A Zselici Csühögő

Az Almamelléki Állami Erdei Vasút – Kisvasúti Napja április 17.

2004. április 16., péntek 15:32

Szombaton rendezik meg – immár hagyományosan – a Baranya megyei Almamelléken a 103 éves, Zselici Csühögő becenevű kisvasút Napját. A festői szépségű tájon futó kisvonat egész nap közlekedni fog, de ezen kívül különféle színes programokat is kínálnak a rendezők.
Szombaton rendezik meg – immár hagyományosan – a Baranya megyei Almamelléken a 103 éves, Zselici Csühögő becenevű kisvasút Napját. A festői szépségű tájon futó kisvonat egész nap közlekedni fog, de ezen kívül különféle színes programokat is kínálnak a rendezők. Almamelléken kisvasúti múzeum, a sasréti végállomás melletti tisztáson pedig játszóház, vasútmodell-kiállítás és kézműves sátrak várják a kirándulni vágyókat, de akár az íjászatot is ki lehet majd próbálni. A két végállomás között a kisvonattal vívott futó- és kerékpárversenyre is benevezhetnek a vállalkozó szellemű résztvevők.
A kisvasút építésének gondolata a MÁV normál nyomtávolságú Kaposvár – Szigetvár vonalának 1899-es megnyitását követően merült fel. A megvalósítás báró Biedermann Rezső nevéhez fűződik, az ő kezdeményezésére épült meg 1901-ben az Almamellék átrakóállomásról induló 7,2 km hosszú kisvasút 600 mm-es nyomtávolsággal – akkori nevén – Németlukafa településig. 1925-ben fektetették le az ebből a vonalból kiágazó szárnyvonalat, mely a sasréti vadászkastélyhoz vezet. A kisvasút elsődleges feladata a báró sasréti és lukafai erdeiben kitermelt faanyag nagyvasúthoz szállítása volt, de a lóvontatású szerelvényeken jutott hely a környék mezőgazdasági terményeinek is. Kezdetektől fogva végeztek személyszállítást is, mivel Sasréten ebben az időben iskola működött, amit szintén báró Biedermann építtetett a környéken élő gyermekek számára. A pusztai gyerekek akkoriban ló vontatta nyitott, fapados lórékon (kis, kéttengelyes nyitott teherkocsi) utazhattak az iskolába nap, mint nap. A lóvontatás egészen 1955-ig tartott, ekkor jelentek meg az első motoros mozdonyok, majd 1965-ben érkeztek a ma is használatos C-50-es típusú dízelmozdonyok. A kezdetleges személykocsikat 1959-ben váltotta fel egy kicsit komfortosabb, zárt, de még mindig inkább teherkocsira emlékeztető kocsi, majd 1966-ban érkezett az a két zárt kocsi, melyekkel még ma is utazhatunk a kisvasúton. A maguk idejében luxusszámba mentek a kályhafűtéses, villanyvilágításos, puha bőrüléses személykocsik. Nem túlzás azonban kijelenteni, hogy még ma is, hiszen kisvasútjaink szinte mindegyikén csak fapados kocsikon utazhatunk…
Az 1945-ben államosított kisvasút vonalai többször is változtak. Szárnyvonalak épültek és szűntek meg, illetve értékelődtek át az erdőfeltárás függvényében. Így vált fővonallá a később meghosszabbított egykori sasréti szárny, és vált mellékvonallá a lerövidült lukafai szakasz. 1977-ben megszüntették a Kaposvár – Szigetvár közti nagyvasutat. A környék fejlődésének visszaesése mellett ez majdnem a kisvasút vesztét is okozta. Megszűnt ugyanis a nagyvasúti átrakási lehetőség, így nem volt többé értelme a környéken kitermelt javak Almamellékre szállításának. A teherforgalom fokozatosan csökkent, bár teljesen csak az 1990-es évekre szűnt meg. Ekkortól fogva a kisvasút kizárólag személyszállítást végez. Az elnéptelenedett Lukafa utolsó lakójának 1995 körüli elköltözése óta a kisvonatok csak Sasrét felé közlekednek, a lukafai szárnyvonalra csak külön kérésre mennek ki. A menetrend azonban nem kedvez a turistáknak. A csak hétköznapokon közlekedő napi 1 vonatpár az erdőgazdaság dolgozóinak igényeihez igazodik, így Almamellékről Sasrétre reggel fél 7-kor, majd vissza délután 4 órakor indul. A kirándulók így igazándiból csak különvonat rendelése esetén vonatozhatnak, igaz, ez még egy kisebb csoport számára sem drága, ráadásul ez esetben a vonat az ő igényeik szerint közlekedik.



Mellesleg megjegyezzük, hogy Budapestről indulva – tömegközlekedési eszközöket igénybe véve – is lehetséges utazni a menetrend szerinti kisvonaton, úgy, hogy aznap még haza is érünk! Az igazán kalandvágyóknak ezt ajánljuk! Kaposvárig vonattal, majd onnan az 1977-ben megszüntetett vicinális helyett közlekedő autóbusszal kell utaznunk a „Terecsenyi elágazás” nevű megállóig, ahonnan gyalogosan közelíthető meg a sasréti végállomás. E sorok írója is ezt választotta, amikor a „március eleji télben” idelátogatott, igaz az autóbusztól való 4-5 km-es gyaloglást kicsit alábecsülte. Mivel nem mindenkinek lehet olyan szerencséje, hogy éppen akkor jön arra a három sasréti lakoshoz igyekvő postás, ezért javasoljuk, hogy ne csak fél órát szánjon erre az útra… Ez esetben elérhetjük a 16:00 órakor (vagy előtte néhány perccel) induló menetrend szerinti járatot, ahol – mint „átlagos utas” – igazi meglepetést jelenthetünk a munkából kisvonattal hazatérő megfáradt erdészeknek. Kisvasútbarát körökben már szinte legenda, ha valakinek sikerül egy ilyen alkalommal jegyet váltania a vonaton – itt ugyanis a világon egyedülállóan gyakorlatilag vendégként kezelik a ritka utazót… A közel félórás kisvonatozás során utunk páratlanul szép vidéken vezet keresztül. A sasréti vadászkastély (ami egyébként szállóként üzemel) és az erdei iskola melletti tavacska elhagyása után egy vadkerítés mellett zakatolunk tovább, amit rövidesen egy újonnan létesített halastó követ. A „márciusi télben” az átellenes hófödte domboldalon tucatnyi szarvas és őz vonult a lemenő nap fényében. Ezután még tíz perc és néhány kanyar után megérkeztünk Almamellékre. Menetrend szerinti utazásunk végén a kisvasúthoz itt autóbusz csatlakozás van, amivel Szigetvárra utazhatunk be, ahonnan már vonattal térhetünk haza Budapestre.



A több napot itt töltők számára e vidék még számos látnivalót kínál. Az üzemeltető Mecseki Erdészeti Rt. felismerte a kisvasútban és környékében rejlő lehetőségeket, így igyekszik bővíteni turisztikai kínálatát. Sasréten a Biedermann család egykori kastélya arborétum jellegű parkjával ma a vadászvendégek fogadására szolgál. Ennek közelében várja a látogatókat a 190 éves védett ősbükkösben kialakított tanösvény és a Kikerics Természetismereti Központ erdei iskolája. Az almamelléki egykori MÁV állomásépület egyik helyiségében kisvasúti múzeumot alakítottak ki, kertjében fajátszótér várja a gyerekeket. A közeli Ibafa híres pipamúzeumát is feltétlenül érdemes megtekinteni, de ha Szigetvár felé vesszük utunkat, megpihenhetünk a Magyar-Török Barátság Parkban is, ahol a két nagy ellenfél – Zrínyi Miklós és Szulejmán – szobrai és a szultán jelképes sírja látható. Szigetváron Zrínyi várának megtekintése és egy kellemes séta után kipihenhetjük fáradalmainkat a télen-nyáron nyitva tartó termálfürdőben is. Vasútbarát érdeklődőknek további „izgalmakat” jelenthet az egykori nagyvasúti vonal emlékeinek felkutatása, hiszen az egykori töltések, hidak, állomásépületek és bakterházak sok helyen még ma is megtalálhatóak, igaz azóta megváltozott rendeltetéssel.


Szombaton rendezik meg – immár hagyományosan – a Baranya megyei Almamelléken a 103 éves, Zselici Csühögő becenevű kisvasút Napját. A festői szépségű tájon futó kisvonat egész nap közlekedni fog, de ezen kívül különféle színes programokat is kínálnak a rendezők. Almamelléken kisvasúti múzeum, a sasréti végállomás melletti tisztáson pedig játszóház, vasútmodell-kiállítás és kézműves sátrak várják a kirándulni vágyókat, de akár az íjászatot is ki lehet majd próbálni. A két végállomás között a kisvonattal vívott futó- és kerékpárversenyre is benevezhetnek a vállalkozó szellemű résztvevők.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.