Szexuális zaklatás a riói karnevál csillogása mögött

2018. február 19., hétfő 05:38, frissítve: hétfő 08:16

A #Me too-mozgalom már Brazíliába is elért, ahol éppen most ér véget a világhírű riói karnevál. A nőjogi aktivisták a karnevált különösen jó alkalomnak tartják arra, hogy Brazília ne csak a táncra és mulatságra, de a nők helyzetére is figyeljen. Hiszen éppen ez az a rendezvény, ahol a hölgyek olyan jelmezekben vonulnak utcára, amelyek alig takarnak valamit a testükből, ezért is különösen fontos felhívni a férfiak figyelmét, ilyenkor is tisztelettel bánjanak a másik nem képviselőivel szemben.

A riói karneválon is mindennapos a szexuális zaklatás. Rosane Borges, a Sao Paoló-i Egyetem professzora szerint elmondható, hogy a tánc és a vidámság ünnepén gyakran tárgyként kezelik a nőket, csupán azért, mert szamba közben többet mutatnak meg magukból, mint a hétköznapokon. Több hivatásos táncos is beszámolt arról, hogy az ünnepségen számos alkalommal kaptak férfiaktól olyan ajánlatokat, amilyeneket prostituáltaknak szokás tenni. Az arcátlan megjegyzéseken kívül több ízben is zaklatás áldozataivá váltak azok a hölgyek, akik megjelenésükkel a karnevál jelképeivé váltak. Beszédesek a számok is: egy 2016-os, Sao Paoló-i felmérésben a férfiak 61 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy ha egy egyedülálló nő elmegy a karneválra, az ne panaszkodjon zaklatás miatt.

Ráadásul nemcsak a nemi egyenlőtlenség, a rasszizmus is mindennapos a karneválon. Az alábbi régi közmondás, amely éppen a februári ünnepség alatt kapott szárnyra, világosan tükrözi, mennyivel nehezebb helyzetben vannak a színes bőrű nők az ilyen rendezvényeken: „Végy el egy fehér nőt, dolgoztass egy feketét, és paráználkodj egy mulattal!” Gilberto Freyre szociológus elmondta, a színes bőrű hölgyek nagyobb mértékben vannak kitéve szexuális zaklatásnak a karneválon, hiszen sokakban hamis prekoncepciók élnek, miszerint ők könnyebben kaphatók.

Mivel a férfiközpontúságot a brazil kultúra mélyén gyökerezőnek tartják, a helyi nők számára nagyon hosszú út vezet addig, hogy valóban nemi egyenlőségről beszélhessünk. Mégis, a karnevál párbeszédet tudott elindítani a szexuális zaklatásról. A Mulheres Rodadas nevű nőjogi szervezet egyik társalapítója, Deborah Thome szerint az ünnepség kiváló alkalom arra, hogy a nők tiszteletének kérdéséről beszéljenek. A szervezet egy olyan Facebook-poszt után indult, amelyen egy olyan férfi szerepelt, aki egy táblát tart „nem útszéli nőt érdemlek” felirattal. Maga a „rodadas” szó is olyan személyre utal aki „gyakran cserélgeti a partnereit”, aki az „út szélén áll”.

A mozgalom első akciója még három évvel ezelőtt indult, ekkor nem számítottak sok résztvevőre, mégis több mint 1000 nő jelent meg a demonstráción. A Mulheres Rodadas vezetői egyetértenek abban, hogy a riói karnevál csupán aprócska szelete egy hatalmas és igen súlyos problémának, éppen ezért az elmúlt pár évben igyekeztek minél több feminista üzenetű felvonulást szervezni, amelyen a hölgyek olyan állatoknak öltöztek be, ahogyan nevezték őket zaklatóik, például kígyó-, tehén- és piranhaálarcot is lehetett látni ezeken a színes demonstrációkon.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Dél-Amerika legnagyobb országában különösen rossz a nők helyzete: a statisztikák azt mutatják, ebben az országban gyilkolják meg évente a legtöbb nőt. Egy 2014-es felmérés pedig arról tanúskodik, hogy minden 11. percben megerőszakolnak egyet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.19.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.