Demokráciaimportot Zuglóba!

2017. április 10., hétfő 13:29, frissítve: hétfő 17:58

Polgármesterségével összekötve ellenzéki politikusi teendőiről beszélt Karácsony Gergely. A kettő külön-külön is embert próbáló feladat, nemhogy együtt. Érzékelhetően meghaladja szegénynek az erejét. Elmondom, miért. Karácsony a következő gondolatmenettel ébresztette az ATV nézőit a minap. „A magyar társadalom a rendszerváltás után nem szerette meg a demokráciát. Aránylag kis politikai kockázatokkal lehet szabadságromboló intézményeket, törvényeket bevezetni. A rendszerváltás óta a felmérésekben, amelyekben a demokráciával való elégedettségre, az alapértékekre kérdeztek rá a kutatók, azt lehetett látni, hogy a magyar társadalom ezeknek kevésbé elkötelezett, mint tőlünk nyugatra. Ez önmagában nem a nép hibája, hanem annak a politikai rendszernek, amelyben a magyarok nem élték át azt, hogy a hétköznapi életükben a demokrácia előnyös. Azt, hogy milyen jó dolog egy szabad országban élni, ahol lehet gyarapodni, ahol lehet tanulni, ahol a politikusok tisztességesek. Amikor azt látjuk, hogy Orbán Viktor bármit megtehet ebben az országban, és ezt a képünkbe is vágja, akkor föl kell tennünk azt a kérdést, hogy ez miért van így. Részben azért, mert az Orbán előtti rendszer sem adta meg a magyar társadalomnak azt az élményt, hogy jó demokráciában élni. Ha az ellenzék politikai stratégiát akar alkotni, akkor azt a kérdést kell feltennie magának, hogyan tudjuk a demokrácia gyökerét mélyebbre ereszteni a társadalomban, és mit tudunk mondani a magyar embereknek, hogy mellénk álljanak, ezen keresztül a demokrácia mellé. Ami nagyon bonyolult politikai feladat. Emberek csinálják a demokráciát, ami nemcsak törvényekről, hanem politikai akaratról, az emberek gondolkodásáról és az aktivitásukról szól. […] Én nem szoktam fű alatt megállapodni senkivel.”

Ezek után érdemes kikutatni, hogyan próbálja Karácsony Gergely a demokrácia gyökerét még mélyebbre ereszteni a kerület társadalmába. A két helyi virágoskert felé vettem az irányt. A Zuglói Lapok és a Zugló TV egészében vagy részben közpénzből működik. Közszolgálatiságuk tehát pontosan azokon az alapokon nyugszik, mint a sokat szidott állami médiáé (és persze a többi önkormányzati sajtóé). Abban sem különböznek a többitől, hogy a legszánalmasabb propaganda folyik belőlük. Protokollképek egymás hegyén-hátán, érdektelen szócséplés testületi ülésekről, plusz átadták, felavatták. A Zugló TV-ben látható unalmas csevegésekben keresgélve a rendőrkapitánnyal készített videóból a helyi bűnözés változásairól, konkrét tanulságos esetekről vártam történeteket, ám főként arról volt szó, hogyan győzték le a rendőrök a hideg telet, és hogyan segítettek a szociálisan rászorultaknak.

Egyikben sincs egyetlen szó sem arról, milyen hatást gyakorol a kerületre a Fidesz–MSZP-kézfogó. Hogyan osztotta föl az önkormányzati cégeket egymás között a két párt, kényszerítik-e lakosságellenes megállapodásokra a polgármestert? E leosztás alapján mi történik a közvagyonnal és a közpénzzel? Hogyan épülnek-szépülnek a helyi politikusdinasztiák, és ezek mennyibe kerülnek? Azt sem elemezte senki, hogy úristen, micsoda örökséget hagyott maga után polgármesterként az SZDSZ-es Kutalikné, a fideszes Rátonyi Gábor és Papcsák Ferenc, akinek bár közvetlenül nincs már köze Zuglóhoz, még mindig érződik jelenléte a terepen.

Karácsony fiatal ember, ám óliberális politikus. 15-20 évet késett, azt az időt, amikor vitathatatlan demokrácia akkor volt, ha az SZDSZ kényelmesen érezte magát. A helyzet viszont megváltozott. A gyökeret eresztést Zuglóban azzal kellene kezdeni, hogy kitépi a demokráciával zsonglőrködő szocialista Tóth Csabáék kezéből a kerületi sajtót, és engedi, hogy az fontos ügyekről és tárgyilagosan tájékoztasson. Mert a végén még azt hisszük, hogy mégis fű alatt szokott megállapodni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.10.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.