Száz éve halt meg id. Ábrányi Kornél

MTI

2003. december 20., szombat 15:41

100 éve, 1903. december 20-án halt meg Budapesten id. Ábrányi Kornél zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Ábrányi Kornél termékeny zeneszerző volt, ugyanakkor rendkívül jelentős zeneirodalmi munkássága. Írásaival Chopin, Liszt, Wagner, Berlioz és magyar kortársai művészetét népszerűsítette, könyvet írt Mosonyi Mihályról, Liszt Ferencről és Erkel Ferenc életéről és munkásságáról.
1822. október 15-én született Szentgyörgyábrányban. Családja Ördög-Ábrány Szabolcs megyei községben volt régi birtokos, a család igazi neve "Eördögh". Apja, Ábrányi Alajos 1843-ban a régi családi név helyett felvette a családi birtok nevét. A kis Kornél szülei otthonában megfordult a kor összes ismert muzsikusa, birtokuk a reformkori szellemi élet egyik központja volt. Házukban megismerte a később a "szabadságharc hegedűsének" is nevezett Rózsavölgyi Márkot, valamint a verbunkos zene képviselőiként híressé vált Lavotta Jánost és Bihari Jánost, a "virtuóz-triász" két tagját. A kisfiú életére a döntő hatással mégis Erkel Ferenc zeneszerző volt, akivel 1834-ben személyesen megismerkedett Nagyváradon. Az ő hatására kezdett a zenével mélyebben foglalkozni. Első szerzeménye 1841-ben jelent meg Magyar Ábránd címmel, s a következő évben zongoristaként is debütált Nagyváradon.

1843-ban négyéves nyugat-európai tanulmányútra indult, amelynek során Münchenben megismerkedett Liszt Ferenccel, akinek legkedvesebb magyarországi barátja lett. Rajta kívül Párizsban Friedrich Kalkbrennertől és Frederick Chopintől is zongoraórákat vett. Rövid londoni, majd magyarországi tartózkodás után Bécsbe került, ahol Joseph Fischhof tanítványa lett. Első pesti koncertjét 1847-ben adta, amikor végleg hazatért tanulmányútjáról.

Az 1848-49-ben államhivatalnok és kormánybiztosi titkár, a szabadságharc idején nemzetőr volt. Az ezt követő önkényuralmi években Pesten élt. 1860-ban megalapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat, amelynek 1876-ig főszerkesztője volt. 1863-ban szintén ő volt az egyik alapítója a Zenészsegély Egyletnek, majd 1865-ben az ő indítványára jött létre az Országos Magyar Dalárdaegyesület, amelynek 1888-ig vezértitkára volt. 1875-től jelentős szerepet játszott a Zeneakadémia felállításának előkészületeiben, majd 1883-ig titkárként, nyugdíjazásáig, 1888-ig pedig tanárként dolgozott az intézményben.

Zeneszerzést, zeneelméletet, zenetörténetet és zeneesztétikát tanított. Utóbbi témában 1877-ben tankönyve jelent meg, amely első jelentős ilyan témájú zeneirodalmi kiadvány volt Magyarországon. 1882-től szerkesztette a Zenészeti Közlönyt és állandó zenei rovatot vezetett a Pesti Naplónál, a Magyar Sajtónál és a Pester Lloydnál. Életművének maradandó értéke zenei közéleti tevékenysége.

Ábrányi Kornél termékeny zeneszerző volt, ugyanakkor rendkívül jelentős zeneirodalmi munkássága. Írásaival Chopin, Liszt, Wagner, Berlioz és magyar kortársai művészetét népszerűsítette, könyvet írt Mosonyi Mihályról, Liszt Ferencről és Erkel Ferenc életéről és munkásságáról. Legjelentősebb műve A magyar zene a XIX. századba címmel 1900-ban jelent meg. Számos opera szövegkönyvét fordította magyarra. Budapesten 1876. október 28-án mutatta be a Nemzeti Színház Bizet Carmenjét. Ludovic Halévy szövegkönyvének első fordítója id. Ábrányi Kornél volt.

Az Ábrányi-család több tagja is elismert nevet szerzett magának: felesége Katona Clementína író, újságíró, Emil testvére szintén író, szerkesztő volt. Kornél fia is író, újságíró volt, s országgyűlési képviselőként, majd a miniszterelnöki sajtóosztály vezetőjeként dolgozott. Másik fia, Emil költőként, műfordítóként, újságíróként vált ismertté. Unokája, a legifjabb Emil nagyapja útját követve zeneszerző és karmester lett.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.