Egy világhírű magyar festő: Fiedler Ferenc

Párizs után az egész földkerekséget meghódította.

2003. szeptember 7., vasárnap 08:57

Szőnyi István tanársegédjének választotta a budapesti festőakadémián. Párizsba kerülve Miro, Chagall, Giacometti és Braque is barátjául fogadta. A New York-i Guggenheim Múzeum és a francia fővárosban lévő Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma is őriz tőle műveket. A két esztendeje elhunyt Francois Fiedler hagyatékának tekintélyes részét az örökösök haza kívánják hozni, így a magyar közönség is megcsodálhatja a művész alkotásait.
Fiedler Ferenc Kassán született, 1921-ben. A festészet iránt nagyon korán elkezdett érdeklődni: alig volt 5 esztendős, amikor már festett, 10 évesen pedig már az olyan nagy reneszánsz mesterek műveit másolta, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Caravaggio.

A Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatott kitérő tanulmányai után bejutott az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, a budapesti festőakadémiára, ahol Szőnyi István, az akkor már nagy elismertségnek örvendő festőművész és egyben az egyetem rektora észrevette kiemelkedő tehetségét. Később tanársegédjének választotta a fiatal művészt, aki ösztöndíjak sorát nyerte el. Néhány alkotása már ebben az időszakban budapesti műértők magángyűjteményébe került. 1946 nyarán a miskolci művésztelepen dolgozott többek között Hargittai Pál, Auguszt Józsa, Ország Lili társaságában.

Ugyanebben az évben képzőművészeti ösztöndíjat kapott Párizsban, ahol találkozott és összebarátkozott Miro-val, Chagall-lal, Giacometti-vel, Braque-kal, hatásukra fordult az abszrakt művészet felé, s ők az utánpótlás legifjabb tagját látták benne. A kor meghatározó új áramlatai rabul ejtették, s nem engedték, hogy hazatérjen Magyarországra. Párizsban művészbarátai egy kis garzonban szállásolták el. 1948-tól önálló és kollektív kiállításainak sora következett.

Életpályája során szinte minden esztendőben több egyéni tárlata volt Európa számos pontján és a tengerentúlon is. Zürich, Vevey, Lausanne, Genf, New York, Miláno, San Luigi de Asolo, Rennes, Alexandria, Saint Paul de Vence, Saarbruck, Berlin, Zweibrücken, Dortmund, Palma de Mallorca, Pelaires, Barcelona - hogy jelentős kiállításainak helyszínei közül tallózzunk.

Művei a világ számos pontján megtalálhatóak, többek között olyan világhírű múzeumokban, mint a New York-i Guggenheim Múzeum vagy a Párizsi Modern Művészetek Múzeuma.

Első absztrakt korszakában egyszínű, monokróm alapon megjelölte görbe vonalakkal a vászon érvonalait, az ásványi ereket, az első kísérletek formába öntött eredményét. A felhőkkel betakarta a bozótszálakat, s így váltakozva követték egymást az egyszerű anyag a kiugró falaival és az ecsetvonások könnyedsége. Hagyta, hogy a színek kibomolva kiemelkedjenek a függöny mögül. Ez az ősi, 20 000 éves Lascaux-i barlangi falfestő-művészetből ered, ahol a képeket azért festették, hogy oltalmazzák őket a titokzatos világtól, más szóval a kép már akkor elvarázsolta az embert, rájöttek, hogy a képet használni lehet és kell, mivel titokzatos erők laknak benne.

Hosszú ideig - 1966 és 1983 között - mindig azt kérdezte magától, hogy miként kell elhelyezni a festmény tengelyét meghatározó kötelet, amely a képnek háromdimenziós életet ad a térben.

Ennek alapja egy monokróm technika volt, amit nem lehet látni a síkban, csak a térben. Ez az olajfesték leöntésével készült el, ami többé-kevésbé manipulálta a művet, adott egy csillagszerű állapotot vagy kicsi repedezett mázt, s az újrafestésre ösztönözte az alkotót. A nyolcvanas évek végén ezek a jelek figuratívvá váltak, amit még meg kellett fejteni. Olyan, mintha egy vízesésen vagy repedezéseken át néznénk az öntésre váró anyagokat, ami egy láva forrásából a szemünk láttára átalakul, s a szemlélő meglát benne egy női hátat, egy mozgó árnyképet, egy emberi torzót.

A festészeten, mint fő kifejezési eszközén kívül Fiedler Ferenc metszetekkel, rézkarcokkal is jó néhány éven át sikerrel kísérletezett. Az új és szokatlan technika megengedte, hogy a festményekkel ellentétben a nyomatok tömöttséget, sűrűséget, kidomborodást láttassanak, amivel egy kizárólagos egyéni kifejezési módot alkotott.

Egy alkalommal Hérakleitosz művét illusztrálta átütő sikerrel. Fiedler Ferenc ezen alkotása az absztrakt művészet filozófiájának alapkövévé vált. Ez a mű utat engedett a teljes univerzum felé, ahol - miként a művész az egyik kiállításának megnyitóján 1998-ban Svájcban, a vele interjút készítő Clo Vanesco-nak fogalmazott - három alapigazság létezik. Első idea az ellentétek egysége és harca, a második a világ lényegének szubsztanciája, egy elvont erőfogalom, amelyből minden keletkezik, s amelybe minden visszatér. A harmadik a „panta rhei”, azaz, hogy minden mozgásban van.

Művészeti ars poeticájának alapjának azt tekintette, hogy szíve szerint sohasem adott volna a képeknek címet. Ezt egyfajta leszűkítésnek, korlátnak érezte, ami esetleg kirekeszti a szemlélődő más benyomásait. Ha mégis címeket adott, azok „csak” a mű készítése során támadt saját gondolatait tükrözik. Erre legjobb példa egy kései korszakában készült mű, amelynek címe: Anyám utolsó szavai. A kompozíció valójában egy nagy fehér vászon, kidomborodó alakzatokkal. A mű kifejezésmódja határtalan.

Az akadémiai végzettséggel is rendelkező lírai absztrakt expresszionista festő új látásmódot követelt meg a befogadó műértő nézőtől. Nemcsak kiolvasni kell valamit a képből, hanem még inkább belelátni a kompozícióba, ehhez pedig fantázia, koncentráció, szemlélődés és elmélyülés szükséges. A néző kénytelen elgondolkodni saját magáról és az őt körülvevő világról. A képzelet dús látásának ezt a fajtáját Leonardo da Vinci már fél évezreddel ezelőtt dicsérte a festészetről szóló értekezésében, miszerint a látás új leleményes fajtája abban áll, hogy elnézel egy falat, amelyet mindenféle foltok tarkítanak, s akkor olyan dolgokat láthatsz meg, amelyek csak a te képzeletedben születhetnek meg.

80 éves korában betegen, de lázas, fiatal lélekkel hunyt el. Utolsó napjait is a festészetnek szentelte. Az alkotás láza éltette. Művészetének célját elérte, mivel ez az a gondolat-provokáló szemlélődés volt, amit a munkái okoztak az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai intellektuális elmékben.

Francois Fiedler kiállításai

1948-49 Párizs, Galérie Haut Pavé „Új realitások, valóságok”, egyéni kiállítás
1951 Franciaország Saint Paul, Fondation Maeght Walssili Kandinsky és Alberto Giacometti közös kiállításán bemutatja a legújabb tehetségeket, közöttük Francois Fiedlert, Edurardo Chillida-val és Pierre Tal-Coat-tal együtt.
1956 Párizs, Galérie Haut Pavé, egyéni kiállítás
1959 Párizs, Galérie Maeght, egyéni kiállítás
1960 Párizs, részvétel a „Költők, festők és szobrászok” c. kiállításon a Galérie Maeght
1961 Párizs, egyéni kiállítás Galérie Maeght
1962 Párizs, Galérie Maeght litográfiai kiállítás „A bibliai Keresztelő Szent János prédikációinak” illusztrációi
1965 Alexandriai biennálén a francia szekciónak képviselője
1966 Párizs, Nemzeti Könyvtár Metszet Gyűjtemény, metszetkiállítás
1966 Részvétel a Picassonak szentelt Mentoni biennálén
1967 Párizs, Galérie Maeght egyéni kiállítás
1967 Saint Paul de Vence, Maeght Fondation, Joan Miró, Marc Chagall, részvétel az „Élő Művészetek tíz éve” c. kiállításon
1968 Párizs, részvétel a „Párizsi Májusi Szalonon”
1968 Németország, Zweibrücken - Franciaország képviselete a „Francia Litográfia”c. kiállításon
1969 Saint Paul de Vence, Maeght Fondation, részvétel a „Festők és illusztrátorok” c. kiállításon
1970 Németország, Dortmund - rézkarc kiállítás az Ostentor Galériában
1971 Hollandia, Amsterdam Kunsthisorisch Institut
1971 Saint Paul de Vence, Maeght Fondation, kiállítás
1971 Párizs, Galérie Maeght - részvétel a Maeght Editeur kiállításon
1973 Párizs, Galérie l’Abbaye - rézkarc kiállítás.
1973 Párizs, Galérie Maeght - litográfiai kiállítás „Héraclite töredékek” illusztrációk bemutatása
1973 Párizs, Galérie Maeght - metszet kiállítás
1973 Svájc, Zürich - „Retrospektív” kiállítás
1973-1974 Svájc, Zürich - részvétel a eau-forte/rézkarc kiállításon
1974 Párizs, Galérie Maeght - kiállítás
1974 Svájc, Zürich - részvétel a „Rajzok” c. kiállításon
1974 Olaszország, Miláno - egyéni kiállítás a Nemzetközi Művészeti Központban
1974 Olaszország, San Luigi de Asolo - egyéni kiállítás
1979 Franciaország, Rennes - kiállítás a Kulturális Művészeti Központban
1982 USA, New York - „Kerámiák” c. egyéni kiállítás az Eva Cohen Galériában
1983 Párizs, egyéni kiállítás Galérie Maeght
1989 Párizs, Matignon Palota - „Peintures 1956-1966”c. egyéni kiállítás
1989 Párizs, Galérie Maeght - „Peintures 1956-1966”c. egyéni kiállítás
1990 Párizs, Galérie Maeght - „Festmények és metszetek”c. egyéni kiállítás
1990 Párizs, Galérie Maeght, „Márciusi Szalon”
1990 Párizs, Le Fonds National d’Art Contemprain (FNAC) metszetkiállítás
1990 Spanyolország, Palma de Mallorca, Pelaires - individuális kiállítás a Kortárs Kulturális Központban
1991 Párizs, Galérie Maeght
1993 Nantes, Oeuvres gravés
1994 Párizs, Vásznak és monotípiák
1995 Németország, Saarbruck, Galerie 48
1995 Németország, Berlin, Galerie Nothelfer
1995 Spanyolország, Barcelona, Galérie Maeght
1995 Svájc, Vevey, „Gravures” Musée Jenish Cabinet des estemps
1995 Svájc, Lausanne-Dorigny, Bibliotheque Cantonale et Universitaire „Livres á gravures”, „Livres orné de gravures”
1995 Svájc, Lausanne Bibliothéque Cantonale et Universitaire „Livres illustrés”
1995 Svájc, Lausanne Atelier Kramer-Vanesco „Toiles récentes”
1996 Párizs, Galérie Maeght
1997 Párizs, Galérie Maeght „Divertimento”
1998 Svájc, Lausanne Bibliothéque Cantonale et Universitaire Dorigny „Florilége”
1999 Franciaország, Chateau des Bouillants, Dammaryes-lés-lis
2000 Párizs, Art Paris, Stand Galérie Maeght
2000 Párizs, Chateau des Bouillants „Retrospective


Francois Fiedler alkotásait őrző közgyűjtemények

Egyesült Államok, New York: Guggenheim Múzeum
Franciaország, Párizs: Kortárs Művészetek Nemzeti Kulturális Alapja (FNAC Paris)
Franciaország, Párizs: Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma
Franciaország, St. Paul: Maeght Fondation Múzeuma
Svájc, Lausanne: Állami Egyetemi Könyvtár
Svájc, Vevey: Állami Metszetgyűjtemény

Bibliográfia

Művészeti periodika
· Derrière le Miroir, Paris, Maeght:
§ Individuelle:
o 1959: No. 116 François Fiedler, texte d'Octave Nadal
o 1961: No. 129 François Fiedler, texte de Jean Grenier
o 1967: No. 167 François Fiedler, texte de Pierre Descargues
o 1974: No. 211 François Fiedler, texte de Claude Esteban
§ Collective:
o 1960: No. 121-122 Chagall et Fiedler
o 1960: No. 119 Poétes Peintres Sculptures
o 1965: No. 155 Inauguration
o 1971: No. 195 Fragments sur le devenir universel
o 1982: No. 250 Hommage de l’Aime et Marguerite Maeght
Megjelent könyvek
· Chrisitan Dotremont, Ancienne éternité, 1962 Maeght Editur
· Octave Nadal, «Un peintre et saint Jean de la Croix», dans Mercure de France, juillet 1963
· Yves Battistini, „Fragments sur le devenir universel/Héraclite, Maeght Editur, 1973
· François Fiedler: peintures, Galerie Maeght, Zurich, 1973 (texte d'Octave Nadal avec trad. allemande).
· Fiedler, „Quadrichromie” Galerie Adrien Maeght, Paris, 1983 (texte d'Octave Nadal).
· François Chapon, Le peintre et le livre: l'âge d'or du livre illustré en France, 1870-1970, Paris, Flammarion, 1987
· François Fiedler, Galerie Adrien Maeght, Paris, 1990 (texte de Daniel Dobbels).
· François Fiedler, Centro cultural contemporani Pelaires, Palma, 1990 (textes de Josep Pinya, Daniel Dobbels, Octave Nadal, Pierre Descargues et Claude Esteban en espagnol avec trad. française).
· Laurence Pythoud, «François Fiedler», dans L'Oeil, 1990
· Claude Ollier: „Du fond des âges”, 1991
· Olivier Kaeppelin: Héraclite 1997

CD-ROM
· L’Art du XXiéme Siécle/Stroll in 20th Century Art, 2002 Maeght Editur

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.