Kimenő hívás

Csécsi László

Csécsi László

2017. szeptember 3., vasárnap 19:06, frissítve: hétfő 08:24

Január végén, a kínai holdújévet követő napokban megrázó fotósorozat járta be a világot. Azt mutatta be, hogyan búcsúzik az ünnepre hazaérkező, majd a városi munkahelyére visszainduló édesanyjától egy kínai kisfiú. A fiatal nő beszállt egy taxiba, miközben a hat év körüli síró, rúgkapáló gyermekét a nagyszülei lefogták, hogy ne vethesse magát az indulásra kész autó elé. A fotókhoz mellékelt szövegből kiderült, hogy Kínában gyerekek milliói élnek át hasonló traumát. Bevett gyakorlat, hogy a vidéken élő szülők a városban keresnek munkát, gyermekeiket pedig a nagyszülőkre bízzák. Hazautazni évente egyszer, esetleg kétszer tudnak néhány napra, a köztes időszakban telefonon vagy online csatornákon tartják a kapcsolatot az otthon maradottakkal. És persze minden hónapban utalják a gyerekek neveléséhez szükséges összeget.

Mondhatjuk azt, hogy ezeket az élethelyzeteket a kényszer szüli. A kép azonban árnyaltabb. Ez a szokás ugyanis nem csak a Kínában élő kínaiak között dívik. Az Egyesült Államokban letelepedettek közül is sokan döntenek úgy, hogy hazaküldik gyermekeiket. Sőt tudok olyan itthon élő magyar férfiról, akit kínai felesége sokáig győzködött – hiába –, hogy gyerekeiket néhány évre költöztessék Kínába. Azzal érvelt, hogy most kell megteremteniük a családi vállalkozás anyagi alapjait, most vannak abban a korban, amikor a legjobban bírják a munkát. Ez pedig a gyerekek gondozása mellett nagyon nehéz.

Ez az életszemlélet Magyarországon persze nagyon ridegnek, anyagiasnak hat. Mindemellett egy európai értékekkel könnyebben összeegyeztethető formája lassan nálunk is teret nyer. Ahogy egyre többen vállalnak munkát Nyugat-Európában, egyre több gyerek él le úgy éveket, hogy az egyik szülővel – jellemzően az édesapával – csak havonta vagy még ritkábban találkozik. Persze a szülők motivációja egyértelmű: minél jobb életet szeretnének biztosítani a gyerekeiknek; bár arról, hogy ebben a kontextusban a jobb mit jelent, hosszan lehetne vitázni. De ne vitázzunk, hagyjuk a döntést azokra, akikre tartozik.

Tetszik, nem tetszik, sokan kényszerülnek rá, hogy a családjuktól távol keressék a kenyerüket. És sokan kényszerülnek rá, hogy – bár párkapcsolatban élnek – nagyrészt egyedül neveljék a gyerekeiket. A kiköltözőknek és az itthon maradóknak sem könnyű, de a gyerekeknek a legnehezebb.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Hogy mennyire nehéz, azt csak sejteni lehet. Mivel új jelenségről van szó, a gyerekpszichológusoknak még nem volt alkalmuk átfogó vizsgálatokat végezni, és a hátrányok sem kristályosodtak még ki. Van, aki attól félti a gyerekeket, hogy érzelmileg sérülnek, amikor az egyik szülő távol vállal munkát.

A pszichológusok abban egyetértenek, hogy a legjobb az lenne, ha a gyerekek úgy nőnének fel, hogy édesapjuk és édesanyjuk is mellettük van. Ám ha ez nem lehetséges, akkor is sokat lehet tenni azért, hogy a gyerekek úgy érezzék, a távoli szülő is mindenben mellettük áll. Az elmaradó öleléseket semmi nem pótolhatja, az online beszélgetések azonban, főleg a nagyobb gyerekeknél, sokat segíthetnek. A közös szülői felelősségvállalás úgyszintén. Fontos, hogy – a kellemesek mellett – a távoli szülő kivegye a részét a gyereknevelés kellemetlenebb oldalaiból is.

Érdekes módon a külföldi munkavállalás modern kori problémájára az archaikusabb társadalmak kínálják a legjobb megoldást: a nagycsaládot. A nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, dédszülők, unokatestvérek súrlódásoktól sem mentes, mégis bensőséges közösségét. Azt a családi kört, ahonnan el lehet indulni szerencsét próbálni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.02.

Szerkesztő ajánlja

Tölgyesi Gábor

Meggyógyítani a törött szárnyú lelkeket – interjú Vásáry Tamással

A zongoraművész, karmester Cziffra Györgyről, a zenén túli jótékonysági koncertjéről és a kalandos hangversenyekről.

Lázár Fruzsina

Mennyit ér ma egy emberélet?

Ismeretségen vagy a jó szerencsén múlik az életben maradás, ha valaki gyors egészségügyi ellátásra szorul?

Vég Márton

Maffiamódszerekkel dolgozhattak Tiborcz Istvánék

Az ellenzék szerint az Elios csalásgyanús pályázatai az utolsó szöget jelenthetik az Orbán-rendszer koporsójába.

Szabó Zsolt

Félig üres korsó: egyelőre nem lesz csendes a bulinegyed

Érvénytelen lett a helyi népszavazás a bulinegyedről, az egész VII. kerületben 43 520 ember szavazhatott. Riport.