Ennyi marad belőlünk a végén

Ficsor Benedek

Ficsor Benedek

2017. október 30., hétfő 15:44, frissítve: hétfő 16:07

Mind meg fogunk halni, önök is, én is – ígéri baljósan reszelős hangján Thuróczy Szabolcs. – Semmi sem biztos, csak a halál. Ezzel a közhellyel nehéz vitába szállni – teszi hozzá. És nem is száll vitába vele. A színész a Spektrumon péntek esténként sugárzott Tabukról tabuk nélkül című dokumentumfilm-sorozat házigazdájaként magától értetődő természetességgel segít a nézőnek eligazodni a társadalmi és magántitkok útvesztőjében. A múlt pénteken vetített első epizód a halál spirituális, fizikai és gyakorlati kérdéseit járja körül. Valós szereplőkkel, emberi történetekkel, és ahogy a cím ígéri, valóban tabuk nélkül. Hiába emlékezetesek azonban a karakterek, a témák, a helyszínek, és hiába bizonyul tökéletes választásnak a Pintér Béla Társulatból, az Aranyélet című HBO-sorozatból és számos mozifilmből ismert Thuróczy a házigazda szerepére, az első epizód után hiányérzetünk marad.

Pedig megrendítően erős a kezdés: Burger Barna otthonába látogatunk. A gyógyíthatatlan izomsorvadásos betegsége miatt székhez és ágyhoz kötött fotóművész családja körében beszél a halálról, a várakozásról és a fájdalomról. A mozdulatlanságba kényszerített fotós szavainak körülötte rohangáló kisgyermekei és visszafogottságában is erős felesége ad tragikus távlatot. Még fel sem fogjuk, amit láttunk és hallottunk, a képernyő máris elsötétül, és szembesülünk a már ismert ténnyel: Burger Barna a forgatás közben (2017. február 21-én) elhunyt. És már jön is a következő sztori.

A Tabukról tabuk nélkült a Kicsi ország, kicsi Kína című dokumentumfilm-sorozatot is gyártó ACG Reklámügynökség készítette. Így talán nem is olyan meglepő, hogy ugyanaz a problémája, mint a Magyarországon élő kínai közösség életét bemutató produkciónak: túl nagyot markol, (túl sok) mindent be akar mutatni, és így nem hagy időt a nézőnek. Az első epizód olyan sebességgel rohan végig az egymásra zsúfolt történeteken, hogy képtelenség tartani vele a lépést. Ez egy kevésbé fajsúlyos téma esetében is gondot okozna, a halál esetében azonban szinte emészthetetlenné teszi a látottakat.

Burger Barna megrázó története után egyből a halál gyakorlati oldalára terelik a szót: miként működik egy hospice-ház? Hogyan készülnek az elmúlásra a betegek, és hogyan a rokonok? Vagy mi történik például az elhunyt Facebook-oldalával? Valóban ritkán feltett kérdések, amelyek kifejtése indokolt, kár, hogy ekkor még mindig a fotóművész arca lebeg előttünk. És mire felvesszük az újabb jelenet ritmusát, megint váltanak, ezúttal a sürgősségi osztály következik, amelynek főorvosa osztja meg velünk halállal kapcsolatos élményeit. Az elbeszélésében megformált vég különös feszültségét a gyakorlat és a spiritualitás látszólagos távolsága adja. Lélekről beszél, miközben egy (dramatizált) újraélesztést irányít a Vészhelyzet óta ismerősen csengő szakszavak kíséretében.

Ugyanezt a kettősséget testesíti meg a temetés előtti kozmetikai beavatkozásokat végző szakember, aki munkájának terhét spirituális gyakorlatokkal enyhíti. De voltaképpen ez a feszültség vonul végig az egész epizódon. Hullavarró tű, formalinban lebegő apró testek, felszeletelt belső szervek, bűnügyi helyszínelés, hullaszállító autók, koporsók és krematóriumok között vezet az út a halál lélektanáig. Hogy mik vagyunk és mivé leszünk, sokkal banálisabb kérdés, mint azt legtöbbször gondoljuk. – Ennyi marad belőlünk a végén – mondja Thuróczy Szabolcs, miközben egy kis fekete urna képével zárul az epizód.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A szereplők arccal és névvel vállalják történeteiket, ami még hangsúlyosabbá teszi a készítők nyílt beszéd iránti vágyát. Csakhogy a tabutlanítás nem egyenlő azzal, hogy nyíltan elmondunk olyasmit, amiről általában nem beszélünk. Ahhoz, hogy megértsük, miért hallgatunk valamiről, tiszteletben kell tartani a tabut, el kell fogadnunk, hogy aztán megkérdőjelezhessük, majd ha szükséges, lebonthassuk. Ehhez azonban idő kell. És éppen erről feledkezik meg a műsor első epizódja. A kevesebb ez esetben is több lett volna. Egy újabb közhely, amivel nem érdemes vitába szállni.

A péntek esténként látható sorozat további öt része egyebek mellett a szex, a függőségek és a családi titkok rejtelmibe vezet. Az egyes epizódok után Radnai Péter, a Spektrum kreatív igazgatója beszélget az aktuális témák szakértőivel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.30.

A szerkesztő ajánlja