Bruti Orbánnak is üzent JFK-ügyben

2012. december 9., vasárnap 15:22

Tóth Imre, alias Bruti évek óta tagja a Dumaszínháznak, de még mindig nem érzi úgy, hogy készen állna a magas szintű stand-upra. A pályáját fűtésszerelőként indító humorista imád provokálni, egyik közelmúltbeli áldozata a magyar JFK volt. A színpadon zömmel gitárral láthatjuk viszont, de a blues és a rock mellett a mulatós zenébe is belekóstolt. Habár egyedi stílusa miatt tudja, soha nem ő lesz a társulat legismertebb tagja, az árokból azért még bármikor kimászik, hogy adjon egy autogramot.

A dumaszínházasokkal kapcsolatban sokaknak az az első kérdése: ki kivel van jóban a társaságban? Ön és Hadházi László ősidők óta szoros kapcsolatot ápolnak, ha nem tévedek, minden a debreceni Friss Rádióban kezdődött.
– Igen, a rádióban ismerkedtünk meg. Váradi Ferivel csináltunk egy vicces műsort, aki addig kuszálta a szálakat, amíg Laci is csatlakozott hozzánk. Hármunk közül én voltam az egyetlen, aki készült a műsorokra, ugyanis nem vagyok valami nagy rögtönzőművész. Laciék viszont csakis improvizáltak, mondták is nekem, hogy mit bénázok itt a felkészüléssel, mint egy amatőr. Persze ezen is csak röhögtünk, ahogy mindenen. Viszont elég népszerű műsor volt még így is.

– Eleinte ódzkodott a stand-upolástól, Hadházi végül rá tudta venni önt, hogy tegyen egy próbát. Hogy csinálta?
– Nem éreztem úgy, hogy készen állnék egy ilyen megmérettetésre, és ezt sokszor a mai napig így gondolom. A tévében például nem érzem otthon magam, az én terepem az élő fellépés. Ott van kivel beszélgetni, be tudsz melegedni, megvan az interakció, nem tíz perced van és nem a show a lényeg. Hadházi Laci vagy húsz éve nyomja az ipart, így elhívott engem is, először a Dumaszínházba, aztán a Rádiókabaréba. Utóbbi gyermekkoromban hatalmas élmény volt, hiszen hétfőnként egy Sokol rádión hallgattam a műsort, míg most már én is gyártok poénokat benne.

– Ezek szerint a rádiós karrier picivel előbb indult, mint a dumaszínházas.
– Egy hónappal. Négy éve augusztusban szerepeltem először a kabaréban, szeptemberben meg jött a Dumaszínház. Nyáron a nagyvázsonyi dumaszínházas ötletelésen kifundáltunk jó pár dolgot, ezeket gitárkísérettel adtuk elő. Aztán elmentem a Godot-ba, a Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, és pár alkalom után Litkai Geri bevett a csapatba.

– Megosztja az embereket a humorod, vagy elfogadnak?
– Abszolút megosztó a humorom. Valakinek tetszik, amit csinálok, valaki gyűlöl, de ez így van jól, mindenki nem szerethet, sőt. Kifejezetten szeretem provokálni az embereket.

– Ugranak is rá?
– Persze. A minap megkértek bennünket, hogy mindenki írjon valamit a Dumaszínház Facebook-oldalára. Én egy tündéri kis nyuszi képét választottam, és odaírtam, hogy, ha nem kap minimum ezer lájkot a kép, kinyírom a dögöt. Jött vagy 3-4000 lájk, de rengetegen írták, hogy, „téged kéne kinyírni, te rohadék”. Ezeken nagyon jól szórakozom, szeretek polgárpukkasztani.

– Így már érthető, miért született a Facebookon a JFK-oldal is?
– Egyik jó cimborám, Sixx aggatta rá Zámbó Jimmy fiára a JFK (Jimmy fia Krisztián – a szerk.) nevet, miután a srác elindult az egyik kereskedelmi tévé tehetségkutatóján. Szegény fiú, valamilyen szinten biztos tud énekelni, de a képernyőn elég nyomorultnak tűnt. Innen jött az ötlet, hogy csinálunk neki egy rajongói oldalt, aztán, aki érti a finom iróniát, az veszi majd az adást, aki nem, az meg nem. Valamelyikünk felvetette, hogy van 14 milliója, ennyi értékben lehetne sms-ben szavazni rá. A kommentelők persze azonnal ugrottak: „Mit képzeltek? Más meg éhezik az utcán.” Persze kamu volt az egész. Amikor Krisztián kiesett, átnyergeltünk Stone-ra. Mivel ő is kihullott, mostantól Keresztes Anikóért szorítunk, aki igazából Ildikó, de attól tartottunk, hogy idegi alapon ő is kiesik. Zseniális énekesnőnek tartom, de ezt a mentor szerepet kicsit benézte. Írtam egyébként a miniszterelnöknek, meg Uri Gellernek is, hogy dobjon egy sms-t rajongott versenyzőnkre. Amúgy most már kezdem unni a dolgot, új oldalon gondolkodunk, ami valószínűleg kismamáknak szól majd gyermeknevelési tanácsokkal.

Bruti nem bánja, hogy
Bruti nem bánja, hogy „réteghumorista”
Fotó: blog.xfree.hu

– A kabaré és a Dumaszínházas fellépések mellett ott van a Comedy Central és az RTL Klub is. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?
– Én egyértelműen az élő fellépéseken érzem a legjobban magam. A céges meghívások nem feltétlenül tartoznak a kedvenceim közé, azok vagy őrült jól sülnek el, vagy teljesen szarul.

– Csak ez a két véglet van?
– Csakis. Egy múltkori fellépésen az igazgató mondott egy kétórás beszédet, majd úgy zárta: „És akkor most fogadjátok nagy-nagy szeretettel Brutit a Dumaszínházból, hátul pedig kitöltöttük az italokat.” Nyolcvan emberből körülbelül ketten maradtak a helyükön, az egyikük kisbabát várt, a másik meg antibiotikumot szedett, amire nem lehet inni. A Dumaszínház ezzel szemben azért jó, mert ide azok jönnek el, akiket tényleg érdekel, amit mondok. Nincs annál jobb, ha élőben neked tapsol a közönség egy-egy poén után. Össze se lehet hasonlítani a merev tévéfelvételekkel. Viszont azok meg kellenek, hogy megismerjenek szélesebb körben. Persze a kritikával sincs gond, elviselem, többnyire lepereg rólam, csak az zavar, hogy az emberek azt hiszik, hogy ha láttak belőlem 5 percet valamelyik tévében, akkor már mindent láttak. Azt is tudom, hogy egy bizonyos rétegnek szól, amit csinálok, így sosem leszek annyira népszerű, mint más fellépők, de ezzel sincs semmi baj.

---- A mocsok ikertesó ----

– A közérthetőbb, populárisabb humorral operál, vagy az intellektuális, gondolkodós poénokat kedveli inkább? Netán keverni is lehet a kettőt egy előadáson belül?
– Én három kategóriába osztanám a humort: van az ön által említett intellektuális, van a populáris és ott van az abszurd humor. Magam a populárisabb, mondjuk úgy, „prosztó” humorral szórakoztatok, ahogy szerintem például Hadházi vagy Aranyosi. Ugyanakkor az abszurd is közel áll hozzám, de az nem megy, hogy egyik stílusban elkezdem az előadást, és közben hirtelen átállok a másikra. A közönség erre nem vevő, nem értik, nem erre álltak rá. Úgy kell játszani ezzel, hogy megmaradjon az egyensúly, ne legyen éles a váltás. Ezt még tanulnom kell.

– Árulja el, termetéből fakadóan kapta a Bruti nevet?

– Most már erre is foghatnánk, de eredetileg kölyökkoromban akasztották rám. Vannak emberek, akik egyes kreált szavakat sokszor használnak, egyik cimborám anno mindig azt mondta: „Te, ez mekkora dűrhő.” Ő így lett Dűrhő. Én meg bármit megláttam, amit brutálisnak gondoltam, egyből kiszakadt belőlem: „Mennyire bruti!” Sinkó Péter a rádióban nézett is egy nagyot, amikor benyögtem neki, hogy milyen néven konferáljanak fel.

– Ma viszont már az lenne vicces, ha azt hallanánk: fogadják szeretettel Tóth Imrét!
– Az biztos, bár párszor már elhangzott.

– Eredeti szakmáját tekintve ön fűtésszerelő. Családi indíttatásra választotta ezt a pályát?
– Igen, édesapám is ezt csinálta, és azt mondta, kell, hogy az embernek legyen egy szakmája, amiből megélhet. Éreztem, hogy elképesztően varázslatos pálya ez, hiszen csöveket megszakítani és folytonosságukat helyreállítani hegesztéssel, valóban nem mindennapi dolog (nevet). De, mivel a munka nem igazán kötött le, és egy távhőcégnél dolgozva akadt elegendő szabadidő, belefogtam új dolgokba is. Csináltam reklámgrafikai munkát, meg elmentem lagzis zenekarba játszani. Ott megkérdezték, hogy tudok-e csárdást játszani, én meg mondtam, hogy nem. „Na, akkor itt van vagy 400 darab, ezeket meg kéne tanulni.” Belefogtam, és csináltam, persze hervasztó amikor hajnali négykor bájmosollyal az arcodon kell játszani a hullarészeg násznépnek. Ma már nem csinálom. Viszont addig csak bluest és rock and rollt játszottam; így azt mondhatom, zeneileg megérte elmerülni a melódiák világában is.

Szemezgessen kedvére az mno.hu dumaszínházasokkal készített korábbi interjúiból:

- Akár a bakterházba is visszaülne a tepsisek főnöke - Badár Sándor

- Gyurcsány nála a jobb oldalt választotta - Beliczai Balázs

- "Ha valaki a mellemet fogdossa, az már határátlépés" - Kormos Anett

– A fűtésszerelést akkor sem hagyta abba, amikor elkezdte a stand-upot. Előfordultak humoros találkozások egy-egy kiszállásnál?
– Persze. Felmentem a lakásba, és miközben a lakó tátott szájjal nézte, ahogy bevonulok munkásszerkóban a radiátorhoz, elővettem a fogót, és megszereltem a radiátorát. Végül csak odajött, és megkérdezte: „Nem maga az az RTL Klubból?” Én persze mondtam, hogy neeem, az a mocsok ikertesóm, nem is beszélünk öt éve, mert tartozik 200 ezer forinttal a szemétláda. Aztán egy debreceni fellépésen is odajött, hogy tényleg van-e ikertesóm. Mondtam, hogy persze, de nem beszélünk, mert azt terjeszti, hogy lógok neki pénzzel. Volt olyan is, hogy másztam ki egy aknából, és jött a közterületes valami fecnivel. Gondoltam, na, most jól megbírságol parkolásért, aztán csak aláírást kért. Sok hülyeség jön egyébként az árokból, mert a fizikai munkások között baromi jó fej emberekkel, elképesztő beszólásokkal is találkozhat a halandó.

– Hogy érzi, élete végéig megy majd a stand-up, a kabaré, vagy egyszer vissza kell majd mászni az árokba?
– Örökké biztosan nem lehet csinálni ezt a műfajt, hiszen megfigyelhető a legtöbb humorista szépen lassan kikopik.

– Azt mondja, a legtöbb. Szóval akkor egyesek mégiscsak tudják élethossziglan tartani a ritmust?
– Persze, de meglátjuk, hogy nekem mit hoz a jövő. Igazából annyi hatás ér folyamatosan, hogy rájöttem: mindenből lehet stand-upot csinálni. Ez biztató, de nem biztosíték. Ha kikopunk, akkor kikopunk. Ez most nem foglalkoztat, mert több dolgot is csinálok jelenleg is, no meg Litkai Geri is próbál folyamatosan terelgetni bennünket, ösztönöz új produkciókra. Szóval annak ellenére, hogy alapvetően lusta vagyok, nem állhatok le.

– Készül a közeljövőben valami teljesen új előadással?
– Máshol még nem reklámoztam, de Hadházi Lacival indítunk egy zenés dumaszínházas produkciót Vicckoncert munkacímmel. A koncepció az, hogy a már megszületett Rádiókabarés dalokat és a stand-upot ötvözzük. Kizárólag zenéről és a zenélésről szól az előadás. Zömmel Laci dumál, mi meg egy teljesen profi csapattal a debreceni Párdon zenekarral, ének, vokál, gitár, nagybőgő, zongora és ütősök felállásban előadjuk a dalaimat. Javában folynak a próbák, március végén lesz az első koncert a debreceni lovardában, szeretettel várjuk az MNO-sokat is.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.