Az MMA székházában Bán János moderátor beszélgetésindító kérdése rögtön az volt, hogy a jelenlévők mit értenek a történelmi regény fogalmán. Arday Géza szerint nagyon tág fogalom, míg Bene Zoltán úgy fogalmazott: minden mű történelmi regény, mert adott korban játszódik, érződik benne az adott kor sajátsága. Weiner Sennyey Tibor az elhangzottakat még kiegészítette azzal a gondolattal, hogy a történelmi regény a közös traumákat dolgozza fel.
A moderátor szerint a történelmi regény művészet és tudomány keveréke, így felmerül a hitelesség kérdése. A három író közül ebben a kérdésben Arday Géza fogalmazta meg a legkevésbé megengedő álláspontot: szerinte a történelmi regénynek tényközpontúnak kell lennie és kutatott tényekre kell épülnie, nem pedig fikcióra. A moderátor saját művét hozta fel példaként: a Hunyadi-sorozatban szerepel olyan esemény, amit senki nem tud, hogy valójában hogyan történt. Arday Géza válaszában Szekfű Gyula történészt idézte, aki szerint minden történetírás udvari történetírás, így az, hogy a szerző mit tart hitelesnek, az egyéni döntés.
Bene Zoltán ennél megengedőbb véleményt fogalmazott meg: nem feltétlenül kell hitelesnek lennie a műnek, de önmagán belül hitelesnek kell lennie. Véleménye szerint az írónak sokkal többet kell tudnia a korról, mint amennyi a regénybe végül belekerül, hogy otthonosan mozogjon benne az író is, és aztán az olvasó is, amikor olvassa a könyvet. Weiner Sennyey Tibor a szerző hitelességét emelte ki a számára legfontosabb szempontként: Magyar Gólem című művében, amely Lőw Immanuel perét dolgozza fel, a téma érzékenysége miatt figyelt, hogy minden annyira hiteles legyen, amennyire lehetséges.
Bán János felvetése szerint egy adott mű felhívja a figyelmet a korra, amelyben játszódik, a személyekre, akik szerepelnek benne.
Ezzel kapcsolatban felmerül az írói felelősség kérdése, hiszen van, aki elhiszi, hogy minden úgy történt, ahogy le van írva. Bene Zoltán elmondta, éppen azért szereti a műfajt, mert bele tud helyezkedni az adott korba. A hétköznapok valóságát át tudja adni egy jó történeti regény vagy esetleg egy jó történelmi film is. Az író felelőssége az alaposság és a korszellem pontos megjelenítése, valamint az is, hogy a műben ne jelenjen meg ideológiai szándék.
Erre reagálva a moderátor következő kérdése az volt, hogy vajon létezik-e ideológiától független történelmi regény. Ehhez kapcsolódva Arday Géza kifejtette, hogy a történelmi regény szerepe a társadalmi nézőpont formálása, valamint feladata az etikai érzék fejlesztése. Bene Zoltán véleménye szerint lehet amorális az író, de a műnek morálisnak kell lennie, az irodalomnak etikusnak kell lennie. Ehhez Weiner Sennyey Tibor hozzátette, hogy jó műnek is kell lennie az adott regénynek, mert formálja a nemzeti emlékezetet. Azt majd az idő dönti el, hogy mi lesz értékálló alkotás és mi nem.
A beszélgetés vége felé közeledve Bán János felhozta a történelmi film kérdéskörét: sok olyan témája van a magyar történelemnek, amit még nem dolgoztak fel filmen, ilyen István vagy Mátyás király, valamint Trianon története is. Feltette a kérdést: a jelenlévők szerint van rá esély, hogy a magyar filmek sokrétűbben ábrázolják történelmünket?
Arday Géza szerint ehhez kellenének jó forgatókönyvírók, jó rendezők, akik értenek az adott témához és fel tudják dolgozni a történeteket. Bene Zoltán úgy fogalmazott: a film napjainkban, főleg a streaming-szolgáltatók elterjedése óta a legfontosabb szemléletformáló médium. A magas irodalom mindig is rétegkultúra volt, Magyarország pedig film- és sorozatgyártás területén lemaradásban van. Reményei szerint ezen javít majd a Bán János által írt Hunyadi-könyvsorozatból jelenleg készülő filmsorozat.
Azt est zárásaként Bán János fogalmazta meg mintegy tanulságként: ha mi nem készítjük el a történeteinket, akkor majd megteszik mások, mint azt láthattuk a Szulejmán című sorozat valóságtól elrugaszkodott II. László-ábrázolásán vagy a Romániában Vlad Tepesről készült film eltorzított Mátyás-figuráján.
Borítókép: Bán János (Fotó: Bach Máté)
