Illiberális példaállamába látogat a miniszterelnök

Albert Enikő (Jakarta)

2017. szeptember 25., hétfő 18:54, frissítve: kedd 07:25

Jó reggelt, Vietnam! – ezzel a felkiáltással és egy rövid videóval számolt be Orbán Viktor Facebook-oldala a kormányfő délkelet-ázsiai országban tett látogatásáról, amit később egyik „illiberális példaállamában”, Szingapúrban folytat majd. Hogy mi dolga a távolban a magyar kormányfőnek, arról keveset tudni. A miniszterelnök állítólag vietnami kollégája, Nguyen Xuan Phuc meghívására érkezett, egyébként csak a szokásos lózungokról hallani a kétoldalú kapcsolatok és gazdasági együttműködés erősítéséről. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor három éve Kína, Oroszország, Törökország és India mellett Szingapúrról is úgy beszélt, mint a politikai elemzések sztárjáról. De valóban az lenne?

Szingapúrba érkezve az első benyomás a rend és a szervezettség. Kifogástalan utak, szabálykövető autósok, tiszta utcák fogadják az érkezőt. A gazdagság itt nem csupán a felszín. Az egykori brit gyarmat 1965-ben nyerte el függetlenségét, az azóta eltelt időszakban szegény kikötővárosból a világ egyik vezető pénzügyi, gazdasági központjává nőtte ki magát. A versenyképességet, technikai fejlettséget vizsgáló összehasonlításokban évek óta a világelsők között van. Az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) a harmadik legmagasabb a világon, amely az elmúlt ötven évben tizennyolcszorosára emelkedett. Érthető, hogy a sikert sokan lemásolnák, és keresik, mi a szingapúri gazdasági csoda titka.

Az biztos, hogy nem a természeti erőforrásoknak köszönhető. Az alig 700 négyzetkilométernyi földdarab még édesvízből is behozatalra szorul, néhány zöldségen, a nemzeti szimbólumként tisztelt orchideán kívül nemigen terem más. Nem véletlen, hogy a gazdasági csoda atyja, Li Kuan Ju jelmondata az volt: Szingapúr egyetlen elérhető nemzeti erőforrását, az emberekben rejlő tudást kell kiaknázni. Ami az ország függetlenné válásakor nem tűnt egyszerű vállalkozásnak: a bevándorló kínaiakból (75 százalék), muszlim malájokból, valamint indiaiakból kellett egységes nemzetet kovácsolni. A Londonban és Cambridge-ben tanult Li meggyőződése volt, hogy az oktatás kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából. A tanárok kiemelt fizetést kaptak, a legjobb diákokat a pedagógusi pályára irányították. A tehetséges fiatalok másik lehetséges útja az állami szférába, a közhivatalokba vezetett. A rendszer alappillére a kérlelhetetlen korrupcióellenesség lett, ehhez azonban jól képzett, megfizetett hivatalnokokra volt szükség. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a társadalom széles rétegei megfelelő lakáshoz, munkahelyhez jussanak. A politikai színteret viszont Li családtagjai számára tartotta fenn. Tény, hogy külföldi egyetemeken szerzett nívós diplomákat várt el tőlük is, pártja, a Népi Akciópárt (PAP) azonban keményen kordában tartotta az ellenzéket.

Hol van akkor az illiberális elem? A szingapúri jóléti állam ára a szabadságjogok korlátozása. A média túlnyomó többségét az állam, illetve a kormányzó párthoz, a PAP-hoz kapcsolódó cégek kontrollálják. Míg Szingapúr a versenyképességi mutatók tekintetében a legjobbak között szerepel, a sajtószabadságot vizsgáló World Press Index alapján 180 vizsgált országból a 151. helyen áll, Oroszországnál, Afganisztánnál is rosszabb eredménnyel. A cenzúrát végző hatóság keze az online világba is elér, kormánykritikus újságírók könnyen a bíróság előtt találhatják magukat. És akkor még nem esett szó a gyarmati idők maradványairól, a máig kiszabható nyilvános megbotozásról, az utcai szemetelésért adható súlyos büntetésekről.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Meddig tartható ez fenn? Jelenleg Li legidősebb fia a miniszterelnök, mélyreható változásokat a szabadságjogok terén ő sem kezdeményez. Az iszlám világ radikalizációja azonban ide is elér, nem hagyva érintetlenül a muszlim maláj kisebbséget. Kína növekvő hatalma a helyi kínai többség fokozódó dominanciáját hozhatja. Mindez pedig társadalmi feszültségekhez, a szélsőségek megjelenéséhez vezethet. Európában már kijelentették, hogy a multikulturalizmus megbukott, Szingapúr esetében ez azonban széteséshez is vezethet. Most is a pragmatikus megoldást keresik: minden nemzetiség megtarthatja saját szokásait, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egy országhoz tartozás érzésére.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.25.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

Meglepő, de nem a téli sötétségben nő az öngyilkosságok száma

Mennyire határozza meg boldogságunkat a fény és miért veszélyesek a legújabb fényforrások?

Ficsor Benedek

Mácsai Pál: Semmi misztikus, játszani mindenki tud

Az Örkény alapító igazgatója a színházról, a Terápiáról, bulvárról, békülő szekértáborokról és a színház mély erkölcsösségéről. Interjú.

Szécsi Noémi

Feltárul Szabó Magda eddig kevésbé ismert szenvedélyes oldala

Az írónő szerelmei, avagy zavarba ejtő naplórészletek a kálvinista nagyasszony életéből.

Pintér Bence

„Öröm minden zsidónak”, vagy a nemzetközi jog semmibevétele?

Vélemények a Jeruzsálemmel kapcsolatos, múlt heti Trump-bejelentésről.