Ismét megérintette a világot az energiaválság szele

Marat Terterov brüsszeli szakértő szerint a líbiai polgárháború még nem rengeti meg a piacokat

2011. március 6., vasárnap 12:05

Két és fél éves csúcson az olajár, ami egyáltalán nem segíti a kilábalást a globális válságból. Bár az olajlétesítményekben egyelőre nem esett komolyabb kár, a vendégmunkások elutazása miatt napi 1,6 millió hordós a kiesés. Ez ugyan csupán a globális felhozatalnak mindössze egy százalékát jelenti, a félelem és a szabad kapacitások szűkössége máris érezteti hatását. A térséggel és energetikai kérdésekkel foglalkozó szakértő, Marat Terterov szerint a helyzet komoly, azonban ez még nem válság, s világ 12. legnagyobb kőolajexportőrének számító Líbiában zajló polgárháború egyelőre nem rengeti meg annyira a piacokat. A brüsszeli The European Geopolitical Forum igazgatója szerint Európa déli országainak energiabiztonságát valójában az fenyegetné, ha a gázellátás szempontjából fontos Algériában is zavargások törnének ki.
– Az arab világban zajló hatalmas átrendeződés, az ennek következtében megnövekedett bizonytalanság és a fenyegető totális káosz gyorsan száz dollár fölé hajtotta az olajárat, s bizonyos forgatókönyvek szerint ez a növekedés akár meg sem állhat kétszáz dollárig. Újabb energiaválság előtt vagyunk? Miként hathat a zavargások folytatódása az európai energiapiacra?

– Jelen esetben még nincs válság. A helyzet romlását ugyan nem lehet kizárni, hiszen Líbia és Algéria komoly szerepet játszanak Európa energiaellátásában. Ha e két ország kaotikus állapotba süllyedne, az különösen érzékenyen érintené Dél-Európát. A mediterrán térség országai ugyanazt élnék át, mint Közép- és Kelet-Európa az ukrán–orosz gázháború idején. A líbiai harcok azonban nemcsak az olaj árára hatnak, hanem elijeszthetik a befektetőket is, amely majd később éreztetheti a hatását. A bizalmatlanságot tovább növelheti az országgal szemben, ha Kadhafinak esetleg sikerül letörnie a lázadást, s hatalmon marad. Vezető brit és amerikai politikusok már jelezték, hogy ez számukra elfogadhatatlan lenne. Nem nagyon hallunk ilyen kemény kijelentéseket olasz, spanyol és francia részről, hiszen ezek az országok energiaellátása közvetlenül függ Líbiától, s nagy multicégeik is jelentős tőkét fektettek itt be. Óvatosságuk érthető, hiszen számukra minden esetben fontos a jó kapcsolat fennmaradása. A nagy vállalatok az ExxonMobiltól a Gazpromig egyébként általában véve több száz millió dollárt invesztáltak az utóbbi években a szénhidrogéniparba. A helyzet komoly, a líbiai polgárháború azonban azért sem rengeti meg annyira a piacot, mert az olaj piaca a gázzal ellentétben globális, a nyersolaj több forrásból is beszerezhető. Veszélyesebb helyzetet teremtene, s közvetlenül hatna Dél-Európára a gázellátásban jelentős szerepet játszó Algéria esetleges kiesése, ez azonban most nem tűnik valószínűnek. Igazán komoly válságra jelenleg nem számítok, de egészen másképp nézne ki a helyzet, ha a zavargások elérnék Szaúd-Arábiát. Rijád rendelkezik a világon a legnagyobb pótkapacitással az olajexport növeléséhez, így az ottani politikai helyzet alapvetően befolyásolja a kőolaj árát. De nemcsak a globális energiapiac, hanem a forrongó arab világ jövőjének alakulása szempontjából is kulcsfontosságú, mi történik Szaúd-Arábiában. Ha ott is megroggyanna a jelenlegi rendszer – amire most nincs sok esély –, az valódi stratégiai cunamival érne fel a régió számára, s hatásai Európát is tovább rengetnék.

– Európa energiaellátására a Maghreb térség mellett a legjelentősebb hatással Oroszország van. Észak-Afrika elbizonytalanodása első pillantásra Moszkva pozícióit erősíti, ezzel szemben a Gazpromot gyengíti az éppen e napokban életbe lépett harmadik energiapiaci liberalizációs csomag, amely a vertikálisan integrált nagy energiacégek kvázi „feldarabolásával” minden eddiginél nagyobb versenyt hivatott teremteni az uniós energiapiacon. Putyin a napokban élesen kikelt ez ellen, s harmadik felek hozzáférését az unió gázellátása szempontjából fontos gázvezetékek esetében minimum kitolná a befektetések megtérüléséig. Hogyan hathat ez a vita Európa és Oroszország az energetikában egyszerre egymásra utaltsággal és versenyhelyzettel jellemezhető viszonyára?

– Sokan mondták már 2001. szeptember 11. után is, hogy Oroszország töltheti be az al-Kaidához fűződő kapcsolatai miatt Szaúd-Arábia kiesésével az olaj világpiacán támadó űrt. Aztán mégsem így lett. Sőt! Jött a Jukosz-ügy, az orosz–amerikai kapcsolatok lehűlése, miközben Washington és Rijád stratégiai kapcsolatai egyáltalán nem rendültek meg. Úgy gondolom, a mostani bizonytalanság sem közelíti majd Oroszországot Európához. Ellenkezőleg. Ez a válság nem használ Moszkvának, amely a kiszámítható világpiaci árképzésben érdekelt. Az olajárak mostani, ha nem is kiugró emelkedése növeli Oroszország bevételeit, ám középtávon már ezzel sem jár jól, mivel az európai országokat ez a fogyasztás és az import visszafogására sarkallja.

– Egy ilyen helyzet már a Nabucco és a Déli Áramlat még mindig gőzerővel zajló versenyére is kihathat. Mit gondol, szükség van ennyi alternatív gázvezetékre?

– Nem hoznám összefüggésbe ezt a versenyt az arab helyzet alakulásával. Tipikus energiadiplomáciai játékról van szó, s azt hiszem, az elemzők többsége egyetért abban, hogy mindkét vezetékre a fogyasztás növekedésének kielégítése miatt nincs is szükség. Hiszen ott van még az Ukrajnán át vezető útvonal s a norvégiai, valamint az algériai beszerzések is. Ha ez utóbbi kiesne, akkor tényleg jöhetne a Nabucco és a Déli Áramlat is, ám ez a helyzet most nem áll fenn. A két vezeték egyelőre virtuális versenye tehát folytatódni fog, hiszen Oroszország igyekszik erősíteni pozícióit az európai energiapiacon, míg az EU igyekszik csökkenteni a függőséget, megtörni a Gazprom monopóliumát.

– Sokan azt mondják, feloldhatja e helyzetet, ha a Gazprom megszerzi a befolyást az ukrán tranzitvezeték felett. Nem gondolja?

– Valóban sokan gondolják azt, hogy a Déli Áramlatot csupán Ukrajna zsarolására találták ki. Elgondolkodtató felvetés, de azt hiszem, az ukrán vezetés és Moszkva viszonya korántsem olyan baráti, mint azt tavaly sokan gondolták. S bár a sajtóban azt olvasni, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a Naftogaz és a Gazprom egyesüléséről, én azt gondolom, az ukrán gázvállalat aligha adja meg magát könnyen. A helyzet elég bonyolult, s szerintem Moszkva aligha kaparintja meg a közeljövőben az ukrán vezetékrendszert.

– S miként alakíthatják át a világpiacot az új technológiák megjelenése, a palagáz rentábilis kitermelése?

– Az Európai Unió energiastratégiájában a zöldenergiától az LNG, a cseppfolyósított gáz előtérbe kerülésén keresztül a hatékonyság növeléséig sok új elem van, a palagáz azonban még inkább a jövő zenéje. A nagy multik, így a Chevron ugyan már érdeklődik a lengyel vagy az ukrán mezők feltárása iránt, azonban egyelőre még inkább beszélnek erről a lehetőségről, semmint reálisan számolnak vele. Erre jó esetben is legalább tíz évet várni kell. Egyelőre még inkább az új hagyományos gázmezők vannak előtérben, így például az izraeli, amely adott esetben erősítheti Közép-Európa energiabiztonságát is, hiszen alternatív forrásként szóba jöhet az összekapcsolt vezetékrendszer déli betáplálásakor.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.