Magyar segélyből épülhet újjá egy jemeni kórház

2018. január 29., hétfő 09:30, frissítve: hétfő 12:54

Harmadik éve háború dúl Jemenben, és a Szaúd-Arábia vezette koalíció beavatkozása ellenére sem tűnik úgy, hogy a közeljövőben véget érhetne. Budapesten azonban a mai napig működik a jemeni nagykövetség. De vajon mit csinál egy misszióvezető, ha a háború miatt a kétoldalú kapcsolatok minimálisra csökkentek? Interjúnk Hammad Abdullah Dahan Hammad jemeni ügyvivő nagykövettel.

– Mikor járt utoljára Jemenben?
– Sajnos a válság kirobbanása, tehát 2014 óta nem volt lehetőségem hazautazni, de állandó kapcsolatban vagyok a külügyminiszter rijádi ideiglenes irodájával. A miniszterelnökkel és külügyminiszterrel is többször találkoztam Európában az utóbbi időben a jemeni nagykövetek külföldi időszakos találkozóin.

– És mi a helyzet a családdal?
– A családom többsége Jemenben él. Heti rendszerességgel tudok velük beszélni. Távol tartják magukat a politikától, de mint minden család Jemenben, ők is szenvednek a puccstól.

– Nem csoda, hisz háború, éhínség, kolerajárvány pusztít. Bukott állam Jemen?
– Azt azért nem lehet mondani, hogy Jemen bukott állam, de átmeneti időszakon megy keresztül. Ha a húszi milíciák nem foglalták volna el az ország néhány részét, főleg a fővárost, Jemen bemutatta volna az arab tavasz legjobb példáját. 2011. februártól 2014. szeptemberig úgy tűnt, létrejön a békés átmenet. Az úgynevezett Öböl-menti kezdeményezés alapján megtörtént az elnökválasztás, az átfogó nemzeti párbeszéd, és annak záródokumentumát, és az új alkotmány tervezetét is megfogalmazták. Nem maradt hátra más, csak az alkotmány áttekintése és a népszavazás. Ezek után következtek volna az elnöki és parlamenti választások. 2014 szeptemberében azonban a húszi milíciák elfoglalták a fővárost és más megyéket Jemen északi részén. Ez felborította a mérleget, és az országot romba döntötte.

– És ha azt mondom, hogy elfeledett állam? Hiszen nem kapják meg ugyanazt a figyelmet, amit Szíria vagy Irak.
– Nem elfeledett állam. Ugyanakkor tény, hogy a nemzetközi közösség figyelme főleg a humanitárius problémák és a tárgyalások felé fordul, így nem koncentrálnak eléggé a puccs elítélésére és a nyomásgyakorlásra. A Szaúd-Arábia által vezetett arab koalíció és az Egyesült Arab Emirátusok viszont nagy segítséget nyújt, csakúgy, mint az európai országok, valamint az Egyesült Államok. Például Szaúd-Arábia kétmilliárd dollárt letétbe helyezett a Jemeni Központi Bankban, és 1,5 milliárd dollár értékű humanitárius segélyt biztosított.

– Működő kormány nélkül önök hogyan fedezik költségeiket?
– A jemeni kormány folytatja tevékenységét Ádenben, az ideiglenes fővárosban és a felszabadított térségekben, amely Jemen területének a 80 százaléka. A külügyminisztériummal napi kapcsolatban vagyunk, és közelről követjük az eseményeket. Vannak anyagi nehézségek a háború miatt, de a kormányunknak megvannak a költségvetési forrásai a külképviseletek üzemeltetésére.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– A KSH adatai szerint Magyarország és Jemen között a háború előtt sem volt túl élénk a kereskedelmi forgalom, azóta pedig csak tovább romlott, 2016-ban már például nem is létezett jemeni export irányunkba. Gazdasági feladatok híján mi az ön munkája nagykövetként?
– Történelmileg az országaink közti kapcsolat jó volt, már a déli és északi rész 1990-es egyesülése előtt is. Különösen az egészségügyi együttműködés, de említhetném a mezőgazdaságot is, vagy hogy a Mol is végzett kutatásokat az országban. Sajnos azonban a háború ennek is véget vetett. De gondolnunk kell a jövőre! Reméljük, hogy Jemen újjáépítésében majd Magyarország is részt vesz, számítunk például az építőiparban, útépítésben, vízfeldolgozásban szerzett tapasztalataikra. Fontos feladatom az is, hogy megértessem az itt élőkkel, pontosan mi történik Jemenben. Nem utolsó sorban pedig, hogy megpróbáljak segítséget szerezni.

 

– És, sikerül?
– Ami azt illeti, tavaly Szijjártó Péter New Yorkban az ENSZ közgyűlésén találkozott Abdulmalik Al-Mihlafi jemeni miniszterelnök-helyettessel, aki egyben külügyminiszter is, és megegyeztek néhány dologban. Egyrészt szeretnénk harmincról hatvanra növelni a Magyarországon tanuló jemeni ösztöndíjasok számát. Másrészt a magyar kormány segítene a hetvenes években épült ádeni Magyar Barátság Kórház újjáépítésében. Már én is egyeztettem ez ügyben a magyar Külügyminisztériummal és az Emberi Erőforrások Minisztériumával, amelyek megerősítették a magyar kormány óhaját a pozitív együttműködésre.

– Ehhez viszont véget kellene vetni ennek a megnyerhetetlennek tűnő háborúnak.
– Jemen legitim kormánya mindig békés megoldást szeretne. Genfben kétszer ültek tárgyalóasztalhoz a felek, majd Kuvaitban találkoztak, és tárgyaltak 115 napon át. A kormány képviselői bármilyen egyezményt aláírnak, de erre a húszik nem hajlandók, vagy nem tartják be a benne foglaltakat. Ezért úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás a hadműveletek folytatása, hacsak a húszik nem kötelezik el magukat, hogy végrehajtják a kormány utolsó feltételeit, így többek között az ENSZ-határozatok elfogadását, a fegyverek átadását, és hogy fegyveres milíciából politikai párttá válnak.

– Polgárháború, vagy úgynevezett „proxy háború”, azaz külföldi szembenálló erők kihelyezett háborúja zajlik Jemenben?
– Az biztos, hogy 2011 és 2014 között még belső konfliktus volt a jemeni erők között. Aztán a húszik erőszakos hatalomátvételével a környező országok, sőt az egész térség is veszélybe került, főleg a környező országok és a nemzetközi tengerek fenyegetése miatt. Erre példa a Szaúd-Arábiára kilőtt ballisztikus rakéták. Ezzel a válság is kiszélesedett.

– A volt elnököt, Ali Szalehet meggyilkolták, a konfliktusnak még sincs vége...
– Ali Szaleh a húszi milíciákat, akikkel 2015-ben szövetséget kötött, komolytalannak találta, mert nincs politikai tervük Jemennel kapcsolatban. Egyszerűen Iránnal szövetkeztek, az uralmuk alá vont térségek irányításába viszont belebuktak. Szaleh tavaly december elején úgy döntött, hogy kilép ebből a szövetségből, ezért a húszik borzalmas módon álltak bosszút rajta, még a holttestével is tiszteletlenül viselkedtek. Még a közösségi médiára is feltöltötték az erről készült felvételeket. Ez további bizonyíték arra, hogy ez a csoport nem hisz másban, mint az erőszakban, és nem az urnákat tartja a hatalomhoz vezető útnak.

– Mekkora fenyegetést jelentenek a vallási szélsőségesek?
– Nem hiszem, hogy az úgynevezett Iszlám Állam létezne Jemenben. A probléma, amelytől az ország a 90-es évek óta szenved, inkább az al-Kaida. Ennek is a szegénység és a fiatalok közötti magas munkanélküliség az oka. A nemzetközi terrorszervezet a civil áldozatok mellett biztonsági, gazdasági és társadalmi károkat is okozott, ezért a nemzetközi közösséggel együttműködve mindent megteszünk megsemmisítésükért.

– Jemenből miért nem jönnek menekültek?
– A jemeniek természetüktől fogva ragaszkodnak a földjükhöz, társadalmukhoz és családjukhoz. Ezért inkább az országon belül más térségbe menekülnek, majd ha tehetik, hazatérnek, mivel a háború nem terjed ki Jemen összes területére. A gazdasági helyzet sem teszi lehetővé minden család elutazását. Az is lehet, hogy a jemeniek földrajzi távolság miatt sem Európát választják, inkább előnyben részesítik a környező arab országokat, mint például Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, Jordániát, Dzsibutit és Szomáliát. Például Szaúd-Arábiában legalább kétmillió jemeni él, többségük évtizedek óta bevándorló munkás. Ők azonban nem menekültek, hanem állandó tartózkodók vagy bevándorlók.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.29.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.