Ismét megbénulhat a sztrájkok hazája, figyeljen, aki utazást tervez

2018. március 22., csütörtök 19:55, frissítve: péntek 07:17

Munkabeszüntetések bénítják meg Franciaországot, a nyugat-európai államban a közszolgáltatások színvonalának és saját kivételezett helyzetüknek a megtartásáért sztrájkolnak csütörtökön a közalkalmazottak, valamint a privatizációtól tartó vasúti dolgozók.

Noha a mostani akció kivételesen széles körű – a vasútra és számos repülőtérre is kiterjed –, a franciaországi sztrájkok rendszeresnek számítanak, az Európai Szakszervezeti Intézet szerint

mindössze egyetlen ország, Ciprus előzi meg őket a munkabeszüntetések számát tekintve a többi európai uniós tagország közül.

Az is igaz ugyanakkor, hogy összesítések szerint a korábbi világelső franciák ma már nem vonulnak annyit utcára, mint például a baloldali eszmék térnyerése egyik csúcspontjának számító hetvenes években.

Franciaországban ugyanakkor a munkások érdekvédelme, valamint az ezt zászlajára tűző hagyományos, illetve szélsőbaloldal mindig is erős volt. Mivel pedig az érdekvédelem országos ügy, és a franciáknál jól is tudnak mozgósítani, amikor sztrájkolnak, igencsak komoly fennakadásokat tudnak okozni, ráadásul az utcai megmozdulások nem egy esetben erőszakba is torkollnak. Éppen ezért

a legnagyobb tiltakozások a médiában komoly visszhangot is váltanak ki, a sztrájkoló franciák pedig pont ezt akarják elérni.

Lezárják az utcákat, megbénítják a vasutakat, rosszabb esetben a rendőrökkel is összecsapnak – egyre hangosabbak a sztrájkolók, és egyre könnyebben bekerülnek a híradókba. 

A francia sztrájkok ráadásul az északi országokban bevett gyakorlattól eltérően legtöbbször nem a munkáltatók és alkalmazottak között kudarcba fulladt tárgyalások után, hanem már az egyeztetés előtt megkezdődnek, nyomást gyakorolva ezzel a politikusokra és a vállalatokra. 

Ami nagy különbség több európai állammal szemben, hogy Franciaországban

egy-egy súrlódást leszámítva a társadalom többsége elfogadja a sztrájk szükségességét, míg ez nem feltétlenül igaz mondjuk az Egyesült Királyságra vagy pár kelet-közép-európai államra.

Elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek rá, hogy a sztrájkot könnyű túlzásba vinni, ami az ország nemzetközi megítélésének is árt. Nem csak azért, mert nem feltétlenül jó állandóan utcákon égő gumiabroncsokkal bekerülni a híradókba, hanem azért is, mert elbátortalaníthat jó néhány külföldi befektetőt.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.