Munkanélküliség és bűnözés: elfeledve tengődnek Franciaország távoli szigetei

2018. március 20., kedd 19:28, frissítve: kedd 23:16

Noha a hatalmas gyarmatbirodalmak kora már hosszú évtizedek óta lejárt, Európában pedig már régóta másféle problémák, így például a bevándorlók integrációja okoz fejfájást, a még a mai napig is Franciaországhoz hűséges parányi kolóniák mindenkitől elfeledve sodródnak több ezer kilométerre Párizstól. A Karib-tengertől a Madagaszkár melletti Mayotte szigetén át a még keletebbre található Reunionig ugyanis a franciák sok-sok kis területet tudtak megtartani, jórészt közvetlenül integrálva saját közigazgatásukba. Kérdéses azonban, hogy ez az ott lakók számára inkább áldás-e vagy átok.

Az Afrika keleti partjainál fekvő Mayotte szigetén immár hetek óta általánosak az utcai tiltakozások, a sztrájk, a helyiek a létbizonytalanság, a bűnözés, valamint az illegális migráció ellen tiltakoznak. A bő debrecennyi lakosságú, hivatalosan 250 ezer fős kis sziget az után kezdett forrongani, hogy egy bűnbanda megtámadott egy helyi iskolát. És bár azóta eldőlni látszik, hogy a veszélyesebb helyeken katonák őrzik majd a diákok biztonságát, mindez maximum a széles körű gondok tüneti kezelése.

 

A 19. század közepe óta francia kormányzás alatt álló sziget állandóan híján van a gyógyszereknek, üzemanyagnak vagy éppen a központi anyagi támogatásoknak, nem meglepő módon így mára Franciaország legszegényebb körzetének számít. A lakosság több mint negyede munkanélküli (a francia érték ennek a fele), 2012-es adatok szerint – melyek mára sem változhattak számottevően – százezer lakosra húsznál is kevesebb orvos jut, miközben az országos átlag 201.

Hiába kifejezetten szegény a mayotte-i nép, a környékbeli szigetek lakosai számára még mindig az ígéret földjének tűnik. A Comore-szigetek szomszédos, Franciaországtól független területeiről ezrével érkeznek illegális bevándorlók, köztük rengeteg terhes asszony, aki hivatalosan francia földön akar életet adni gyermekének, hogy ő már az uniós tagállam polgáraként jöjjön világra. A párizsi kormány már odáig jutott, hogy Mayotte egyetlen kórházának speciális, országon kívüli státuszt ad, hogy így az ott születettek nem kapnak automatikusan francia útlevelet. 

A kormány emellett más reformokat is ígért, erősebb rendőrséget és keményebb fellépést az illegális migráció ellen. A helyiek azonban láthatóan nem hisznek a csodákban, a tiltakozások ugyanis folytatódtak. Látható: a 250 ezres kis sziget fejlesztése aligha van Párizs fő célkitűzései között, a negyedmillió ember nem fog elnökválasztást eldönteni, ráadásul messze is van, nincs is szem előtt.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

És ez nem csak Mayotte esetében van így. Tavaly az elnökválasztási kampány kellős közepén robbantak ki hasonló tiltakozások Francia Guyanán, a negyedmillió lakosú terület polgárai szintén a gyenge gazdaság, a pocsék infrastruktúra és a magas bűnözési ráta miatt vonultak utcára. De hasonló jelenetek zajlottak le 2009-ben Guadeloupén és Martinique-on. Jól jelzi mindez, hogy bár ezek a területek messze vannak Európától, Franciaország részeiként különösen irritálja lakosaikat, ha Párizs másodrendű állampolgárként kezeli őket.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.20.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.