Ez veszélyes

2018. február 23., péntek 19:05, frissítve: szombat 11:39

Egymillió új munkahely – ez volt az utolsó olyan konkrét dolog, amelyet a Fidesz a választóknak ígért az elmúlt nyolc évben. Ha messziről nézzük, valóra vált, a munkanélküliség mélyponton van, egy sor cég pedig boldogan szerelteti össze a nyugaton eladott autókat az olcsó magyar munkásokkal. Ha közelebbről nézzük, akkor viszont teljesen kilátástalan közmunka- és szakképzési rendszert találunk, illetve iparpolitikát, amely példátlanul kiszolgáltatja az ország gazdaságát egy olyan korban, amikor fogalmunk sincs arról, hogy az automatizáció és a robotizáció nyomán mi lesz a világban öt év múlva.

Szilágyi Jánosnak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara korábbi képzési és oktatási igazgatójának nemrégiben nyilvánosságra hozott vitairata is ezt látszik bizonyítani: szerinte az egymillió új munkahelyre vonatkozó politikai ígéret miatt veszélyesen lebutította a szakképzést az iparkamara, miközben „nincsenek kidolgozott stratégiák, és a kamara elnökének nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette”. Magyarán: mindenféle szakmai stratégia nélkül érvényesül a kormány politikai célja.

A 2016-ban leköszönt szakértő szerint sem a szakgimnáziumban megszerzett érettségi, sem a szakma nem teljes értékű, olyan szakmunkásokat képzünk, akikkel nem igazán lehet továbblépni. Ezzel párhuzamosan a kormány oktatáspolitikája mindent megtesz azért, hogy lehetőleg minél kevesebben menjenek gimnáziumba, szerezzenek érettségit és aztán tanuljanak tovább az egyetemeken. Az iparkamara elnöke, Parragh László pedig például azon sajnálkozik, hogy a polgármesterek nem elég bátrak: nem zárnak be több gimnáziumot, és nem terelnek még több gyereket a korábbi szakértője szerint teljesen lebutított szakképzési rendszerbe.

Történik mindez olyan világban, amelyik éppen újabb technológiai forradalom küszöbén áll. Az általánosabb, így sok irányban fejleszthető tudáshoz való hozzáférés korlátozása, egy elavult iparpolitikai koncepció erőltetése, az ország iparának és dolgozóinak kiszolgáltatása a rengeteg állami kedvezménnyel is megtámogatott külföldi vállalatoknak: veszélyes. Mi több: felháborító. Azt eredményezi, hogy amikor a változások tényleg bekövetkeznek, amikor majd jobban megéri ezeknek a cégeknek máshogy, máshol termelniük, akkor itt állunk egy szál gatyában, pénz és paripa nélkül, olyan közpénzen felhizlalt kormánypárti cégbirodalmakkal, amelyek nem lesznek képesek az innovációra; és egy olyan társadalommal, amelyet senki sem készített fel a változásokra.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Úgy tűnik, hogy a kormány környékén senki nem gondol erre a bizonytalan jövőre, amelyre nem egy, hanem sok-sok stratégiát kellene kidolgozni. Éppenséggel arra lenne szükség, hogy minél alkalmazkodóképesebbek, minél sokoldalúbbak legyenek az iskolából kikerülő magyar fiatalok, legyenek akár mérnökök, informatikusok vagy szakmunkások; és minél innovatívabb legyen a magyar kis- és középvállalkozói szektor. Ehhez persze működő államra és pillanatnyi érdekeken átívelő, közös gondolkodásra lenne szükség – erre pedig nem nagyon van kilátás.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.10.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.