Nagykörút: nekik szólt hétfőn a csengő

Németh Tamás, Bucsy Levente

2014. szeptember 24., szerda 05:31, frissítve: szerda 08:23

A civilek a közlekedési infrastruktúra hiányára csak rámutatni tudnak, a hiány pótlása a döntéshozók dolga. Végigtekertünk a Nagykörúton.

Hétfőn jól éreztem magam. Volt egy nagy társaság, akik összejöttek a Margit híd budai hídfőjénél, és felemelték a kerékpárjukat a magasba, amolyan Critical Mass-esen. Én is így tettem.

Évek óta kerékpározom. Így járok be a munkahelyemre, találkozom a barátaimmal vagy vásárolok. Télen-nyáron. Mondhatnám, hogy jó ebbe a „közegbe” tartozni, de tévednék. Ugyanis biciklis „arcnak” lenni már rég nem szubkultúra. Egy vagyok a sok közül, a nagyon sok közül.

Noha főleg az utóbbi években érzékelhető „nyugatosodással” tőlem teljesen távol álló dolgok is betörtek hozzánk, van ellenpélda: a kerékpáros boomot például kifejezetten jónak tartom.

Interjú a „Legyen bringázható a Nagykörút!” szervezőjével, Myat Kornéllal

– Öt év után először szerveződött bringás felvonulás a Nagykörút kerékpározhatóvá tételéért. Miért most és miért így?
– Ez az öt év úgy telt el, hogy nem oldódtak meg a korábbi problémák. Úgy gondoltuk, egy figyelemfelhívó akció segíthet, hogy a döntéshozók is lássák ezt. El kell indulnia egy megoldás felé vezető szakmai egyeztetésnek.

– Nap mint nap látjuk, hogy tolongás van a Nagykörúton, de mi konkrétan a baj, merre kéne elindulni?
– Azt gondolom, a Nagykörút gondja nem kezelhető elszigetelten, ahogy erre a szakmai szervezetek is rámutatnak. Viszont a helyzete egy jelzés arra, hogy a fővárosban vannak olyan részek, amelyeknek megoldatlan a helyzetük, vagyis nem használhatóak kerékpárral. Mi nem szeretnénk megoldási javaslatokat tenni, pláne nem prioritási sorrendet felállítani közöttük. Meg kellene hozni egy stratégiai döntést, hogy Budapest egy élhető, zöld világváros akar lenni, onnantól kezdődik minden.

– Mennyi idő kellhet erre a folyamatra?
– Nem mennék bele jóslásokba. Egy ilyen komplex ügyben lehet gyorsan is dönteni, meg hosszadalmasan is. Az biztos, hogy a döntés során számot kell vetni arról, hogy a közlekedés helyzete folyamatosan változik, és egyre több a kerékpáros. A dinamikus fejlődéshez kell igazítani a város ráncait.

– A körúton most van két forgalmi sáv, egy parkolósáv, kétirányú villamossín, fasor és széles járda. Milyen volna a Nagykörút 5 év múlva?
– Ismerek terveket, amiket a BKK és a Magyar Kerékpárosklub is bemutatott, és már egyeztettek is róla... Nem tudom, hogy mi lesz öt év múlva, azt szeretném, ha a kerékpáros biztonságérzet nagyban nőne a mostanihoz képest. Ehhez nem is kell nagy befektetés, átmeneti megoldás lehet már egy kerékpáros nyom felfestése is. Szakmai szempontból ezt sokan támadhatják persze azzal, hogy ez álbiztonságérzetet ad. De személy szerint nekem és szerintem az autósoknak is biztosabb, ha tudják, hogy egy adott sávot más is használhat rajtuk kívül.

– Nyissunk önkritikai rovatot! Szerinted mi az a kerékpáros szokás, ami ha megváltozna, nagyban nőne a két keréken haladók elfogadása az utakon?
– Ha a közlekedés szereplőit elemezzük, az autósokról és a gyalogosokról ugyanígy elmondható, hogy vannak szabályosan és szabálytalanul közlekedők. És ha a kerékpárosokról mondjuk azt, hogy átmennek a piroson, a gyalogosokon is látjuk ugyanezt, ha nem jön semmi, mégsem mondanám, hogy egyik vagy a másik kevésbé szabálytisztelő. Rossz irány azt méricskélni, hogy az egyik közlekedő a másik hibáját nézi. Együtt kell közlekednünk, és a figyelem mellett a tisztelet az, amit a leginkább meg kell adnunk egymásnak.

(BuL)

Érezhetően szorul vissza az a felfogás, hogy a bringa egy homokkal megrakott talicska, amit csukott szemmel tol a gazdája, ráadásul a belső sávban, mert tiszta hülye. Az autósokkal való, sokszor kilátástalannak tűnő „harc” is kezd alább hagyni. Megértették: meg kell érteniük, hogy nincsenek egyedül.

Egy méltatlankodó bácsi. Együtt közlekedünk.
Egy méltatlankodó bácsi. Együtt közlekedünk.
Fotó: MNO

Félreértés ne essék, ez a két kerékkel járókra is ugyan úgy igaz, van még mit tanulniuk. Mondjuk egy kis szabálykövetést.

Önmagában nincs bringázható Nagykörút

Mi a realitás? Van-e értelme felvonulni? Kerékpárút, bringasáv vagy valami más kell? László Jánost, a Magyar Kerékpárosklub elnökét kérdeztük a nagykörúti felvonulás előtt.

Az autómentes napon szervezett Legyen bringázható a Nagykörút! remek kezdeményezés volt, sok ilyen kell még. Már csak azért is, mert a hiányzó láncszemekre (kerékpárút, egyéb infrastruktúra) a civilek csak rámutatnak, pótolni az illetékesek tudják.

Nekik is szólt hétfőn a csengő.

(Németh Tamás)

A Nagykörút belülről – 2014. szeptember 22.
A Nagykörút belülről – 2014. szeptember 22.
Fotó: MNO


-–A Legyen bringázható a Nagykörút! mozgalom az akció sikerességét követő csoportot alakított a Facebookon, tevékenységüket itt követheti.

– A Critical Mass főszervezője szerint ha lesz tömegigény, lesz kerékpárral használható Nagykörút. RÉSZLETEK

– A Bubival érintett fővárosi területeken a BKK vállalta, hogy két keréken használhatóvá teszi a zónát, így tehát a Nagykörutat is. RÉSZLETEK

– A KüllőnÉlő blogon korábban eljátszottunk egy kerékpársáv gondolatával, elsősorban a parkolósáv rovására. Játsszon velünk ITT!