Krisztián többé nem drogos, és csak egyet szeretne

2015. január 9., péntek 05:31

Nem fogják kitalálni, milyen segítséget kér a nyilvánosságtól egy drogterápián áteső 21 éves srác.

Budai Krisztián volt gondozó intézménye azzal fordult a Magyar Nemzethez, hogy a drogbetegségből felépülő fiatal sorsát kicsit lendítsük előre. Házon belül el is ért a KüllőnÉlőig a kérés, ugyanis Krisztián nem is vágyik másra, mint hogy Budapestre költözve legyen egy egyszerű kerékpárja. Rajtunk ne múljon!

Krisztiánnak ez az esztendeje egyelőre arról szól, hogy új életét kiépítse. Egy egy évig tartó építkezés hajrájában tart, ahol lakás- iskolai és munkahelyi gondjait igyekszik megoldani, illetve új lehetőségeket keres.

„Az egy évig tartó életátformáló terápiámra azért volt szükségem, mert 13 éves korom óta fogyasztottam egyre sűrűbben és egyre megszállottabban kábítószereket és alkoholt. A szorongásaimra és a komplexusaimra a rossz megoldásom a drog volt. Az iskolát, a családomat és magamat teljesen elhanyagoltam. Ez odáig fajult, hogy anyám kidobott az utcára, az apám se állt szóba velem” – ecsetelte története lejtős szakaszát a nyilvánosságnak szánt levelében Krisztián, aki elfordult mindenkitől, akiket barátainak tartott, a droghajszolás miatti cselekedetei következtében pedig kezelhetetlen önutálat és bűntudat lett úrrá rajta.

Kifelé a drogcsapdából

Sok időbe telt, mire megértette ezt a körforgást. Amikor felismerte, hogy reménytelen helyzetben van, már nem volt képes egyedül, segítség nélkül kikecmeregni a csapdából.

„2013 decemberében jöttem le a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonba, megtörve és kilátástalanul. Ahogy teltek a hónapok, egyre tisztább lett előttem, miért tettem azt, amit, és hogy mit tehetek meg azért, hogy az életem megváltozzon. Elkezdtem imádkozni Istenhez, hogy segítsen és adjon támpontot az életembe. Kezdtem megszeretni magam, és rájönni, hogy nem egy utolsó, erkölcstelen, rossz ember vagyok, akinek a börtönben van a helye” –  vélekedik saját kilábalásának kezdeti fázisáról Krisztián, aki most már úgy gondolkodik, „dolgom van még az életben”. A terápia befejeztével iskolába kezdett járni, és lépésenként normalizálódni kezdett a viszonya szüleivel is.

Tekerés helyett tekerne

Krisztián most 21 esztendős, „szeretne kezdeni magával valamit”. Budapestre költözése után nem pénzt kér (lesz fizetése), csak annyit, hogy ha van egy olyan biciklije valakinek, ami esetleg már felesleges, vagy van már új és elajándékoznák a régit, jelentkezzenek nála, mindezért pedig nagyon hálás lenne.

A felajánlást a refrehab@kimm.hu e-mail címre várja Nagy Andrea (a református egyház által fenntartott Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthon munkatársa).

Legolvasottabb cikkek