Vissza a pénzt, polgármester!

2017. július 31., hétfő 16:59, frissítve: hétfő 23:10

A csillagok megfelelő állása is segített abban, hogy botrány legyen néhány fővárosi önkormányzat azon gyakorlatából, hogy félreérthető táblákkal jelzett közlekedési szabályok, illetve jogsértő bírságolási rutin alapján szanaszét büntetik a polgárokat. A hegyvidéki hivatal például tavaly naponta átlagosan több mint egymillió forint közlekedési bírságot szabott ki – február és november között – autósokra, fejenként ötvenezer forinttal számolva. A mesés bevételhez egyetlen, gondos szemmel és kellő rosszindulattal kiválasztott utcasarokra telepített kamerára volt szükség, amelyet érdemi tájékoztatás nélkül kapcsoltak be. És az, hogy a közlekedési csomóponthoz összevissza jelző táblák vezessenek.

A kamera felvételei alapján tavaly tíz hónap alatt 6337 esetben állapítottak meg jogsértést, 317 millió forintról küldtek ki csekket. Sokan befizették, bár szerencsére nem mindenki. Az Élhető Hegyvidékért Egyesület (ÉHE) gondolkodó és cselekvő polgárai például nem, akik honlapjukon az első pillanattól kezdve tájékoztattak a fejleményekről. S akiket, mivel nem fogadtak szót az önkormányzatnak, és nem fizettek, feljelentett a hivatal. Szabálysértési ügyük ezért a kerületi rendőrséghez került, amely megint csak nem lacafacázott velük sokat, inkább szolgai módon ragaszkodott az önkormányzat által megállapított ötvenezer forintos bírság beszedéséhez.

Az egyik polgár a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz fellebbezett. A BRFK megállapította: a rövid időn belüli jogsértések száma azt támasztja alá, hogy a forgalmi rend sajátosságai nem voltak egyértelműek. Ehhez több táblát kellett volna kihelyezni. Mivel a kerületi rendőrség a bizonyítékok értékelése során nem megfelelően járt el, és jogszabálysértő módon marasztalta el a panaszost, megsemmisítette a határozatot.

Egy másik polgár, aki viszont befizette a bírságot, bírósághoz fordult. Az ítéletben a bíróság a rendőrségi határozatot jogszerűtlensége miatt hatályon kívül helyezte, és arra kötelezte a hatóságot, hogy fizesse vissza az ötvenezer forintot. Helyénvalónak találta ugyanis, hogy a közlekedési táblák nem voltak egyértelműek, és ugyancsak hivatkozott a rövid időn belüli nagyszámú esetre is. A közlekedési helyzet tehát, amit csak a botrány kirobbanása után változtattak meg, nem volt félreérthetetlen.

Az ÉHE elnöke ezt követően levelet írt Pokorni Zoltán polgármesternek. Tekintettel a BRFK és a bíróság döntésére az elnök azt kérte, hogy a vitatott szabályszegések esetében az önkormányzat az általa megbírságolt összes járművezetőnek fizesse vissza a jogtalanul beszedett összeget. Ötvenezer forint ugyanis a polgároknak nem aprópénz. Ahogy az egyesület fogalmazott, a polgármester tegye meg ezt azért, mert az önkormányzatnak nem volt jogszabályi alapja a bírság kiszabására, és a tisztesség okán azért is, mert nem tett meg mindent a kerület választópolgáraiért, nem mérte fel a forgalmi helyzetet, nem tette meg a szükséges módosításokat, nem szüntette meg a jogszabálysértő, és így félreértést okozó jelzésrendszert. „Az egyesület álláspontja az, hogy ez a magatartás nem elfogadható egy polgári vezetésű, anyagilag nem rászoruló önkormányzattól!” A levélre nem érkezett válasz.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Az egyesület másik tagja személyesen tette föl kérdéseit a hivatalban. Két hónap hallgatás és várakoztatás után az aljegyző végre hajlandó volt vele találkozni. A fogadóórán végül egyszerre négy hivatali alkalmazottal cserélt eszmét, akik a kerületi média ájtatoskodó stílusával ellentétben úgy beszéltek vele, mint egy kutyával. Számon kérték, hogy az egyesület nem kért engedélyt, hogy használhassa a nevében a hegyvidék kifejezést, azután a szokásos módon leszidták, kioktatták, prédikáltak, mellébeszéltek. A bírságok visszafizetéséről mindeközben mélyen hallgattak.

Na ez az, ami most már nem megy. Egy önkormányzat nem játék, és még csak nem is politikai termék. Akkor sem, ha néhány ember ezt hiszi.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.31.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.