Kérdőív - B. Nagy János

Belgiumban is megmaradt magyarnak a kémiaprofesszor

2002. november 23., szombat 00:00

B. Nagy János 1941-ben született Akasztón. A háború alatt a család Kárpátaljára költözött, majd egy Győr melletti faluba menekült. Az 1956-os forradalom bukása után a szülők döntése alapján a két fiú külföldre távozott, hogy legalább ők megtalálhassák számításaikat. B. Nagy János negyvenhat éve él Belgiumban. A namuri jezsuita egyetem tanára a Közép-európai Emberi Jogi Bizottság egyik alapító tagjaként segíti a térség jogfosztott népcsoportjainak küzdelmét önazonosságuk megőrzéséért, kollektív jogaikért. A kémiaprofesszort nemrég a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választotta.
– Tizenöt éves volt, amikor nekivágott a nagyvilágnak. Milyen reményekkel érkeztek Belgiumba?
– Nem terveztünk előre semmit. Nem sokkal azelőtt kezdtem tanulmányaimat a győri bencés gimnáziumban. Legidősebb, katolikus pap testvérem három és fél évet ült börtönben, édesapám kisgazdapárt-szervező volt a két világháború között. Ilyen káderlappal nem lehetett érvényesülni egy kommunista országban. Ezenfelül az oroszok tömegesen deportálták a fiatalokat Szibériába. Édesanyám postán dolgozott, s ő telefonált, hogy a bátyámmal együtt azonnal induljunk útnak, mert hamarosan lezárják a határt. Hirtelen átfutott az agyamon, milyen súlya is van ennek a döntésnek. A torkomban dobogott a szívem. Csak annyit tudtam mondani: „Isten veled, édesanyám!” Buszra ültünk, a határon „idegenvezetők” segítettek át bennünket, aznap éjszaka már egy osztrák menekülttáborban aludtunk. Öt nap után indultunk tovább Belgiumba.
– Várta valaki önöket?
– Nagyon jó fogadtatásban volt részünk. A Nyugat lelkiismerete kezdett felébredni: megpróbáltak méltóképpen foglalkozni a menekültekkel, ha már a forradalom alatt nem segítették Magyarországot. Az első időszakot egy kaszárnyában töltöttük, de karácsonyra már egy belga családhoz kerültünk. A középiskolát Liége-ben folytattam. Nem tudtam franciául, ráadásul flamand és latin nyelvből két esztendő anyagát kellett behoznom. Év végére így is osztályelső lettem.
– Hogyan került kapcsolatba a kémiával?
– Először a matematika izgatott, de miután rájöttem, hogy igencsak száraz tudomány, a fizika felé vettem az irányt.
– Az nem száraz tudomány?
– Nem, hiszen a természet jelenségeivel foglalkozik. Néhány évtizede a fizika még igencsak specializálódott volt, engem pedig olyan dolgok is érdekeltek, melyek elvezettek az akkoriban robbanásszerűen fejlődő kémiához.
– Azóta is hűséges maradt hozzá.
– Egyáltalán nem bánom. Az általam irányított laboratóriumban kilenc éve kezdtük a szén-nanocsővel kapcsolatos kutatásokat, és szép eredményeket értünk el. A szén-nanocső egyébként a grafithoz és a gyémánthoz hasonlóan vegyileg tiszta szén módosulata. Átmérője százezerszer vékonyabb a hajszálnál, vagyis a méter egymilliárdod része, mindazonáltal nagyszerű tulajdonsággal rendelkezik, elektronokat bocsát ki, ami felerősíti az antennahatást. A munkába budapesti és szegedi kollégákat is bevontunk.
– Miként tudják mindezt hasznosítani?
– Egy dél-koreai szabadalom alapján a miniatűr televíziók gyártásában pótolhatatlan szerepe van. Néhány apró technikai probléma elhárítása után kezdődhet a világpremier.
– A kémiai felfedezések tárháza kimeríthetetlen vagy véges?
– Minden kutatási területen vannak felfelé ívelő szakaszok, egyre több felhasználási mód létezik. Minden esetben találnak a kutatók az előzőnél bizonyos szempontból jobb újításokat.
– Sok pénz kell a kutatásokhoz?
– Nagyon sok. Belgiumban kevés állami támogatást kapunk, viszont hozzájutunk uniós forrásokhoz. A vallon régió a szabadalmak tekintetében példamutató politikát folytat. Az alapkutatásokra, illetve a szabadalmazásra adnak pénzt, és a kisebb cégek alapításában, fenntartásában is segítséget nyújtanak.
– Ön kihasználta ezt a lehetőséget?
– Igen. Cégünkkel szeretnénk a nanocsövet nagyobb mennyiségben gyártani. Hogy jó üzletnek ígérkezik-e, az majd később derül ki.
– Miként értékeli, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától külső tagságot kapott?
– Megtiszteltetésnek veszem. Így be tudják vonni a külföldön élő magyar származású tudósokat a magyarországi tudományos életbe. Tavaly májusban neveztek ki, az ősz elején tartottam meg a székfoglalómat. Ezt a címet nemcsak látszatból adták, hanem elvárják, hogy tevékenyen részt vegyek a magyarországi kutatások fellendítésében. Nem esik nehezemre, hiszen legalább tíz éve ezen munkálkodom.
– Milyen érzésekkel szokott visszamenni Belgiumba?
– Nekem két hazám van. Mindkét országban otthon érzem magam. Belgiumban alapítottam családot, lányaim is ott születtek. Büszke vagyok arra, hogy mindhárman kiválóan beszélnek és írnak magyarul.
– Nem akar hazatelepülni?
– Ez nemcsak az én fejemben fordult meg, hanem a lányaiméban is. Boldogsággal tölt el, hogy ők továbbviszik a fáklyát.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.