1956. október 25.: Tömegmészárlás a Parlament előtt

,

2006. október 25., szerda 11:27

A halottak számát legalább 200 főre teszik. Százszoros gyilkosság, tömegmészárlás, egyetlenegy elsőfokú, felfüggesztett ítélettel, melyet majd' fél évszázad múltán osztanak ki. Velünk élő történelmünk máig sötét foltja az 1956-os, a Parlament előtt leadott sortűz.


• Nem engedik a Kossuth térre a sortűzre emlékezőket
1956 október 25-én a Parlament előtt, a Kossuth téren 2-3 ezer tüntető tartózkodott, a teret szovjet harckocsik biztosították. A diákok felmásztak a tankokra és kétnyelvű röplapokat osztogattak a katonáknak: „Orosz barátaink! Ne lőjetek! Becsaptak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok, független, demokratikus Magyarországot akadunk. A Ti harcotoknak nincs értelme: nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra, egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot! A Forradalmi Magyar Ifjúság”.

A tüntetők és a katonák között barátkozás indult meg. Ez idő alatt a Parlament közelében, az MDP Központi Vezetőségének Akadémia utcai épületében a pártvezetés, Mikojan, Szuszlov, és a KGB főnöke, Szerov ülésezett. Szerov kiment az ülésről és a Parlament biztosítását ellátó páncélos alegység parancsnokától értesült a katonák és a civilek közötti fraternizálásról. Utasítást adott a tér megtisztítására. Ez tűzparancsot jelentett – áll a Szovjet katonai intervenció 1956. című könyvben.

Tóth Lajos vezérőrnagy szerint: „a szovjet csapatok parancsot kaptak, hogy a Parlament előtti tüntetést likvidálják. Ezt meg is tették, az emberek felmásztak a lassan húzó harci kocsikra. A szovjet katonák tüzet nyitottak a szovjet harci kocsikon lévőkre” – olvasható Kahler Frigyes Sortüzek című könyvében.

Mikojan és Szuszlov a következő jelentést küldte október 25-ről Moszkvának: “A Parlament előtti téren óriási tömeg gyűlt össze, amely a szovjet katonák felszólítására sem oszlott fel. Ráadásul a környező házak tetejéről egységeinkre több lövést adtak le, és benzines palackokkal felgyújtották egyik harckocsinkat. Mindezek következtében tüzelés kezdődött és a hírek szerint 60 magyar vesztette életét.” (A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint legalább 200 tüntetőt gyilkoltak le az ÁVH-sok és a szovjet katonák.)

A tömegre és az oroszokra az ÁVH-sok tüzeltek, az oroszok viszonozták a tüzet – áll a „Jelcin-dosszié”, Szovjet dokumentumok 1956-ról című műben. Egyes szemtanúk több száz halottról beszéltek. A sebesültek, áldozatok számáról rendelkezésre álló adatok a mai napig bizonytalanok.

Ismeretlen számos gyilkos, egy gyanúsított

A tömegmészárlás ügyében a szovjet típusú diktatúra összeomlása óta eltelt 16 esztendő alatt mindössze egyetlenegy, elsőfokú ítélet született: 2002-ben két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta az 1956-os Kossuth téri sortűz kapcsán bűnsegédként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt Erdész Józsefet a Fővárosi Bíróság. Ez az ítélet azért születhetett meg, mert korábban a Legfőbb Ügyészség hatályon kívül helyezte a Fővárosi Főügyészség előző határozatát, mellyel elévülés címén szüntette meg a nyomozást.

Erdész József, aki ’56-ban a kormányőrség operatív osztályának vezetőjeként önként vállalkozott az Akadémia utcai pártközpont védelmére, az ügyészség vádja szerint a tüntetőkre lőtt.

A tárgyalás során előadott tanúvallomások között elhangzott: a szovjet katonák és a magyar kormányőrök géppuskákkal, tankágyúval és géppisztolyokkal hátulról is lőtték a menekülő fegyvertelen tüntetőket 1956. október 25-én a Parlament előtt és a környező utcákon.

A tárgyaláson több tanú felidézte: menekülés közben hátulról is lőtték őket. Egyikőjük, Bíró Péter kiemelte, a tüntetőkre annak ellenére nyitottak tüzet, hogy azt kiabálták: „Nincs nálunk fegyver! Igazi szovjet–magyar barátságot akarunk!” Egy másik tanú, Pluhár Brunecker Erzsébet – akinek édesapja a Kossuth téri sortűz alkalmával életét vesztette – elmondta: dumdum-golyóval is lőttek rájuk, egy lövedék az ő combjában robbant.

Magyar Nemzet, MNO

Források:

Belvedere Meridionale 1998/1-2. sz

A folyóirat cikkében idézett munkák:

Szovjet katonai intervenció 1956/szerk. Györkei Jenő, Horváth Miklós Bp. 1996.
“Jelcin-dosszié” : Szovjet dokumentumok 1956-ről Bp. 1993.
Valerij Muszatov: Szovjet politikai beavatkozás és katonai intervenció Magyarországon 1956-ban = Múltunk 1991. 4. sz.
Sortüzek-1956/szerk. Kahler Frigyes Lakitelek 1993.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.