Nem létező emlékek: Mindszenty '56-os beszédétől a panelprolizásig

2017. augusztus 18., péntek 19:38, frissítve: péntek 22:26

A Hír TV Csörte című vitaműsorában Horn Gábor hajdani államtitkár akképp vélekedett, hogy a Fidesz 2002-es választási vereségében döntő szerepet játszott – több más ok mellett – a panelprolizás. Érdekes, hogy ez a valóban kárhozatos tevékenység jutott eszébe, ugyanis a panelprolizás valóban súlyos következményekkel járt, csak az nem stimmel a dologban, hogy a „panelproli” kifejezést sem a Fideszben, sem a környékén soha senki nem használta, nem írta le, nem mondta ki. Mit tagadnám, akkoriban magam is benne voltam a Fidesz-sajtó sűrűjében, s bizton állíthatom, az a kifejezés nem volt része aktív szókincsünknek. Bayer Zsolt használta néha a lumpenproli kifejezést, de akkor azon senki sem sértődött meg, legfeljebb néhány lumpenproli, de ők nem értesítették erről a közvéleményt. Persze ez nem jelenti azt, hogy Horn Gábor lódított vagy előrángatott egy régi hazug vádat a Fidesz lejáratására, ugyanis panelprolizás valóban volt. Emlékszem, ahogy érzékeny lelkű baloldaliak a könnyeikkel küszködve kérték ki maguknak és utasították vissza, hogy a Fidesz panelprolinak titulálta őket, ami roppantmód sértette az önérzetüket. Kár, hogy a Fidesz nem tett ilyet. Az MSZP-sek panelprolizták le a saját táborukat, a Fideszre kenve az egészet, a hívek meg hittek nekik. Egyébként a különös karriert befutó kifejezést F. Hegyi István találta ki és írta le először, 2001 őszén a Népszabadságban. A fideszesek nem vették át, nem is foglalkoztak vele. A lumpenproli csak hónapokkal később bukkant fel, s mivel egy évszázada közismert kifejezés, aligha a panelproli hatására jutott bárkinek az eszébe. Ennek ellenére a „panelprolizás” tényleg sokat ártott a Fidesznek, ahogy sokat ártott Kövér László köteles beszéde, pedig a legkevésbé sem akarta felakasztani a baloldaliakat, meg sokat ártott a 23 millió román várható beözönlése is, holott ilyesmiről sem volt szó, csak az MSZP-s propagandában. Nincs abban semmi különös, hogy Horn Gábor úgy emlékezett, a Fidesz panelprolizott tizenöt évvel ezelőtt, a memóriánk gyakran megcsal minket efféle játékokkal. Ma is sokan esküsznek rá, hogy a saját fülükkel hallották 1989-ben Nagy Imréék újratemetésén, hogy Orbán azt mondta, agyagba kell döngölni a kommunistákat. Pedig Németh Zsolt mondta, hónapokkal később, de a „saját fül” sok mindent képes meghallani. Például azt is, hogy Mindszenty visszakövetelte az egyházi földbirtokot.

A 70-es évek végén ifjú titánként a magyar katolikus bázisközösségekkel foglalkoztam. Felvezetésként írtam egy kisebb tanulmányt a magyar állam és az egyházak viszonyának 1945 utáni alakulásáról. Némi konspirációval sikerült némi nyugati forrásokhoz is hozzáférnem, többek között Mindszenty József 1956. november 3-i rádiószózatának teljes szövegéhez is. Mindszentyről akkoriban csak hazugságok és hülyeségek jelentek meg itthon. Szinte minden kiadványba betették azt a fotóját, amely a Népszabadságban ezt a képaláírást kapta: „Mindszenty hírhedt beszédét mondja, amelyben a nagybirtok visszaadását követeli. Arcán a népi hatalom elleni fanatikus gyűlölet.” Hogy a népi hatalom elleni fanatikus gyűlölet miként olvasható le egy arcról, az a kommunisták örök titka marad. Az eredeti szöveget elolvasva döbbenetes felfedezés volt, hogy a bíboros egyetlen árva szót nem ejtett sem a nagybirtokok, sem az egyházi vagyon visszaadásáról, s egyáltalán, mindaz a kínosan megszerkesztett, állítólagos tényeken alapuló „történelmi igazság”, amelyet oly nagy hangon követelőzve sulykoltak belénk, nem csak állami, gyakran egyházi hivatalosak is, ócska hazugság csupán. Nincs abban semmi meglepő, hogy kicsiny művem kéziratban maradt. Akiknek megmutattam, szinte mindnyájan elakadtak az ominózus rádióbeszédnél. Okos, művelt, szavahihető emberek vetették ellen: mi az, hogy nem követelte a nagybirtok, meg az egyházi vagyon visszaadását?! Nagyon is követelte. Hogy a szövegben nincs benne? Na és, azt ott Nyugaton nyilván meghamisították, de én – s itt jött a döntő érv – élőben hallottam, mintha ma lett volna az egész, oly határozottan és pontosan emlékszem rá. Igenis visszakövetelt mindent, meg is borzongtunk tőle, mert megijedtünk, lehet, túllőtt a célon. Többen mondtak ilyeneket meg hasonlókat, egyedül Bulányi páter adott nekem igazat, de aztán felfedezett és a fejemre olvasott vagy kéttucatnyi tévedést és hibát, csak hogy el ne bízzam magam. Mindenesetre nem érte nagy veszteség a szellemtörténetet, hogy kisded dolgozatom csak két példányban látott napvilágot, s azok is elkallódtak valahol azóta. Mára már ismerőseim is belátták, hogy amit hallani véltek valaha, azt nem hallhatták, viszont huszonöt éven és utána még egy évtizeden keresztül táplálta agyukba a propaganda. Ám azoktól mentsen meg minket az Úristen, akik azt állítják, hogy őket soha semmivel nem tudták megtéveszteni!

Egyébként a módszer ugyanaz maradt. Hányan lehetnek manapság, akiknek elrettentő tapasztalataik vannak a migránsokról vagy Soros Györgyről, jóllehet a közelükben nem jártak soha egyiknek sem! Ezekhez képest ártatlan tévedés, ha emlékezni vélünk olyanokra, hogy mit mondott Mindszenty bíboros 1956-ban a rádióban vagy Orbán Viktor Nagy Imréék újratemetésén, esetleg a Fidesz a 2002-es kampányban.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.12.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.