Tévelygő francia tömegek várják, hogy győzzék meg őket

Minél jobban közeledik az első elnökválasztási forduló Franciaországban, annál izgalmasabbnak ígérkezik a második

Kuthi Áron

Kuthi Áron

2017. április 5., szerda 21:43, frissítve: csütörtök 07:12

Mostantól bizonyos, hogy a tavaly novemberi jobb- és az idén januári baloldali elnökjelölt-állító versenyek Franciaországban csak és kizárólag az aktív párttagságnak és a pártelitről szóltak. Hiszen mint az a keddi elnökjelölti tévévita fényében is látható, az, hogy Francois Fillon lett a jobb-, Emmanuel Macron pedig a baloldal jelöltje, csak politikai szervezetek működéséről szólnak, arról, hogy jelenleg e két személyt gondolják a velük azonosulni tudók a legrátermettebbnek az elnökségre. Mint aztán gyorsan kiderült, a képlet csak egyikük, Macron esetében működött, Fillon beleszaladt a sok szimpatizáns számára is vállalhatatlan finanszírozási botrányba.

De az elnökjelöltségért folytatott kettős versenyt egy másik fordulat is zárójelbe tette. A tegnapi tévévitán kiderült, az esélytelennek elkönyvelt kis jelölteknek is lehetnek megfontolható érveik, jöjjenek akár a bal-, akár a jobboldal széléről. Soha jobbkor, mondhatnák aggódva a közvélemény-kutató cégek és választási agytrösztök, hiszen a franciák elképesztően magas arányban bizonytalanok abban, hogy kire voksoljanak. Egy minapi kimutatás szerint a választók negyven százaléka dobna üres cédulát az urnába, jelezvén, hogy semelyik felkínált program nem vonzó számukra. Azon is megütköznek a szakemberek, hogy az általában hetven százalék feletti részvétellel záruló elnökválasztásokkal ellentétben most csupán 64-65 százaléknyian mennének el az április 23-i első fordulóra. A bizonytalan légkörben egyúttal könnyebben kapaszkodhatnak az emberek a rendszer- vagy elitellenes, euroszkeptikus jelöltekbe. A választék igen nagy, itt van például Nicolas Dupont-Aignan, aki számára Marine Le Pen megalkuvó baloldali européer. Az egykor Nicolas Sarkozy pártjából kilépett politikus abból a Párizs környéki megyéből érkezik, amelyből nemrég rendőrtámadásos, no-go zónás hírek jöttek, ehhez képest programja nem a bevándorlásellenesség miatt érdekes. A harciasan hangzó Kelj fel, Franciaország nevű mozgalma élén álló politikus újratárgyalná az uniós szerződéses viszonyt, kiléptetné az országot a Schengen-zónából, protekcionista gazdaságpolitikát vinne, valamint 40-40 ezerrel növelné a rendőrök és a börtönférőhelyek számát. Ő főként Francois Fillonra és Le Penre veszélyes. A legfrissebb kutatás szerint 4,5 százalékot szerezhetne, ami nem lenne jelentéktelen teljesítmény. Ám ezt Le Pen és a baloldal reménysége, Emmanuel Macron is simán elkönyvelheti veszteségként a saját oldalán, hiszen mindketten 25 százalékon állnak. Számukra az alacsony választási hajlandóság az igazi bökkenő, és az, hogy ez egyenesen a családi szponzorációs botránnyal küzdő Francois Fillonnak jöhet jól a mozgósítás során. Mert ha a fiaskót „beárazó” törzsszavazók elmennek voksolni, és a bizonytalanok inkább otthon maradnak vagy érvénytelen lapot dobnak be, még sikerülhet a lehetetlen, és a 17,5 százalékon álló Köztársaságiak jelöltje ott lehet a májusi, második fordulóban.

Zárójelbe tenni lehet, mégis veszélyes szavazatrabló Philippe Poutou, az Új Antikapitalista Párt jelöltje, aki a politikai paletta mindkét szélébe beleharaphat. A NATO-val szakítani igyekvő, 15 százalékon álló Jean-Luc Mélenchon pedig a nem túl elkötelezettek, a jobb híján Macronra szavazók végső választása lehet a baloldalon.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő a Magyar Nemzet kérdésére elmondta, az első fordulóig hátralévő három hét kulcsfontosságú lesz. Beálltak a frontok, nagy változás magától már nem történik, így akár számítani is lehet rá, hogy valamelyik jelölt bedob valami egészen váratlant. A három hét már a mozgósításról fog szólni. Ebben Francois Fillon pártja a jobb, hiszen a Köztársaságiak kiépült infrastruktúrával rendelkezik, ellentétben Emmanuel Macron En Marche (Indulás!) alakulatával, amely felé sok irányból közelítenek a lazább elkötelezettségű választók. Bár a helyzet képlékenységét jelzi, hogy szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon még be is előzheti Fillont.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.06.

A szerkesztő ajánlja

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.

Kuthi Áron

Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Radványi Benedek

Burján Csaba: Amikor kijöttünk Phjongcshangba, korizni alig tudtam

Az aranyérmes gyorskorcsolyázót már az általános iskolában azzal cukkolták, hogy olimpiai bajnok lesz. Interjú.

B. Kovács Gergely

A magyar falu, ami kis túlzással a fél világnak készít fakanalat

Pedagógiai fenyítőeszköz, konyhai alapfelszerelés és a nemzeti minimum. Egy nógrádikum nyomában.