A magyar szinkron két kasztja

Egyes cégek olcsó és gyors teljesítést vállalnak a minőségi magyar szöveg rovására

2008. augusztus 14., csütörtök 00:00

Két fekete beszélget egy szinkronizált filmben. – De jó színben vagy – mondja egyik a másiknak. Egy tévésorozatban egy hivatalnok bevallja, hogy szexuálisan vonzódik az indiánokhoz, a képernyőn viszont azt látjuk, hogy egy indiai hölgy menekül mellőle riadtan. Máskor legalább háromféleképpen ejti ki ugyanazt az angol nevet a szereplő, sőt az is megesik, hogy hol tegezi, hol magázza filmbeli partnerét.
De olyat is láttunk már, hogy a színész a filmben még javában tátog, pedig a magyar hang már a mondóka végére ért. Tapasztalatainkat összegezve boldogtalanul sóhajtanánk: lám, a legendás magyar szinkron sem a régi, ám akkor bemutatják a mozik a Mamma Mia! című filmet, az országos sajtó és a mozilátogató egy szólamban zeng dicshimnuszt Speyer Dávid nagyszerű magyarításáról.
Milyen akkor hát a magyar szinkron? Miért alakult ki kétféle minőségi kasztja, s miképp lehetne kiszűrni a fércműveket, amelyek gyakran több emberhez jutnak el, mint az igényes magyarítások?
A szinkronstúdiók és általánosságban a szakma helyzete az 1996-os médiatörvény életbelépése után változott meg. Egyre-másra jöttek létre a kereskedelmi tévécsatornák, egyre több sorozathoz egyre több fordításra és szinkronszínészre lett szükség. A régi, jó nevű, színvonalas stúdiók mellett újak születtek, amelyek a piaci ár alá ígértek, és gyorsabb teljesítéseket vállaltak, természetesen mindkettőt a minőség rovására. Jelenleg harminc-negyven stúdió működik a magyar piacon, köztük erdélyi székhelyű is található, és a szakmabeliek olyanról is tudnak, ahol egyetemisták próba nélkül is fordítási munkát kaphatnak.
Haber Ferenc, a Mafilm-Audio Kft. ügyvezető igazgatója, akinek cége az m1-nek és a nagyobb filmforgalmazóknak dolgozik. Több olyan szinkronrendezőt és szinkrondramaturgot alkalmaznak, akik névre szólóan kapják a megbízásokat. A stúdióból kikerülő szinkron több szűrőn megy át, az m1-től például a filmszerkesztők veszik át a filmet.
Mozifilmek esetében az úgynevezett besoroló vetítésen eredetiben pereg a film a szinkront készítők és a forgalmazó jelenlétében, s közben a film fordítója felolvassa hozzá a magyar szöveget. A vetítést követően a jelenlévők elmondják véleményüket a fordításról és megbeszélik a szükséges változtatásokat.
A mafilmesek arra is odafigyelnek, hogy mindenki olyan stílusú filmet szinkronizáljon, amilyenhez érzéke van. Hiába ismeri el azonban munkáikat a szakma és a közönség, mivel a rendezők, dramaturgok kényszervállalkozóként tudnak csak dolgozni, az adóterhek elviszik a nem túl magas honorárium jelentős részét. A munkaköltségeken és az időn pedig nem lehet spórolni. Haber Ferenc szerint az igénytelen stúdiók és a kis kereskedelmi tévécsatornák sokkal nagyobb kárt okoznak, mint az elsőre látszik, hiszen az általuk irreálisan alacsony áron készített és a megrendelő által átvett gyenge minőségű szinkron még 20-25 évig újra és újra felbukkan a képernyőn. A minőséget fel nem adó stúdiók pedig lassan lejtőre kerülhetnek, ha nem történik változás.
Szabados Balázs, a Best Hollywood filmforgalmazó cég sajtóreferense elmondta, hogy a szinkron megrendelésekor azt is meg szokták határozni, hogy ki a legyen a fordító és a szinkrondramaturg. Átvételkor magyar szakos bölcsészdiplomával rendelkező munkatársuk ellenőrzi a szinkron minőségét. Előfordult már, hogy adtak vissza fordítást, de mint mondta, nem ez a jellemző.
– Az RTL Klub régóta állandó, megbízható partnerekkel és meszsze nem a legolcsóbb stúdiókkal dolgozik – mondta el lapunknak Kolosy Péter, a csatorna programigazgatója. Bár abban, hogy melyik cég kap megrendelést, a minőség és az ár is számít. Olyan filmeket is vetítenek, amelyeknek szinkronja már korábban máshol készült. Szerinte a magyar szinkronszakma nincs rossz helyzetben abból a szempontból, hogy akadnak országok, ahol sokkal kevesebb filmet szinkronizálnak, mint nálunk. Magyarországon viszont a tömeg nem néz olyan filmet a tévében, amelyet feliratoznak.
Speyer Dávid szinkrondramaturg joggal büszke a magyar mozikban most futó Mamma Mia! szinkronjára. Elmondta, hogy a filmben szereplő dalszövegek rímes fordításáért kiemelt díjazást kapott. Havonta átlagosan két film szinkronját készíti el, de előzetesek, címek, szlogenek, reklámspotok írásával, magyarításával is foglalkozik. A cikk elején szereplő jelenet magyar szövegét a két afroamerikaival védelmébe vette, mint mondta, ő is fordít időnként ócska vígjátékokat, amelyeket próbál apró poénokkal feldobni. Bár ízlés dolga, hogy meddig lehet elmenni a fordítói szabadságban. Egy irodalmi adaptáció esetében részéről ilyesmi nem merülhet fel. Az indiai indiánról az jutott eszébe, akad olyan eset, hogy tizenhárom részes sorozat fordítását egy hónap alatt készítik el négyen-öten, kezdők, egyetemisták, és nincs idő arra, hogy egységesítsék a magyar szöveget, a lektorálás is elmarad. A megrendelő tévécsatorna pedig gyakran nem tekinti érdekének, hogy ne kerüljenek elképesztő pongyolaságok a néző elé.
Kaiser László tíz évig dolgozott szinkronlektorként, néhány éve filmszövegfordító-tanfolyamot vezet Kálmán Judit dramaturggal. A megoldást abban látná, ha a megrendelők azokhoz a stúdiókhoz fordulnának, amelyek sok-sok éve nem adtak ki selejtet a kezükből. A kész anyagot még a legkisebb tévécsatornák is alaposabban ellenőriznék az átvételkor, és visszadobnák, újraforgattatnák, ha hibákat észlelnek. Kaiser szerint a sajtónak, a nyilvánosságnak is jobban oda kellene figyelnie arra, hogy milyen magyarított szövegek kerülnek elénk, és sokkal többet kellene foglalkoznia ezzel a témával.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.