Még sokáig velünk marad az illiberalizmus?

Ruzsbaczky Zoltán

Ruzsbaczky Zoltán (Prága)

2017. december 5., kedd 15:30, frissítve: kedd 16:03

A sokak szemében populistának számító Andrej Babis csehországi megválasztásával, valamint azzal, hogy a visegrádi térséggel szomszédos Ausztriában Alexandar Kurz vezetésével szintén az európai fősodornál konzervatívabb kormány állhat fel, rövid időn belül sokadszorra is vitát generált a V4-ek valódi erejéről és lehetőségeiről. Mert amíg nyugaton a Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonló, populistának is bélyegzett kormányzási modell terjedésétől rettegnek, addig Budapesten és Varsóban joggal bízhatnak abban, hogy az előző cseh és osztrák kormánynál mindenképpen jobboldalibbnak számító politikai erők megválasztásával jelentős szövetségeseket nyertek maguknak. De vajon mennyire jogosak azok a nyugati félelmek, melyek egyfajta közép-európai autoriter blokk kialakulásától tartanak, és egyáltalán hozhat-e változást a már említett két választás eredménye?

„A visegrádi térség nem fordul vissza az autoriter hagyományokhoz (vagyis nem lesz diktatúra), ám a gyakran populistának és illiberálisnak hívott politikai erők 2-3 kormányzati cikluson át még uralkodói maradhatnak a közép-európai országoknak” – szögezte le lapunknak adott interjújában Ivan Hodác, a Közép-Európai Aspen Intézet cseh elnöke. Hodác szerint azonban ez csak egy ideiglenes állapot, ezeknek a politikai erőknek a helyét idővel ismét átveszik majd liberálisabb, Európa-barátabb pártok.

A szakértő azonban különbséget is tett a nyugaton gyakran egy kalap alá vett vezetők között. Bár sokan hajlamosak a cseh választásokon győztes Babist Orbán Viktorhoz, vagy a Beata Szydlo lengyel kormányfő mögött álló pártelnökhöz, Jaroslaw Kaczynskihez hasonlítani, Hodác szerint a Csehország miniszterelnöki székébe igyekvő, ám jelenleg még a kormányalakítással bajlódó milliárdos vállalkozó jóval inkább Európa-barát politikát folytat majd, mint varsói és budapesti kollégája. Hodác szerint Babis pártjában rengetegen vannak, akik ezt az nyugatos irányt sulykolják, a miniszterelnök-aspiráns pedig hallgat is majd rájuk, olyannyira, hogy az őt a parlamentben várhatóan majd támogató kommunisták és szélsőjobboldaliak radikális ötleteit is leszereli majd. „Nem véletlen, hogy el akarja foglalni a miniszterelnöki pozíciót december 13 előtt. 14-én és 15-én ugyanis európai uniós csúcsot tartanak, amin már ott akar lenni” – hívta fel a figyelmünket Hodác. Ez számunkra azért fontos, mert így egyáltalán nem magától értetődő, hogy a kampányban gyakran EU-ellenes szólamokat fújó Babis oda áll majd Budapest és Varsó mellé, amikor azok szembemennek Brüsszellel.

Ennek ellenére kár elvitatni, hogy Csehországban is a nyugati fősodornál konzervatívabb, esetenként jóval euroszkeptikusabb politikus kerül hatalomra, miközben a mérsékeltebb pártok térségünkben folyamatosan szorulnak vissza. Adja magát a kérdés: miért? „Ezek a politikai pártok azért tudtak hatalomra kerülni, mert Közép-Európa társadalmai az utóbbi pár évben elkezdték megkérdőjelezni a rendszerváltás óta eltelt időszak eredményeit” – közölte Hodác. A magyar kormány, valamint a lengyel szerinte azért is vezetheti odahaza toronymagasan a közvélemény-kutatásokat, mert az őket megválasztó szavazók nagyon erősen hisznek bennük. „A szavazóknak meg kell azonban érteniük, hogy a visegrádi országok helye Európában van, és ha azt valóban alakítani akarjuk, oda kell ülnünk a tárgyalóasztalhoz a nyugati országokkal is” – figyelmeztetett Hodác.

Egyben felhívta a figyelmünket egy furcsa egybeesésre is: a visegrádi országokon kívül hasonló politikai erő egy olyan államban sem jutott hatalomra, mely a szovjet uralom óta tagságot nyert az Európai Unióba, az „illiberális” kormányzás nem jelent meg Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, de a balti országokban sem. „Éppen azokban az országokban jött létre, amelyek magukat korábban a legprogresszívebbnek vallották, és ahol a fejlődés üteme is gyorsabb volt, mint a többieknél – talán csak Szlovénia kivételével” – mondta Hodác. A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy a hihetetlenül gyors változásokra a közép-európai társadalmak egyszerűen nem álltak készen.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Túl korán csatlakoztunk volna a nyugati intézményekhez? „Az 1999-es NATO-csatlakozásunk semmiképpen sem volt korai, hogy az EU-hoz túl hamar csatlakoztunk volna, azt majd a történelem eldönti. Egyértelmű azonban, hogy az EU-felvételünk hihetetlen előnyökkel járt, a beruházások, vagy a gazdasági fejlődés üteme soha nem lett volna ilyen szintű” – közölte Hodác.

„Bizonyos értelemben megszoktuk, természetesnek kezdtük venni az Európa nyújtotta előnyöket, és közben elfelejtettük, hogy ezzel kötelességek is járnak. Amikor azt kérték, hogy mutassuk meg a szolidaritásunkat, például a menekültválság kezelésére szánt kvótarendszer kapcsán, ellenálltunk” – emlékeztetett a cseh szakértő. Ennek a jelenségnek a gyökereit kutatva felhívta rá a figyelmet, hogy a brit Legatum Intézet kiadott egy tanulmányt a világ prosperitásának kilátásairól, mely nagyjából arról szól, hogy milyen állapotban vannak az egyes országok társadalmai. A különböző kritériumokban, mint például a környezet védelme, vagy az életminőség, egészségügy, a közép-európai országok nagyjából a lehetőségeiknek megfelelő helyet foglalják el. Ám társadalmi tőke szempontjából, mely mások mellett az állampolgárok bizalmának szintjét, segítőkészségét méri, kiugróan alacsony értékeket mutatunk. „Ha a szomszéd utcában élőnek sem akarok segíteni, egyáltalán nem meglepő, hogy a Közel-Keletről jövőknek sem” – mutatott rá Hodác, aki azonban sietett leszögezni: ez nem azt jelenti, hogy semmit se tennénk az európai közösbe, ám nem száz százalékig vesszük ki a magunk részét a térség ügyeiből.

Lehetséges azonban, hogy ebben változások jönnek. Ausztriában is ősszel tartottak választásokat, ezen pedig az az Osztrák Néppárt győzött, mely nyugati szomszédunk mérsékelt konzervatív pártjának számít, és amelynek vezetője, a kormányfő székbe igyekvő (a kabinet megalakítása még itt is hátra van) Alexander Kurz külügyminiszterként kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki a magyar kormánnyal, osztotta például Budapest nézeteit a szigorú migrációs szabályozással kapcsolatban. Sokan éppen ezért már arra számítanak, hogy Ausztria így közelebb kerülhet a V4-ekhez. Az általunk erről kérdezett szakértő azonban óvatosságra intett.

„Ausztria a jövő év második felében látja el az unió soros elnökségét, ezért a Európa-politikájában drámai fordulatot nem várok, Bécs meg akarja ugyanis mutatni elkötelezettségét a közös térség irányába” – mondta Ivan Vejvoda, a bécsi Humántudományok Intézetének vezető munkatársa. Hozzátette, ennek ellenére valószínűleg lesz némi erősödés a kapcsolatokban, Ausztria és a V4-ek közt sok a hasonlóság, kiterjedtek a gazdasági kapcsolatok is.

„Migrációs téren viszont óvatosságot várok Kurztól, más a kampány, és más egy országot vezetni. Az viszont valószínű, hogy hallgatni fog a V4-ek aggályaira, és megpróbál hidat képezni nyugat és kelet között. Erre pedig mind földrajzilag, mind pedig a történelméből kifolyólag egyértelműen alkalmas” – beszélt nyugati szomszédunk lehetséges szerepéről Vejvoda. A szakértő viszont megemlítette, hogy a visegrádiaknak jobban kéne nyitniuk a nyugat felé, és elmondaniuk egyértelműen, mi a problémájuk.

Az eddig egy bal-jobb nagykoalíció vezette Ausztriában egyébként nagy valószínűséggel a konzervatívok a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárttal állnak majd össze, ami jelentős jobbra tolódást jelez szomszédunkban. Erre a fordulatra Vejvoda magyarázatként azt hozta fel, hogy a választáson az emberek üzenetet küldtek a politikusoknak, hogy tenniük kell az állampolgárok biztonságáért, és a jólét megtartásáért – mindezt a migránsoktól féltették. Kitért a radikálisok jó eredményére is, szerinte újabb váratlan esemény, például egy újabb nagyobb migrációs hullám nélkül, legalábbis meglátása szerint, a Szabadságpárt hamar elveszíti majd az erejét.

Noha a visegrádi együttműködésnek gyakran keltik halálhírét, miszerint ezeket az országokat alig köti össze valami, Hodác egyáltalán nem temetné a térségbeli együttműködést, inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy közös ügyek mentén kell együtt dolgozni. „Amikor közös érdeket találunk, amiben ezek az államok együtt tudnak működni – mint például az autóipart érintő kérdések, amiben mind a négy ország komolyan benne van – a visegrádiak továbbra is összefognak majd. Európában ennek a négy országnak szüksége van egymásra, együtt pedig az EP-ben a négy ország képviselői nagyobb súlyt képviselnek, mint Németország” – vázolta fel az országcsoport fajsúlyát a szakértő.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.02.

A szerkesztő ajánlja

Szabó Zsolt

Tarlós István úgy látja, nem feltétlenül kell a mobil gát a Rómaira

Budapest főpolgármestere szerint rendben van a 3-as metró felújítása, és kitart a Fidesz támogatása mellett. Interjú.

Tompos Ádám, Schuszter Csaba

Hazánk riasztó mértékű kettéosztottságáról mesél országszerte a tűzifa

A politikusok tulajdonképpen azzal büszkélkednek, hogy a hozzájuk tartozó falvakban mennyi szegény ember él.

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.