Gondolatok Szíria jelenéről

Orbán Zita

2012. május 31., csütörtök 21:45, frissítve: csütörtök 21:45

Az elemzők, a nemzetközi politikai elit, és a laikusok is egyre növekvő aggodalommal kísérik figyelemmel a Szíriában zajló eseményeket. A tüntetések, és az ezekre, az ottani politikai és katonai elit által adott válaszlépések kapcsán egyre többen adnak hangot rosszalló véleményüknek, valamint ezzel egyenes arányban növekszik az állam felé tanúsított média-, illetve közfigyelem.

Az események megértéséhez, elemzéséhez, valamint az esetleges válaszok megtalálásához a nemzetközi politológiai terminológia által Arab Tavaszként definiált eseménysorozatot kell kiindulási alapnak tekinteni. Magáról a folyamatról számos elemzés született az elmúlt időszakban, és az is tisztán látszik, hogy e tekintetben nem mindenben egységesek a kutatók; azonban az értékelésnél jelen esetben sokkal fontosabb a hatás, melyet kiváltott. Ugyanis egyrészt egyfajta példát mutatott, másrészt ráirányította a figyelmet a térség hasonló gondokkal küzdő államaira, harmadrészt – amolyan katalizátorként működve – segített felszínre hozni az érintett társadalmakban a látensen régóta jelen lévő, őket jelentős mértékben megosztó törésvonalakat, ellentéteket, s végül megmutatta-megmutatja az ilyen szituációkban alkalmazott válságkezelési protokollokat, és azok várható eredményeit. Ugyanakkor azt is látni lehetett a folyamat történései idején, hogy várhatóan elindít majd egy úgynevezett „dominó-effektust”, amely attól függően hoz eredményt, hogy ott, ahol elindul, mennyire haladó szellemű a politikai elit, miként reagál a változásokra, és a felmerülő lehetőségekre a társadalom egésze.

Mindezt figyelembe véve könnyebben elemezhető és érthető Szíria jelene. Ha visszafelé haladunk, akkor ki lehet jelenteni, hogy a szíriai vezetés nem reagált pozitívan az Arab Tavasz által kiváltott társadalmi eseményekre, amely a hatalomgyakorláshoz való sajátos viszonynak, valamint a meglehetősen torz politikai ideológiáknak tudható be. Másik oldalról viszont a társadalomban felmerült igény természetes, hiszen ők ezt jobbára az életminőségük várható javulásával kötötték, illetve kötnék össze. Ennél a momentumnál a probléma abban rejlik, hogy a nemzet egy része tartózkodik – a negatív társadalmi szocializáció okán – a véleményalkotás, formálás bármely válfajától.

 

Következő momentumként adott a szír társadalmat markánsan megosztó, két leginkább jelentős törésvonal: a politikai és a gazdasági. Előbbi klasszikusnak tudható, csakhogy a körülmények – melyek által végre a felszínre került – specifikusnak mondhatók, ezért ezt a szembenállást erőegyensúly-eltolódás, valamint a politikai párbeszéd és konszenzusra való törekvés fokozott hiánya jellemzi. A mérleg másik serpenyőjét a nemzetközi szereplők jelképezik, akik bizonyos idevágó kérdésekben cizelláltan eltérő véleményt fogalmaznak meg.

 

A gazdasági törésvonal értelmezéséhez a statisztikai adatokat kell segítségül hívni. Az egy főre eső éves GDP-t tekintve Szíria az országok közötti versenyben a mezőny második felében foglal helyet. 20%-os munkanélküliségi rátája sajátos társadalomszerkezettel és egyéb jellemzőkkel párosul. Ezekből következően láthatóvá válik, hogy az országnak az elsősorban, de nem kizárólag gazdasági célzatú fejlesztésekhez, fejlődéshez jelentős mértékű külföldi segítségre volt-van szüksége. Ez tulajdonképp az elmúlt időszakban kialakított egyfajta függőségi helyzetet. Azonban az elmúlt hetek-hónapok belpolitikai eseményei egyrészt jelentős mértékben megnövelték az ország biztonsági kockázati besorolását; másfelől a politikai, katonai elit által a társadalom véleményére adott válaszlépéseket a „nyugat” egy meghatározott módon tudja értékelni, amely az állam gazdasági mutatóit negatívan befolyásolja. S ezzel végső soron a szíriai polgárok járnak rosszul, hisz az elvárásokkal szöges ellentétben romlik az életminőségük. Másként fogalmazva: a szíriai belpolitikát most nyugodtan lehet – gazdasági aspektusból – 22-es csapdájaként értékelni.

 

Az eddig leírtakból kiolvasható, hogy ez a kis állam nincs sem könnyű, sem pedig irigylendő helyzetben. Az egyre mélyülő válsága nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy a szituáció szép lassan – vagy az események függvényében kevésbé lassan – egyre rosszabb lesz; így tehát idő kérdése csupán, hogy a nemzetközi politikai erőtérben terítékre kerüljenek a megoldási lehetőségek „puha” és „kemény” módozatai. Ennél a pontnál azonban – számos egyéb mellett – azt is tanácsos megvizsgálni, hogy a szíriai válság jellemzői az előzőekhez képest miben mutatnak újat; s ennek kapcsán a napjainkban ismert, modernnek mondott, valójában azonban már klasszikusnak számító válságkezelési protokollok mi módon alkalmazhatók az állam jelen körülményei között.

Szerkesztő ajánlja

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.

Lukács Csaba

Sokkoló képek Venezuelából, a buszsofőrből lett baloldali vezér hazájából

A caracasi magyarok naponta küldik az ijesztőnél ijesztőbb híreket az árak és a dollárárfolyam alakulásáról.

Lakner Dávid

Kicsit kívülre kellett szorítani a színészt

A Testről és lélekről című film főszereplője, Borbély Alexandra szerint merni kell nagyot gondolni. Interjú.