Sivalkodnak a somogyi magyarok

2017. augusztus 14., hétfő 15:21, frissítve: kedd 07:45

Nem igaz, hogy az állami beruházásoknál nincs takarékoskodás. Rosszindulatra vall, amikor valaki azt állítja, hogy minden esetben sokszorosan túl van árazva a vasutak fejlesztése, amelyre csakis elszórjuk az uniós forrásokat. Mert nem így van. Legalábbis teljesen semmiképpen sem.

Ha valaki nem hiszi, akkor olvassa el a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) Zrt. vasútfejlesztési koordinációs igazgatójával, Somodi Lászlóval készült interjút a Magyar Hírlapban, ahol a szakember egyetlen barátságtalan kérdés nélkül is lényegében cáfolja, hogy Magyarországon csak pazarlás folyik. Vagy hogy nem hatékonyan hasznosul a Brüsszeltől a vasút fejlesztéséhez várható további 1200 milliárd forint. Ugyanis van jó példa, egy mindenképpen, szóval hagyjuk már az utasok nélküli kísértetként közlekedő kisvasutakba fölöslegesen beleölt milliárdok örökös felhánytorgatását.

A Kaposvár és Fonyód közötti, ötvenvalahány kilométernyi vasúti pálya felújításáról van szó, amelyet ha Mészáros Lőrincék – más balatoni szakasszal együtt – a nettó 72,3 milliárd forintból befejeznek, akkor 2018 őszétől óránként 80 kilométeres sebességgel száguldozhatnak a vonatok Kaposvárról a Balaton felé. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy újra. Merthogy ezt a csúcssebességet 1969-ben itt már rendszeresen elérték a vonatok.

Az időutazást a múltba sok minden indokolja. Az utóbbi pár évben ugyanis annyira lepusztult a pálya műszaki állapota, hogy a vonatok ma biztonságosan nem mehetnek óránként 40-50 kilométernél gyorsabban. Ettől mind a nyári csúcsszezonban, mind a rendes időszakban a rengeteg utasnak égnek áll a haja. De a Kínáról szóló hírek is erre lökdöshették a politikusokat, hiszen hogyan lehet elmagyarázni a magyaroknak a keleti nyitás létjogosultságát akkor, ha legalább egy kicsit nem próbálunk fölzárkózni ahhoz a világhoz. És lássuk be, hogy Kaposvár és Fonyód között ez mindenképpen sikerülni fog, hiszen a megcélzott 80 kilométer per óra azért mégiscsak közelebb van az ottani szuperexpresszek óránkénti 300 kilométeres sebességéhez, mint a jelenlegi 40-50.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Somodi László interjújából az is kiderül, hogy ezt a szélsebességet ráadásul kisebb ráfordítással fogják elérni a kivitelezővállalatok. Amelyek a híradások szerint ugyan 20 milliárddal többet kértek annál, amennyit a NIF eredetileg erre a célra szánt, de végül mindenki örült, hogy valaki egyáltalán elvállalta a melót. A mesterek használt és felújított síneket fektetnek le Kaposvár és Fonyód között. Olyanokat, amelyek a Szántód–Balatonszentgyörgy-szakaszon kibontott anyagokból származnak. Az óránként 80 kilométeres sebességet ugyanis ez a szakadtnak tűnő, de biztos megoldás is biztosítani tudja. Az újrahasznosításról a NIF döntött, miután egyeztetett a MÁV szakértőivel, hogy tudnak-e ilyen síndarabokat biztosítani számukra. Mert ha igen, az jó, mert végeredményben a költségvetés érdeke is, hogy ezekből épüljön – mondta határozottan az igazgató.

Persze mindig vannak elégedetlenkedők. A Kapost.hu korábbi elemzéséből például süt a megátalkodott kormányellenesség, amikor ezt a módszert „ostoba, szűk látókörű, pitiáner gondolkodásmódnak” tudja be. „Nem lenne szabad a közösségi közlekedés kulcsfontosságú intézményeihez 2016-ban úgy hozzányúlni, hogy azok a felújítás után legfeljebb a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek színvonalát érjék el. Rengeteg munka, rengeteg pénz, amelyből valóban XXI. századi szintre lehetne hozni a régiónkban létfontosságú ágazatot. Ehelyett az történik, amit az elmúlt évek során már megszokhattunk: bontott anyag, bontott sín, egy kis alibi gányolás innen-onnan, kenjük be sárral, oszt jó’van. Parasztnak falura. Lényeg, hogy fizessen az EU.”

A szóhasználat azt mutatja, hogy Magyarországon ma már ember embernek embere. Hiszen a somogyiaknak mégsem egy kisvasúton vagy egy hullámvasúton kell utazniuk a Balcsira, hanem egy komoly nagyon. Akkor mire ez a sivalkodás?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.14.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.