„Nehogy egy nap valami holt nyelv legyen a magyar”

2018. február 25., vasárnap 17:46, frissítve: hétfő 00:35

– Jó nektek, magyaroknak! Ha én megszólalok, azt mindenhol, mindenki érti. A ti nyelvetek viszont 15 millió ember titka! – panaszkodott egyszer az egyetemen a kanadai szobatársam. Aztán többször rá kellett jönnöm, mennyire nincs igaza: bárhol jár az ember, jobban teszi, ha figyel a szájára, mert soha nem tudhatja, mikor áll éppen mellette egy magyar. Mert magyarok tényleg mindenütt élnek. Ha valaki, Tóásó Előd tudja ezt, hiszen a Hír TV-n vetített dokumentumfilm-sorozatában külföldre vándorolt honfitársainkat keresi föl, szerte Európában. Miért mennek? Mi tartja kint őket? Visszajönnek valaha? A Magyar exodus című műsor erre próbál választ kapni, még ha minden ember mögött más és más történet húzódik is.

– Tapasztalataim szerint az emberek túlnyomó többségét a pénz viszi külföldre. Ha valaki Magyarországon anyagilag jól áll, az nagyon sok mindent eltűr és elfogad – találja meg gyorsan a közös nevezőt Tóásó Előd. Egyúttal sietve hozzáteszi: ez politikától függetlenül igaz, hiszen eddig minden kormány rosszul nyúlt a problémához. A tömeges kivándorlás jelenségének magyarázatát azért ő sem intézi el ennyivel. Mint mondja, az anyagiakon kívül az is fontos, hogy a külföldön dolgozó magyarok megbecsülve érzik magukat, és az is teljesen más, ahogy az emberek egymással bánnak. A műsorvezető azért azt is elismeri, hogy ezért a megbecsülésért meg is kell küzdeni. – Egy orvost persze teljesen másként kezel a társadalom, mint egy kétkezi munkást. Utóbbinál a beilleszkedés is sokkal nehezebben megy – mondja.

Tóásó Előd szerint látni kell, hogy kimenni sem olyan egyszerű, óriási bátorság és vállalkozókedv kell hozzá. És hogy megéri-e? Ő úgy tapasztalta, rengeteg embernek sikerült helyrehoznia így az életét, sőt még családtagjai helyzetét is. A nehezebb kérdés, hogy van-e visszaút? – Mikor elértél egy életszínvonalat, megszoktál bizonyos körülményeket, nagyon nehéz ezekről lemondani. Vannak ugyanakkor, akik nemcsak álmodoznak, de konkrét lépéseket is tesznek, hogy Magyarországon is fölépítsék az életüket – magyarázza. Majd rögtön hozzáteszi, hogy az elszakadás általában nagyon nehéz. – Legtöbben követik a híreket, a politikát, és persze tartják az otthoniakkal a kapcsolatot. Megvan a véleményük, és szeretnék, hogy ez számítson. Fontos számukra, hogy szavazhassanak – meséli. Sőt mint mondja, a magyarsághoz való ragaszkodás egyik egyértelmű jele az is, hogy a magyarok külföldön is összetartanak, közösségeket alkotnak, igaz, újabban egyre inkább internetes csoportokban. Persze kivételek mindig vannak: Tóásó Előd is beismeri, találkozott már olyannal, akinek végképp elege lett az egész országból. Aztán jóindulattal hozzáteszi, ezeket az embereket valószínűleg valami sokkhatás érhette, és nem biztos, hogy hosszú távon nem változnak majd az érzelmeik. A műsorvezető azt sem gondolja, hogy a kivándoroltak „eladták volna” a boldogságukat, vagy feladták volna értékeiket „a hanyatló Nyugaton” – szerinte a boldogság nem attól függ, hol élünk, értékeinket pedig magunkkal visszük, mi több, továbbadjuk. – Munkamorálunk például kiváló, mert azt szoktuk meg, hogy kétszer annyit kell dolgoznunk, mint máshol – mondja.

Azért azt megállapítjuk, hogy a tömeges elvándorlással mindenképpen van egy óriási probléma, mégpedig hogy lassan elfogyunk. És mivel a jelenlegi bevándorlási politikánk ezt nem kezeli, más megoldást kellene kiötölni. Székelyföldi magyarként Tóásó Előd azokra a tervekre is meglehetősen hevesen reagál, amelyek külhoni magyarok „elszipkázásával” töltenék fel Magyarországot; már csak azért is, mert ez geopolitikai érdekeinkkel is ellentétes. – Egy maximum 15 milliós nép vagyunk a 7,6 milliárdos Földön. Ha meg akarunk maradni, túl kell lépnünk a politikai posványon, ideje elkezdeni gondolkodni a jövőnkről, és magunkba kell néznünk. Hogy nehogy egy nap csak valami holt nyelv legyen a magyar – figyelmeztet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.22.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.