A túristvándi Szent István-templom

Rejtőzködő Magyarország

2007. augusztus 18., szombat 00:00

Túristvándi község országos hírét egyedüli ritkaságú vízimalmának köszönheti. A település szélén, az Öreg-Túr partján található az 1962 és 1965 között helyreállított népi építészeti, egyben ipari műemlék. A turisztikai reklámok kedvenc témája a festői megjelenésű, ma is működőképes, három alul csapott kerekes malomház, előterében zúgó zsilipjével, a gyaloghíddal és az uszadékot felfogó úgynevezett szivárványkarókkal. Bár a teljesen fából készült építmény XIX. századi, egy 1315-ben kelt iratban már szerepel valamelyik őse ugyanezen a helyen. Jóval később, 1773 márciusában a császári helytartótanács által kiküldött bizottság több mint negyven oldal- és fenékgátakon forgó malmot írt össze a Túr folyón. Ez az egy maradt közülük, az idelátogatók örömére.
A Fehérgyarmattól 12 kilométerre keletre fekvő, hétszáz lakosú Túristvándi másik látnivalója a falu közepén álló református templom. A település 1181 és 1288 között tűnik fel oklevélben mint a Szente-Mágócs nemzetség birtoka. Később a Kölcsey és Kende családok voltak a falu urai, amelynek neve egy 1344. évi iratban „Istfandi” formában szerepel. Ebben az időben már volt egy kápolna a földesúri kúria mellett, azonban nem a középkori templom helyén. A műemlék felújítását előkészítő régészeti kutatás során nem kerültek elő a gótikus épületnél korábbi fal- vagy alapozásmaradványok, eszerint előzmény nélkül, tisztán csúcsíves stílusban épült a túristvándi templom Szent István király tiszteletére. Formajegyei az 1400-as évek első harmadára-felére datálják a torony nélküli, egyterű templom elkészültét, amelynek a hajónál alig keskenyebb szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. Gótikus kőboltozatára csupán a támpillérek emlékeztetnek, mert az 1700-as évek közepén a faluban pusztító tűzvészkor beomlott, majd a helyébe festett, kazettás deszkamennyezetet készítettek – már a templomot használatba vevő reformátusok. Táblájának felirata szerint 1778-ban Jármy uraság engedélyével megújították. A népies barokk jellegű, két oszlopon nyugvó fakarzat 1811 óta áll a helyén.
A középkori részletek közül épségben megmaradt a faragott, élszedéses kváderkövekből emelt diadalív, amelynek vállainál az úgynevezett lettnert – a golgota szoborcsoportját egybefogó faépítményt – tartó keresztgerenda fészkei láthatók. Ugyancsak a XV. századból valók a déli homlokzat kőkeretes, egyszerű mérműves ablakai, valamint a gazdagon díszített, kettős bélletű, körte- és pálcatagos, csúcsíves kapuzat. Ez utóbbi nem az eredeti helyén látható, ugyanis 1869-ben emelték a falazott tornyot a nyugati homlokzat elé, és ebbe falazták be a középkori bejárat kőkeretét. (Az addig szolgált öreg, zsindelyborítású, gerendákból ácsolt harangtornyot szétbontották, raktárban őrizték, majd a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban állították fel újra.) A templom múlt században megkezdett renoválása során tisztázódtak az építkezés és az átalakítások periódusai. Az északi sekrestye mellett megtalálták a régi osszáriumot – amelybe a középkori temető sírjaiból kihantolt csontokat helyezték át –, s feltárult a padlózat alól egy valamikori kegyuraság nyughelye. A címeres pecsétgyűrűje alapján kölcsei Kende Andrással azonosítható férfiút fémszállal hímzett ruhában, kettétört szablyával tették sírba.
Túristvándiban 1991-ben kezdődött a műemlék templom felújítása. Az 1998. évi Műemléki Szemle jelentése szerint akkor az épület belső burkolása folyt. Tizenhat esztendő múltán még mindig tart a renoválás. Az 1400-as években egy ekkora, egységes terv alapján készült kőtemplomot legfeljebb három–öt év alatt megépítettek.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.