A gacsályi tornyos templom

2007. november 20., kedd 00:00

REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG

Gacsály a Szamos lapályán, a román határon túli Szatmárnémetibe vezető 49-es főúttól – és a folyótól – tíz kilométerrel északra található. Feudális kori története sokkal színesebb, mint a mai élete. Már 1264-ből tudható, hogy akkori földesura, Pelbárt comes felesége a váradi püspöknek ajándékozta a férjétől kapott falut – a község jelenkori fejlesztési tervei közt első helyen áll egy gyógyszertár létrehozása. Nehéz időket élünk.
Pelbárt ispán a Felső-Tisza-vidéken birtokos, német eredetű Gut-Keled nemzetséghez tartozott. A XIII. századi oklevélben Gachalként szereplő település neve is német, jelentése: Gottschall, azaz Isten szolgája. Az 1332 és 1337 közötti pápai dézsmajegyzékekben a falu egyházas helyként szerepel, templomának eredeti, tisztán román stílusú téglatornya bizonyosan még az 1200-as években épült. A XV. század első felében már nem a püspökségé a község, 1424-ben Zsigmond király elkobozta Kusalyi Jakus fiaitól, és a Gacsályi család tagjainak adományozta. A feltörekvő família keze alatt történt a templom nagyszabású átépítése, amelynek során az épület tágas, boltozott hajót és sokszögű szentélyt kapott. A reneszánsz korába hajló gótikus stílus emléke a szentély északi falában látható egyenes keretű, párkányos szentségtartó fülke, amely a Nyírbátorban található ugyanilyen pasztofórium – falusi léptékű – mása. A XVI. század elején a szomszédos Rozsály földesura, Kun László szerzett birtokrészt Gacsályban, majd 1550-ben I. Ferdinánd király az egész települést a rozsályi Kunoknak adta. Az ő leszármazottaik maradtak a falu birtokosai egészen az 1800-as évek végéig.
A török háborúk idején, majd az 1717. évi tatár betöréskor a település és temploma kemény csapásokat szenvedett. Az épület egy része leégett, a többi szintén tető nélkül maradt. Református vallású gazdái 1734 és 1759 között állították helyre. Ekkor készült az eredetileg 172 festett táblából álló deszkamennyezete; 1834-től 1859-ig nagy átalakításokon esett át a templom, majd 1912-ben és 1960-ban újabb két nagy restaurálás következett. A sokáig tetőtlen épület tégláit kikezdte a fagy, egész falazatokat kellett megújítani. Ennek során a gótikus ablakok helyébe újak kerültek, átformálták a kapuzatokat, s megújult a belső tér is a teljes berendezéssel együtt. A virágmintás kazetták közben egyre fogyatkoztak, előbb 72 maradt belőlük, 1960 óta pedig már csak 46 látható a vakolt mennyezetre felerősítve.
Tágas téren, a falu közepén áll a szép arányú épület. Kelet felé tájolt szentélye a hétszög három oldalával záródik, sarkain támpillérekkel. A hajó déli oldalát kísérő pillérsor az elpusztult csúcsíves boltozat emlékét őrzi, a XV. századi, gótikus részletek közül egyedül a torony alatti bejárat keresztboltozata maradt meg.
Az épület legértékesebb, legnagyszerűbb része a nyugati torony. Négyzet alaprajzú előtere kilép a homlokzat elé, majd a torony teste az első szinttől nyolcszögletűvé változik. Három újabb emeletén román stílusú, bélletes ablakok, illetve ikerablakok nyílnak a négy égtáj felé, közöttük fogszerűen rakott téglasorok alkotnak vízszintesen elválasztó, díszítő frízeket. Gúla formájú, karcsú sisakját bádoglemez borítja.
Ez a toronytípus csupán első pillantásra tűnik a szomszédos Csengeren található, szintén nyolcszögletű templomtorony kortárs rokonának. Kettejük építése közt több mint egy évszázad telt el. A román stílusú gacsályi torony a XIII. században Magyarország-szerte elterjedt téglaemlékek közé tartozik, formájában a legközelebbi, előkelő társa a szegedi Szent Demeter-templom tornya (Magyar Nemzet, 2007. március 10.). A gacsályihoz hasonló alakú, XIII. századi téglatorony a vidéken a (romániai) szatmári Somlyóújlakon található. A sorozatunkban a múlt héten bemutatott híres csengeri torony tisztán gótikus, az öreg gacsályinak szép arányú, XV. század eleji utánérzése.
Henszlmann Imre, a magyar építészettörténet atyja 1864-ben – miután végigjárta az északkeleti Alföld régi egyházas helyeit – a településtörténeti adatokból és a külföldi rokon vonásokból arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó téglatemplomok a német földről érkezett telepesek alkotásai. A tatárjárás utáni évtizedek lázas újjáépítési hullámában ennek a modern – termelékeny, modul rendszerű, könnyen betanítható – technológiának köszönhetően készültek százas nagyságrendben, egymásra feltűnően hasonlító díszítő részletekkel a falusi téglatemplomok és szerzetesi egyházak az ország minden területén. Henszlmann véleményét már nagyon régóta nem divat hazánkban idézgetni, megcáfolni azonban senki sem tudta.
A nyolcszáz lakosú Gacsály egyetlen újkori nevezetessége a vasúti megállóhelye. Ennek köszönhetően az isten háta mögötti településről a munkába, iskolába járók viszonylag könnyen elvonatozhatnak Fehérgyarmatra, Mátészalkára. A román határig futó mellékvonalat a kormány most megszüntetni készül. A szándékról a polgármesterek is szinte a hírekből értesültek. A fővárosi fafejűek azt sem tudják, mit tesznek az itt élő emberekkel. Valóban nehéz idők járnak.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.