Soha nem volt még ilyen közel a háború

Gabay Balázs

Gabay Balázs

2012. május 10., csütörtök 18:12, frissítve: csütörtök 19:28

Günther Grass Izrael-ellenesnek bélyegzett verse kapcsán felmerül a kérdés: kinek van több joga bírálni a világ országainak nukleáris fejlesztési programjait?

Grass prózaversének rengeteg olvasata van. Mi egy kül- és biztonságpolitikai intézet vagyunk, így én egy olyan eszköznek tekintem a művet, melynek segítségével áttekinthetővé válik a német külpolitika múltja és jelene – jelezte az előadások várható irányát Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezetője csütörtökön. Az MKI vezetője a  Nobel-díjas Günther Grass április elején megjelent verse nyomán maga elemezte Izrael és Németország második világháború utáni viszonyát. N. Rózsa Erzsébet, a külügyi intézet koordinációs igazgatója Iránnak Izraelhez és az arab államokhoz fűződő kapcsolatát bontotta ki.

Az 1999-ben Nobel-díjjal jutalmazott német író Izrael-ellenesnek minősített verse április 4-én jelent meg. Günther Grass művében azt taglalja, noha Izrael szinte biztosan rendelkezik atomfegyverrel, a világ mégis az iráni nukleáris fejlesztést bírálja. Izrael berlini nagykövetsége azon melegében antiszemitának bélyegezte az írót. Néhány nappal később Grasst nemkívánatos személynek titulálták Izraelben, a Háárec című országos napilap viszont kiállt mellette.


A két ország viszonyában az utóbbi évek egyik legfontosabb eseménye Angela Merkel 2008-as knesszetben elmondott beszéde volt, vélte Kiss. Ekkor mindenki számára egyértelművé vált, hogy Izrael létezése, az ország megvédelmezése a német külpolitikai stratégia szerves részét képezi. A kancellár jelezte, ebben a kérdésben semmit sem számít a közvélemény befolyásoló ereje. Németország kettős őrséget áll: ügyel Izrael biztonságára, és a palesztin–izraeli viszonyt is kiemelt figyelemmel követi. Egyes vélemények szerint ugyanakkor Merkel túl sokat ígért Izraelnek, olyan vállalást tett – katonai garanciákat vállalt –, amelyet nem tud teljesíteni.

Merkelnek felállva tapsolt a Knesszet
Merkelnek felállva tapsolt a knesszet


Gyanú és bűnhődés

A második világháború után kevés olyan különleges viszonyt ismerünk, mint az NSZK-é és Izraelé – húzta alá az MKI tudományos igazgatója. Ez a kapcsolat 70 év után is különleges. Egy neves szerzőt idézve hangsúlyozta: a német nép a holokauszt miatt nem igazán tudja saját identitását meghatározni. A német politikát 1945 után a civil állam kialakításának célja határozta meg, míg Izraelét a fennmaradás biztosítása, vagyis a katonai szempontok. A holokauszt miatt kialakult állandó gyanú és bűnhődéstudat azonban végig megmaradt. Az egyesülés viszont felvetette a régi identitáshoz, a dicsőséges nép tudatához való visszatérést, no meg az emlékezetvesztés veszélyét – citálta az idézetet Kiss J. László.

A Saul Mofaz vezette Kadima párt néhány nappal ezelőtt belépett az izraeli nagykoalícióba, így a szeptember 4-re tervezett előre hozott választásokat nem fogják megtartani. Az iráni származású politikus egyértelműen azon az állásponton van, mely szerint nem szabad megelőző csapást mérni az iráni nukleáris létesítményekre. Elemzők szerint a volt védelmi miniszter szava komoly súllyal bír az Irán elleni támadás kérdésében.


A Zöldek parlamenti felbukkanásával erős Izrael-kritika jelent meg Németországban. Az országot bíráló hangok tehát nem Grass-szal kezdődtek. A koszovói népirtás kapcsán például az Auschwitz-metafora már évekkel ezelőtt felmerült, de ugyanide sorolható egy nagynevű zsidó és német író közötti polémia is a közelmúltból. Lassan tompult az a nézet, mely önmagát ostorozó barbár pusztítóként tekint a második világháború idején élő német társadalomra.

Az 1952-es luxemburgi, az izraeliek kártalanításáról megkötött szerződés egyfajta rehabilitációs lépés volt a németek részéről. Egyes vélemények szerint a függetlenségi háború következményeit nyögő Izrael ebben a korszakban a német jóvátétel nélkül nehezen tudott volna fennmaradni. A feltételek nélküli gazdasági „bocsánatkérés” része volt, hogy még a szankcionált fegyverszállításokkal sem volt gond. 1973-ig az Izraelbe beáramló tőke 43 százaléka Németországból érkezett, és utóbbi ma is Jeruzsálem második legnagyobb kereskedelmi partnerének számít.

A diplomáciai kapcsolatok felvételét követően Willy Brandt volt az első kancellár, aki 1973-ban hivatalos látogatást tett Izraelben. Később az arabbarát vonal is felerősödött, Jasszer Arafattal is találkozott a német vezetés, sőt Németország a palesztin állam létezésének jogossága mellett is kiállt. Merkel 2011-ben, Benjamin Netanjahu fogadásakor lemondott a palesztin állam egyoldalú elismeréséről.

Hintapolitika

Grass versére kitérve Kiss J. László megjegyezte: abban akár még a németek felelőssége is fellelhető, hiszen országuk nukleáris lövegek szállítására alkalmas eszközöket is exportál külföldre. Emellett a kancellár a német iparvállalatoknak sem írta külön elő, hogy az Iránnal kapcsolatban meghozott uniós szankciók utolsó betűjét is tartsák be. Az igazgató Grass Izrael-ellenes érveivel szemben hozta fel, miszerint nem világos, hogyan kellene ellenőrizni az ország nukleáris erejét és szerződéses kötelezettségeit. Megjegyezte, a Grass-vita egyébként nem befolyásolja semmilyen módon az izraeli–német diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat. Az izraeli média sem szítja semmilyen módon a németellenességet.

„Amiről szólni kell”
„Amiről szólni kell”


Csendes támogatás

N. Rózsa Erzsébet az izraeli–iráni viszony kapcsán elmondta, az iszlám forradalommal véget ért egy hosszabb korszak. A 80-as években a nyilvánosság előtt folyamatos volt a verbális küzdelem a felek között, a háttérben viszont egészen másként alakult a kapcsolat. Izrael inkább támogatni próbálta Iránt, és az Egyesült Államok felé kívánta terelni Teheránt.

A 90-es évek külpolitikai igazodási pontjai a hidegháború, az Öböl-háború és az arab–izraeli békefolyamat voltak. Ebben az időszakban távolodott el egymástól végletesen Irán és Izrael. Ekkor egyfajta retorikai hullámzás volt jellemző: Khomeini ajatollah támadott, rögtön halála után viszont, amellett, hogy Irán továbbra sem ismerte el Izraelt, Teherán jelezte, nem kíván többé beleszólni a palesztin–izraeli vitába. Ahmadinezsád elnök 2005-ös hatalomra kerülése újabb éles Izrael-ellenes hangnemet hozott. N. Rózsa Erzsébet ugyanakkor aláhúzta: nagy különbség van az izraeli rezsim és a zsidó állam egészének bírálata között.

Az iráni vezető a föld színéről is eltörölné az izraeli rezsimet
Az iráni vezető a föld színéről is eltörölné az izraeli rezsimet
Fotó: Reuters


Az Izrael-ellenes hangok értékelésekor felhívta a figyelmet, hogy a legnagyobb Izraelen kívül élő zsidó közösség Iránban van. A parlamentbe alanyi jogon egy képviselőt küldhetnek, és a valóságban is szabadon gyakorolhatják vallásukat. Ugyanakkor a zsidókkal szembeni koncepciós perek is megmaradtak.

Nem Ahmadinezsád kezdte

Az MKI koordinációs igazgatója hangsúlyozta: Mahmúd Ahmadinezsád elhíresült kijelentése alapvetően nem a teljes megsemmisítésről szól. „Ezt a rezsimet el kellene törölni a föld felszínéről” – így hangzik a sokszor citált mondat, amely egyesek szerint a zsidóság teljes elpusztítására buzdít.

A nukleáris program markánsan új szakaszba lépett Iránban Ahmadinezsád elnöki beiktatását követően. Maga a fejlesztés viszont már jóval ezelőtt elkezdődött – így N. Rózsa –, mégpedig a „mosolygós reformelnök” alatt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ) most arra irányul a tevékenysége, hogy kiderítse, katonai vagy civil célra fejleszt Irán. A legnagyobb probléma azonban az, hogy annak ellenére nem átláthatók a nukleáris fejlesztések, hogy egyetlen államban sem hajtottak végre annyi ellenőrzést, mint itt. Az atomhatalmaknak mindazonáltal nem kötelessége ellenőriztetni létesítményeiket. Izrael például még soha nem engedte be a NAÜ ellenőreit nukleáris központjába, tengerparti erőműjének kapuit ellenben kitárta a világ előtt.

2012. január 23-án az uniós külügyminiszterek tanácsa késleltetett, részleges szankciót szavazott meg Iránnal szemben a bírált atomprogram folytatása miatt. A határozat alapján befagyasztják az iráni központi bank európai számláin lévő összegeket és korlátozásokat léptetnek életbe a Perzsa-öbölből érkező olajszállítmányokra. A teljes szankció június 30-tól lépne életbe. A döntés meglehetősen ellentmondásos, mivel a gazdasági válság által komolyan érintett Görögország és Spanyolország olajfogyasztásának mintegy 10 százalékát szerzi be Iránból.


N. Rózsa Erzsébet komoly ellentmondásokra is felhívta a figyelmet. Németország nélkül például nincsenek tárgyalások a NAÜ-ellenőrzésekről, pedig az ország nem állandó ENSZ BT-tag. Hasonló módon Izrael tagállama ugyan a NAÜ-nek, de nem tagja az atomsorompó-egyezménynek, így atomhatalomként beleszól a kontrollba, de őt magát nem lehet ellenőrizni. Egy dologban viszont általános az egyetértés: Izrael számára mindegy, hogy Iránnak mi a célja a fejlesztéssel. Ha nukleáris fegyvert képes előállítani, az Izraelre nézve veszélyt jelent. Miután ma már minden csúcstechnológiai berendezést kettős céllal gyártanak, a politikai szándék dönti majd el, mire használják azt. Irán céljait N. Rózsa szerint az szolgálja leginkább, ha civil célokra használja ezt a technikát. A nemzetközi konszenzus ugyanis teljes abból a szempontból, hogy Irán nem juthat atomfegyverhez. Ezzel teljesen elszigetelnék magukat, és bezárnák az utolsó kiskaput is.

Soha nem volt ilyen közel a háború

„Izrael számára már a jelenlegi helyzet is fenyegető. Talán soha nem jártunk még olyan közel egy izraeli–iráni háborúhoz, mint az elmúlt hónapokban. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Irán 200 éve nem indított támadó háborút a térségben.” Az MKI kutatója leszögezte, hatalmas véleménykülönbség van az izraeli hírszerzés vezetői között is. Egyesek szerint egy izraeli támadás maximum egy évvel tolná el a nukleáris fegyverküszöb szintjének átlépését. Nem biztos, hogy ez az egy év megér egy támadást.

N. Rózsa Erzsébet végül megjegyezte: április végén döntés született arról, hogy május 23-án Irán, az ENSZ BT állandó tagjai és Németország Irakban folytatnak megbeszélést az iráni atomprogramról. „A világ szeme ezen a napon valószínűleg Bagdadra irányul majd.” Az iráni külügyminiszter az esemény kapcsán megjegyezte, Bagdad után nem marad majd egyetlen kérdőjel sem a nukleáris fejlesztés ügyében.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.