elkészítéséhez a növény bőrszerű leveleit és kisebb hajtásait használják. Ehhez vagy parázs felett kiszárítják, vagy ritkábban forró vízbe mártják az alapanyagot, majd annyira felaprítják, hogy könnyen kioldódhasson a beltartalom. A maté elterjedt nevét a kecsuáknak köszönhetjük, akiknek poharat, ivóedényt jelentő szava ragadt rá e teára. A matéteát ugyanis vagy fából, vagy még inkább egy tökféle héjából készült edényből (amit szintén maténak neveznek) szokás fogyasztani egy fémből készült szívó-szürcsölő alkalmatosságon, a bombillán keresztül, amely megakadályozza, hogy a növényi törmelék a szájba jusson. Alapanyaga 0,3–1,5 százalék koffeint, 4–10 százalék kávécsersavat, azaz vízben csersavra és koffeinre bomló anyagot tartalmaz. Ráadásul az ital a benne lévő antioxidánsok miatt jelentős sejtszintű védő-tisztító hatást is kifejt. Egyes tanulmányok szerint a matéban 90 százalékkal több az antioxidáns, mint az éppen ilyen tulajdonságai miatt igen nagyra tartott zöld teában. És akkor még nem beszéltünk a vitaminokról és ásványi anyagokról (A-, C-, E, B1-, B2, B3- (niacin), B5- és a B-vitamin komplex, illetve kalcium, vas, szelén, kálium, magnézium, foszfor és a cink), amelyek szintén nagy mennyiségben találhatók meg a matéban.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.26.

A szerkesztő ajánlja