Bálint, a Valentin

2018. február 18., vasárnap 18:01, frissítve: hétfő 08:32

Egészen jól túléltük idén a Valentin-napot, amelyet a virágkötők szakszervezete és a bonbonárus-maffia szabadított rá a rendszerváltás utáni Magyarországra. Jó néhány nehéz év után lecsengőben ez a divat is, érezhetően kevesebb volt a piros szívecskés reklám, a bő lére eresztett, kötelező romantika. Persze a gyógyulás lassú lesz és fokozatos; kaptam én is Valentin-napi páros ajánlatot lánclevélben légitársaságtól (szerintem dühös szinglik ezrei fogadták meg, hogy az adott társasággal aztán soha többé nem repülnek), de a legviccesebb információ e tárgyban egy felmérésnek álcázott cégreklám volt. Hiánypótló dolgot csináltak, megérdemlik, hogy szóvá tegyem.

Az Ékszerpalota (legyen ez bármi) online felmérése nyolcezer magyart kérdezett meg arról, milyen egy menő lánykérés ma széles e hazában. Reménytelenül földhözragadtak vagyunk; a válaszadók 73 százaléka szerint a kérőnek térden állva kell megkérnie a választottja kezét. Nagyjából minden második ember azt gondolja, a gesztust négyszemközt, romantikus módon illik megtenni, és csak alig nyolc százalék vélte úgy, hogy hagyományos módon, a szülőktől kell megkérni a választott lány kezét.

Meglepő, de a Valentin-napot csak a válaszadók egy százaléka tartja alkalmas időpontnak erre az eseményre. A többség, tízből hét ember véli úgy, hogy ez bármikor megtörténhet, mások jeles napokra, esetleg a megismerkedés évfordulójára esküsznek. Még a karácsony is legyőzte a Bálint-napot alkalmasság tekintetében; ennyit a nyálas reklámok hatékonyságáról.

Ami az ideális helyszínt illeti, elég színes a fantáziánk: wellnesshotelek, a Balaton, tengerpart, kirándulások és romantikus városi séták. Nagyon kedveltek a lakóhelyen vagy annak közelében lévő éttermekben, parkokban, tavak és folyók partján megejtett lánykérések is. Otthon a spájzon és a garázson kívül szinte mindenhol történik ilyen esemény, néha még a vécében is, bár erről a helyiségről nem feltétlenül a romantika jut az eszünkbe. A leggyakrabban a konyhában (őszintén remélem, hogy nem mosogatás közben), a fürdőszobában, illetve az ágyban várunk a boldogító igenre.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A lánykérés időpontját több tényező befolyásolja. Az egyik ilyen a továbbtanulás, mert akik továbbtanulnak, azoknál jó eséllyel később kerül sor erre az eseményre. A diplomások alig 15 százalékának volt része ebben 22 évesen vagy korábban, míg az érettségizetteknél 34 százalék az arány, az érettségivel nem rendelkezőknél pedig még ennél is magasabb. Hiába a gondos tervezés és előkészítés, nem mindenkinek sikerült tökéletesen az esemény: a férfiak 0,58, a nők 1,33 százaléka mondta azt, hogy borzalmas emlék. Ez talán akkor érthető, ha tudjuk, volt, aki egy disznótoron jött elő vele, gyaníthatóan nem színjózan állapotban, egy másik pár esetében pedig a leendő anyós találta meg a gondosan elrejtett gyűrűt, és hangosan kérdezgette, mi az a kis doboz. Persze az ügyesek vert helyzetből is fel tudnak állni, mint ahogy ez a vallomás mutatja: „Éppen veszekedtünk a párommal az autóban, aztán egyszer csak megállt, kiszállt az autóból, kinyitotta az ajtómat, és letérdelt (megkérte a kezem). Hát, a meglepetés nagy volt, nem számítottam rá. Egyszerűen tökéletes.” 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.17.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.