A műegyetemen távlatokban gondolkodnak

Két új kar jött létre: a gazdasági és társadalomtudományi, illetve a természettudományi

2000. október 20., péntek 00:00

A Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemet (BME) nem érintette a felsőoktatási intézményhálózat átalakítása, két új kar alapításával mégis belső integráció történt. A nemzetközi hírű egyetem folyamatos kapcsolatot tart fenn a gazdaság szereplőivel, amelyekkel hosszú távú együttműködési szerződéseket kötöttek. Detrekői Ákost, a BME rektorát az egyetem soron következő feladatairól kérdeztük.Mi az összevonásából abban az értelemben kimaradtunk, hiszen nem egyesültünk más intézménnyel. Lezajlott azonban az egyetemen egy belső integráció, amely már két évvel ezelőtt két új kar alapítását és az egyetemi profil bővítését jelentette. Ezek a természettudományi, illetve a gazdaság- és társadalomtudományi karok. Mi egyébként nyitottak voltunk minden ésszerű együttműködésre.– Megállt-e az egyetem süllyedése?– Az épület süllyedése nem állt meg, ez egy lassuló folyamat, amely még sokáig tart majd. Most kezdődött az a beavatkozás, amellyel úgynevezett mélyalapokat helyeznek el a érintett épületszárnynál, s ezzel meg tudják majd állítani a süllyedést.– Átvitt értelemben is van realitása az előző kérdésnek?– Van, de tulajdonképpen a műegyetem szerencsés, mert az ország gazdasági növekedésnek indult. Ez főként az iparnak köszönhető, amely jó értelemben hat az intézményre.– Az egyetemről sok sikertörténetet lehet hallani. Egyesek szerint ez az ön pozitív hozzáállásának is köszönhető...– Ugyanazt optimistán és pesszimistán is föl lehet fogni. Ha valaki sikeres akar lenni, szerencsésebb, ha optimista. Ez alkat kérdése. A BME-n tudatosan álltunk át arra – ami ráadásul igaz –, hogy mi sokat tudunk, nem vagyunk roszszak, és ezt ki is mondjuk. Ez a légkört is megváltoztatja. Nem jelenti azt, hogy nincsenek egészen kisléptékű és nagyon kellemetlen gondjaink, de megpróbálunk távlatokban gondolkodni, ezért optimista vagyok.– Fennáll-e az a veszély, hogy az egyetemet szponzoráló, a tanszékeknek nevet adó cégek diktálnak majd az oktatásban?– Szponzorálás helyett inkább az együttműködés szót használnám, hiszen az utóbbi mindkét félnek hosszabb távon gyümölcsöző. Az egyik távközlési cégnek például az egyetemen csaknem száz doktorandusza van, akiket ők fizetnek, és biztosítják munkafeltételeiket. Két másik cég segít az aula akusztikáját rendbehozni. Vannak olyan nagy – elsősorban telekommunkációs – cégek, amelyek vagy docensi, vagy professzori ösztöndíjat adnak. A jövőben valószínűleg még nagyobb mértékben lesz szükségünk erre az együttműködésre. Bár optimisták vagyunk, de tény: egy kezdő informatikus átlagosan 240 ezer forintot keres, a professzori átlagfizetés pedig a legújabb tervek szerint 230 ezer forint lesz. Ez egyrészt nagy feszültséget jelent, másrészt felveti a kérdést: miként tudok én egy docenst vagy adjunktust találni? Csak az ipar segítségével.– A legutóbbi rektori konferencián elhangzott, hogy saját fizetési listát kívánnak előterjeszteni az egyetemek vezetői. Ez gyökeresen más lesz, mint az oktatási tárca elképzelése?– Nem más, mert a rektorok zöme egyetért a normatív finanszírozással. Számháború helyett elveket kellene tisztázni – ez most történik. Ugyanakkor országos érdek, hogy a fiatal, kiváló képességű szakemberek az egyetemre tudjanak jönni. Ez nehéz feladat, amelyet három szereplő tud együttesen megoldani: az oktatási tárca, az egyetem és az ipar.– Az anyagiakon túl van-e az egyetem fejlődéséhez szükséges elem?– Hogyne. Én az emberi tényezőt nagyon fontosnak tartom. Az a véleményem, hogy egy egyetemet elsősorban a professzorok szakmai tudása határoz meg. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a jövőre induló közgazdászképzésünkhöz már sikerül országos hírű profeszszorokat megnyerni, emellett kiváló matematikusok érkeznek hozzánk.– Milyen a műegyetem nemzetközi kapcsolata? Felsorolható-e tételesen, hogy a világ mely nagy intézményeivel kötöttek együttműködési megállapodásokat?– Hosszú sor lenne. A legfontosabbnak azokat az intézményeket tartom, ahová rendszeresen tudunk küldeni diákokat, és ahonnan rendszeresen jönnek hallgatók. A német partnereink közül hagyományosan a karlsruhei egyetem az első, emellett Párizsba, Helsinkibe is küldünk hallgatókat, valamint Tokióban és Oszakában is tanulnak diákjaink.– Hogyan aránylik a külföldön tanuló magyar diákok száma az onnan érkezőkhöz?– Ezt két szempontból lehet összehasonlítani. Ha a számot nézem, sok esetben majdnem egyensúly van, ha az eltöltött időt, akkor a mieink többet vannak kint. Az egyetemen most is tanul legalább ezer külföldi. Egyébként a hallgatói összlétszámunk 15 ezerre tehető, több mint tízezren nappalisok. Az intézményben csaknem 1100 tanár oktat, közülük 130 professzor.– Melyek azok a sarkalatos pontok, amelyeknél figyelembe veszik a diákok véleményét az oktatók?– Az intézmény egyetemi polgárokból áll, közöttük ott vannak a diákok is. Ez azt jelenti, hogy sokféleképpen nyilváníthatnak véleményt, szervezett vagy egyéni formában. A minőség-ellenőrzést nagyon komolyan veszem, ezért ebben a diákok meghatározó szerepet kapnak. Rendszeres az oktatók hallgatói véleményezése, illetve azok a felmérések, amelyeket a diákok készítenek a felvettek összetételéről és a végzettek helyzetéről. Ezekkel fontos információkat adnak a mindennapi munkához, például, hogy milyen tantárgyfajták súlyát kellene növelni vagy csökkenteni.– Az oktatási tárca szeretné, ha az egyetemek versenyeznének egymással a diákokért. Hogyan készül a BME az új feladatra?– Az egyetemi tanács tavaly nyáron meghatározta azt a hat témacsoportot, amelynek kiemelkedő jelentősége van az intézmény életében. Idetartoznak az etikai kérdések, az oktatói utánpótlás, a PhD-képzés, az infrastruktúrafejlesztés, az előléptetési rendszer és a minőségbiztosítás. Ez utóbbit most megpróbáljuk tudományos alapra helyezni. Bizonyos elemei már megvannak, még ebben a tanévben egységes rendszerré alakítjuk.– Úgy tűnik, az etikai kódexet minden magyar egyetem fontosnak tartja. Miért van erre szükség?– Sem a tanárok, sem a diákok etikájának fontossága nem kérdőjelezhető meg. Általánosságban azt mondhatom, ha egy cégnek van etikai kódexe, az a minőségbiztosítás szinte legfontosabb eleme. Szerencsére kiváló szociológusaink vannak, akik külső szakértők bevonásával megoldják ezt.– Milyen kapcsolataik vannak a régiókkal? Tud-e tenni egy budapesti nagy egyetem a régiókért?– Igen is, meg nem is. Mi ezt komolyan vettük, és létrehoztunk egy regionális kutatóközpontot. Olyan szakembereket képzünk, akik hasznosak a régióknak – ennek politikai és gazdasági vetülete is van. Azért örülök a nálunk is induló közgazdászképzésnek, mert ezzel a régiók szempontjából fontos kérdések kerülhetnek előtérbe.– A kutatás-fejlesztés támogatására a jövőben sokkal több pénzt szán a kormányzat, mint eddig bármikor.– Érezhető, hogy vége a lejtmenetnek, viszont a magyarországi tervek az GDP másfél százalékáról szólnak. Az EU-átlag 2,5 százalék, ráadásul ott a nemzeti össztermék értéke is nagyobb. Ezáltal Magyarországon lassúbb az emelkedés üteme. Öt nagy kutatóközpontot hozott létre az OM, ebből az egyik műegyetemhez tartozik. A Széchenyi-tervhez kapcsolódva most kutatás-fejlesztési hullám kezdődik. Több olyan tanszékcsoportunkról tudok, amelyek már rajtra készen várják az első, kutatás-fejlesztéshez kötődő, napokon belül megjelenő kiírást.– Hogyan látja a jövő nemzedék professzorait?– Az utánpótlás fontos kérdés. Kidolgoztunk egy elképzelést, amellyel sokkal hamarabb lehetnének professzorok a valóban tehetségesek, mint amennyi idő ehhez tíz vagy húsz éve kellett. Bízom abban, hogy ennek az intézmények van akkora intellektuális kapacitása, hogy jó irányba haladjunk.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.