A bajok gyökere

Az IPCC elnöke szerint nem rossz ötlet a szén-dioxid-kereskedelem

2008. április 29., kedd 00:00

Április 22. a Föld napja. És a számvetésé, amely nem túl szívderítő megállapításokkal gazdagítja az érdeklődőt. Mi Radzsendra K. Pacsauri indiai éghajlatkutatóval és közgazdásszal, az ENSZ klímaváltozást vizsgáló szakértői
testületének elnökével beszélgetve szembesültünk a kiábrándító tényekkel.
Három napon keresztül Budapesten tanácskozott a múlt héten az IPCC (Intergovernmental Panel on Climatic Change, Klímaváltozási Kormányközi Testület). E bizottság feladata az éghajlatváltozást kutató szakemberek munkájának összehangolása és eredményeik összegezése. A testületet 1988-ban hozta létre a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). Nem végez kutatómunkát, hanem a tudományos szakirodalomban megjelent közlemények eredményeiből von le következtetéseket. Így közvetett módon több ezer szakember munkája alapján hoz nyilvánosságra jelentéseket az éghajlatváltozás valószínű lefolyásáról, és fogalmaz meg ajánlásokat a kormányok számára. Munkáját 2007-ben Al Gore volt amerikai alelnökkel megosztva Nobel-békedíjjal ismerték el.
Az IPCC tagjai három munkacsoportban dolgoznak. Az első feladata az éghajlatváltozásról rendelkezésre álló tudományos kutatási eredmények összefoglalása, a második munkacsoport a felmelegedés lehetséges környezeti és társadalmi hatásait igyekszik felmérni, a harmadik pedig a káros következmények megelőzésére, enyhítésére ajánl megoldásokat.
Eddig négy jelentésben foglalta össze az IPCC a klímakutatók eredményeiből levont következtetéseit. A legutóbbi, negyedik jelentés tavaly látott napvilágot. Ennek fő megállapítása az, hogy a Föld éghajlata minden kétséget kizáróan melegedik. A huszadik század ötvenes évei óta tapasztalt melegedést a jelentés szerint nagyrészt az emberi (ipari) tevékenység következtében a légkörbe jutó, üvegházhatást okozó gázok (nagyrészt a szén-dioxid és a metán) okozzák. E gázok koncentrációja az 1750-es évek óta emelkedik az atmoszférában, és ma sokkal magasabb, mint az elmúlt 650 ezer évben bármikor volt. A melegedés és ennek következményeképp a tengerek szintjének emelkedése még akkor is századokig folytatódhat, ha a szén-dioxid-kibocsátás nem nő tovább. Kevesebb mint öt százalék annak az esélye, hogy az éghajlatváltozás független az emberi tevékenységtől és csak a klíma természetes folyamatainak velejárója.
A jelentés előrejelzése szerint a XXI. században a Föld átlaghőmérséklete 1,1–6,4 Celsius-fokkal nőhet, ez pedig 18–59 centiméteres átlagos tengerszint-emelkedést okoz. A szakemberek megállapításai szerint a klímaváltozás valószínűleg a hőhullámok, az aszályok és az áradások gyakoribbá válásával jár együtt.
Az IPCC tehát Budapesten tartotta soron következő háromnapos ülésszakát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium meghívására, a Föld napját, április 22-ét két héttel megelőzve. A testület elnöke, Radzsendra K. Pacsauri indiai kutató a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadását követően válaszolt lapunk kérdéseire. Több mint húsz éve dolgozik ezen a tudományterületen, és előtte is energetikai problémákkal foglalkozott.
– Minél többet olvastam az éghajlatváltozásról, annál jobban kezdtem aggódni. A világ számos pontján megfigyelhetők a klímaváltozás jelei. A hőmérséklet nő, a tengerszint emelkedik, ezek mind mérhető és bizonyítható változások. Felismertem, hogy itt valami igen fontos dolog történik, és ezután kezdtem részt venni az éghajlat kutatásában – mondta személyes indíttatásáról. – A fejlett országok mindeddig nem hoztak áldozatokat. Nem értek egyet azzal, hogy az iparosodott országoknak el kell pusztítaniuk természeti erőforrásaikat ahhoz, hogy fenntartsák gazdaságukat. Fontos, hogy a fejlett országok pénzügyi és szakmai segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, amelyek még nehezebben képesek megküzdeni az éghajlatváltozás által megkövetelt feladatok elvégzésével. Ahhoz, hogy olyan országok is elkezdjék csökkenteni szén-dioxid-kibocsátásukat, mint Kína vagy India, a fejlett országoknak is tenniük kellene valamit.
Az 1997-ben létrejött kiotói jegyzőkönyvben az aláíró országok vállalták szén-dioxid-kibocsátásuk korlátozását. A meghatározott kvóták az iparosodottabb államok számára alacsonyak lettek, a kevésbé iparosodott országok pedig akár tényleges kibocsátásukon felül is termelhettek volna szén-dioxidot. Csakhamar megkezdődött a szén-dioxid-emisszió kereskedelme, a fejlett országok „átadták” többletkibocsátásukat a fejletlenebbeknek – fizetség fejében. Az első ismert tranzakcióban Norvégia vásárolt kétszázezer tonna/év emissziót Costa Ricától. Bill Clinton amerikai elnök a kiotói egyezmény aláírása esetén a szükséges kibocsátáscsökkentés 85 százalékát (719 millió tonna szén-dioxidot) vásárlással tervezte kiegyenlíteni, áll Emhő László szén-dioxid-kereskedelemmel foglalkozó tanulmányában.
– Nem látok ebben semmi kivetnivalót, az a fontos, hogy a kevésbé fejlett országoknak is előnyük származzon az üzletből. Ha a helyi közösségek nem érzik e megállapodások jótékony hatását, akkor már megkérdőjelezhető a helyessége. De mindeddig úgy tűnik számunkra, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kvótájukat eladó országoknak előnyük származott ebből – mondta el véleményét a kérdésről Pacsauri.
Amint az IPCC több jelentésében is megállapította, a klímaváltozás folytán a trópusi éghajlatú területeken vízhiány alakulhat ki, amely a mezőgazdaság összeomlásához, ebből következően pedig éhínséghez vezethet.
Néhány szkeptikus szakértő, mint a dán Björn Lomborg, felhívja a figyelmet, hogy bár a felmelegedés az egyébként is forró területeken a mezőgazdasági termelés csökkenéséhez vezethet, ezzel együtt a jelenleg hideg tájakon éppenséggel nőhetnek a termésátlagok. Megkérdeztük e gondolatmenet helyességéről az IPCC elnökét is.
– Nem értek egyet ezzel, az IPCC megállapítása szerint az éghajlatváltozás kedvezőtlen következményei sokkal nagyobbak lesznek, mint az esetleges pozitív hatások. Egyes területek mezőgazdasága rövid távon valóban fellendülhet, de ahogy a klímaváltozás tovább folytatódik, már kizárólag negatív hatásokkal kell szembesülnünk. Fontos tudnunk, hogy az éghajlat nem egyenes vonal mentén fog változni, szélsőséges kilengésekre, áradásokra, aszályokra, hőhullámokra kell felkészülnünk, és ezek az események egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek. E jelenségeknek kizárólag kedvezőtlen hatásaik vannak, és ezeket is figyelembe kell vennünk, amikor véleményt alkotunk – érvelt Pacsauri.
Az elnök szerint nem helytálló a szkeptikusok azon érve sem, miszerint a világon számos sokkal súlyosabb gond van, mint az éghajlatváltozás. Ezek között a Fekete-Afrikában valóságos járvánnyá alakuló AIDS, az éhínség, az írástudatlanság és a háborúk. Pacsauri elismeri, hogy ezek igen fontos és megkerülhetetlen problémák, ám szerinte ha nem foglalkozunk az éghajlatváltozással, az összes többi baj még súlyosabbá válik. Ha egy ország éghajlata lehetetlenné teszi az élelmiszer-termelést, a terület elszegényedik, éhínség pusztít, és az emberek egészségi állapota még rosszabbra fordul. Ha áradások és szárazságok sújtanak egy térséget, a járványos megbetegedések is gyakoribbakká válnak. Ezért a bajok gyökerét, a környezetszennyezést kell kezelnünk. Ebből Pacsauri szerint mindenki kiveheti a maga részét, mindenki hozzájárulhat a bolygó erőforrásainak ésszerűbb felhasználásához.
– Ezen lehet változtatni – mutat a mennyezet felé, az Akadémia dísztermének fényözönére.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.