Hihetetlen indulatok feszítik szét a UNESCO-t

Marosi Adrienn

2017. október 13., péntek 18:26, frissítve: péntek 20:21

Ahogy nő a káosz, egyre kevesebben értik, mi folyik pontosan az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) körül. Csütörtökön Washington jelentette be, hogy 2018 végi határidővel kilépnek a UNESCO-ból, később pedig az izraeli kormányfői hivatal is közölte, hogy megkezdik az előkészületeket, és az Egyesült Államokkal együtt elhagyják a szervezetet. Nem sokkal később Kína döntött úgy, visszalépteti a UNESCO élére szánt jelöltjét, és a szavazáson az egyiptomi Musira Hattab jelölését támogatja. Összefoglaljuk, mi is történik jelenleg a szervezetben.

Izrael védelmében

Csütörtökön az Egyesült Államok egyebek mellett a UNESCO „Izrael-ellenes elfogultságával” indokolta a kilépésről szóló döntését. Az amerikai vádakat arra alapozzák, hogy 2011 óta Palesztina teljes jogú tagja a szervezetnek, az utóbbi hónapokban pedig több olyan határozatot hoztak, melyek szerintük Izrael ellen irányultak.

Évek óta feszültséget keltenek a UNESCO ellentmondásos állásfoglalásai Jeruzsálemmel és a legnagyobb palesztin várossal, Hebronnal kapcsolatban. Izrael még júliusban úgy döntött, csökkenti a UNESCO számára juttatott támogatás mértékét, miután az ENSZ kulturális szervezete két palesztin helyszínt is felvett a világörökségek listájára. Mindkét műemlék a ciszjordániai Hebronban található, az egyik a zsidó vallás szent helye, a pátriárkák barlangja, a Makpela-barlang, a másik pedig egy mecset.

 
Egy izraeli katona megy el a pátriárkák barlangja előtt 2017. június 29-én
Fotó: Hazem Bader / AFP
 

Hebron óvárosa is a világörökség része lett, ráadásul veszélyeztetett helyszínnek számít. A probléma ezzel izraeli szempontból az, hogy a védendő területet teljes egészében az izraeli hadsereg által ellenőrzött zónába esik, a leírás fő veszélyként egy bekötőutat jelöl meg, amely az izraeli telepeket az óváros belsejével köti össze – vagyis igazából a UNESCO döntése az izraeli megszállás és betelepülés elleni tiltakozásnak is tekinthető. Jellemző az indulatokra, hogy a világörökségi besorolásról döntő krakkói ülésen az izraeli delegált fennhangon gyilkosnak titulálta a város polgármesterét.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök csalódást keltőnek nevezte a döntést, Izrael UNESCO-hoz akkreditált követe pedig már a szavazás módja miatt is tiltakozott, ugyanis – bár a bizottsági ülés lengyel levezető elnöke titkos voksolást ígért – nyílt szavazást tartottak, így mindenki láthatta, hogy az egyes országok képviselői miként döntenek. Ezzel Karmel Sama-Hakohen szerint felszámolták annak a lehetőségét, hogy legalább egy arab és több európai állam Izrael javára döntsön, pedig Jeruzsálemben erre számítottak.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Háttérbe kerültek a szakmai érvek?

Alapokmánya szerint az 1945-ben létrehozott, 195 tagállammal és 10 társult állammal rendelkező UNESCO a nevelés, a tudomány és a kultúra területén kívánja szolgálni a békét és a biztonságot a világban. Ennek érdekében világszerte különböző programokat támogat, például az írástudatlanság leküzdése vagy a nők egyenjogúságának előmozdítása terén. És a UNESCO dönt a világörökség helyszíneiről is – és épp ez a legtöbb konfliktus forrása.

A világörökségi listára való felkerülést a tagállamok kezdeményezhetik a világörökségi bizottságnál, és az értékelést két független tanácsadó testület – a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága (ICOMOS) és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) – végzi. A listára kerülésnél elvileg az lenne a fő szempont, hogy az adott helyszín az egész emberiség számára legyen valamiért fontos, de a gyakorlat mást mutat: a végső döntés sokkal inkább politikai játszmák és lobbiérdekek szerint születik meg.

 
Hebron óvárosa 2017. június 29-én
Fotó: Hazem Bader / AFP
 

Az Egyesült Államok a kilépés indoklásaként azt is kiemelte, hogy a UNESCO tevékenységében alapvető reformokra lenne szükség. Mindezt alátámasztani látszik Szűcs Tamás külpolitikai újságíró és világutazó – aki a UNESCO listáján jelenleg a tizenegyedik helyen áll abban a rangsorban, amely az mutatja, ki hány világörökségi helyszínt látogatott meg – augusztusban közölt blogbejegyzése is. Ebben egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy komoly gondok vannak azzal, ahogy a bizottságban ülők az ajánlásokhoz állnak.

Példaként hozza fel, hogy

  • sok esetben vettek fel úgy helyszínt a világörökségi listára, hogy az eredeti javaslatban nem szerepelt;
  • az arab-muszlim országok delegátusai szívesen támogatják a másik jelölését, akkor is, ha az nem éppen a legacélosabb – szerinte így került fel a listára Dzsidda óvárosa is, amiből nem sok maradt a kétszer négysávos autópályák és felhőkarcolók közt, s ez történt egy palesztin falu, Battir esetében is, továbbá így került fel a listára a Zubara vár Katarból, amely alig nagyobb egy nagyobb lakóháznál, a 19. század elején épült, és kiemelkedően jelentéktelen;
  • Dubaj óvárosával kapcsolatban az ICOMOS is felhívta a figyelmet arra, hogy ott semmi eredeti nincs, és olyan perspektíva sem nagyon van, ahol ne látszódna felhőkarcoló – ez azért érdekes, mert Drezdát például épp egy autópályahíd miatt vették le a listáról –, de végül annyiban írták felül a bizottsági javaslatot, hogy visszaküldték javításra.

Befagyott konfliktus

Nem a most bejelentett döntés az első eset, hogy az Egyesült Államok kilép a párizsi székhelyű szervezetből. 1984-ben Ronald Reagan kormányzata döntött így, akkor azzal vádolták a UNESCO-t, hogy túlságosan szovjetpárti. A Szovjetunió már rég felbomlott, mire George W. Bush 2002-ben végül úgy döntött, hogy újra csatlakoznak.

Washington már ekkor kiemelte, hogy felül fogja vizsgálni a szervezethez fűződő kapcsolatát. Fontos megjegyezni, hogy az előző amerikai elnök, Barack Obama kormányzata már 2011-ben beszüntette a tagsági díj fizetését, mivel a szervezet teljes jogú tagként felvette soraiba a Palesztin Hatóságot. A pénzügyi hozzájárulás elmaradása miatt Washington 2013-ban elveszítette szavazati jogát. A mostani döntésben szerepe lehetett Donald Trump azon szándékának is, hogy le kell faragni az ENSZ költekezéséből, márpedig a UNESCO-nak 500 millió dolláros tartozása van.

 
Palesztin gyerekek fürdenek Battir régi forrásában 2012. június 7-én. A palesztin hatóságok azt szerették volna, hogy a UNESCO ismerje el a Battirt mint világörökségi helyszínt, és így megakadályozzák az izraeli kerítés építését
Fotó: Menahem Kahana / AFP
 

Irina Bokova, a UNESCO főigazgatója csütörtökön mély sajnálatát fejezte ki az Egyesült Államok döntése miatt. Washington kilépése veszteség az ENSZ-családnak, veszteség a multilateralizmus számára – mondta. Szerinte egy olyan időszakban, amikor az erőszakos szélsőségek elleni küzdelem miatt újabb befektetésekre lenne szükség az oktatásba és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításába, nagyon sajnálatos, hogy az Egyesült Államok éppen abból az ENSZ-szervezetből lép ki, amely vezető szerepet játszik ezekben a kérdésekben. Az Egyesült Államok indoklására reagálva számba vette a UNESCO egy sor olyan intézkedését, amelyet Washingtonnal közösen hozott az antiszemitizmus ellen. Felidézte például, hogy a szervezet – amerikai egyetemek együttműködésével is – közösen dolgozott az egyik legismertebb holokauszttúlélővel, a 2015-ben elhunyt, lengyel származású Samuel Pisarral, aki a szervezet jószolgálati nagykövete és holokausztoktatásért felelős különmegbízottja volt.

Éppen, amikor új vezetőt választanak

Az Egyesült Államok bejelentésének időzítése sem volt véletlen, a UNESCO élére ugyanis éppen a héten választanak új vezetőt. A szavazáson jelenleg az egykori francia és a katari kulturális miniszter a legesélyesebb, utóbbit pedig meglehetősen Izrael-ellenesként tartják számon. A francia külügyi tárca sajnálatát fejezte ki az Egyesült Államok kilépése miatt, Agnes Romatet-Espagne külügyi szóvivő azonban úgy véli, Washington távozásával újabb jelentőséget kap Franciaország pályázata.

A South China Morning Post beszámolója szerint Kína eközben úgy határozott, hogy visszalépteti a szervezet élére szánt jelöltjét, és inkább az egyiptomi Musira Hattab jelölését támogatja. Peking eredetileg Csian Tangot jelölte a UNESCO főigazgatói posztjára, aki 2010 áprilisa óta a szervezet helyettes főigazgatója. Az emberi jogi aktivistaként is ismert Hattab – aki korábban diplomataként Budapesten is volt kiküldetésben – akár kompromisszumos jelölt is lehet.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.