A Vág utcai nyilvános könyvtár

2002. augusztus 12., hétfő 01:00

Angyalföldön, a jelenlegi Újlipótváros területéhez tartozó Vág utca 12. szám alatt nyílt meg az első nyilvános könyvtár Budapesten. A kulturális intézmény a jótékonysági alapon létrehozott Népház részeként 1911-ben jött létre, és hosszú ideig magas színvonalon biztosította a környék munkáslakosságának művelődését. Budapest törvényhatósága a XIX. század végén hirtelen meggazdagodó nagypolgári réteg segítségével a millennium évében kétmillió koronával egy alapítványt hozott létre népjóléti célokra. Elhatározták viszont, hogy nem aprózzák el az összeget, hanem segítségével néhány év elteltével megfelelően megszervezve nagyszabású intézményeket hoznak létre. A század elejére a nyomor és a munkanélküliség következményeként megnőtt a tömeges kivándorlás, további erősödését ellensúlyozandó új rendeletet alkottak, amely alapján megszülethettek az úgynevezett népjóléti intézmények. A Törvényhatósági Bizottság 1908-ban terjesztette fel kérelmét Bárczy István főpolgármesterhez egy olyan épület emelésére a mai XIII. kerületben, „amelyben egyrészt a munkanélküliek foglalkoztató műhely révén munkához jussanak és amelyben másrészt nyilvános étkező, népkonyha, népkönyvtár és egyéb közjóléti intézmények is berendezhetők legyenek”. A főpolgármester a tervet elfogadta, és beillesztette akkori jelentős építési programjába. A Népház a Vág utca 12–14. alatti telken Orth Gyula és Somlyó Emil tervei alapján készült el mindössze egy év alatt. A teljes épület ötszázezer, belső berendezése pedig százezer koronába került, és 1911 áprilisában adták át. Az épületegyüttes három, egymástól bejáratokkal is elkülönülő részből állt. A legimpozánsabb lépcsőfeljáró a gyermekotthonhoz, a többi az első emeleti étkezőhöz, valamint a nyilvános könyvtárhoz vezetett.

A könyvtárat egy ingyenes, ám kötelező ruhatáron keresztül lehetett megközelíteni. Az egyik ajtón keresztül a kölcsönzőbe, a másikon pedig a huszonegy méter hosszú olvasóterembe lehetett eljutni. A könyvtár három részből állt. A kölcsönzőből házi olvasmányt kölcsönözhettek, az olvasóteremben pedig kézikönyveket, szótárakat, térképeket és folyóiratokat forgathattak az érdeklődők.
A könyvkiadót és az olvasótermet hosszú pult választotta el, amelynek az olvasóterem felőli részét folyóiratok elhelyezésére alkalmas polcokkal látták el. A hatvanhat férőhelyes olvasóteremben négy hatalmas, kerek asztal állt négy-négy székkel, mögötte öt hosszú asztal, s mindegyik körül tíz szék. A világítást az olvasóterem két hatalmas ablakából áradó természetes fény mellett a sűrűn elhelyezett kétkarú gázlámpák szolgáltatták. A könyvtár az amerikai nyilvános könyvtárak mintájára, „a legjobb könyveket a legtöbb embernek, a legolcsóbb úton” elve alapján jött létre. Induláskor kétezer, gondosan válogatott kötetből válogathattak az olvasók, ezek kölcsönzése modern kártyarendszer szerint történt. A könyvek védelmét külön szabályzat volt hivatott biztosítani. Kölcsönzésük díjtalan volt, de mindenkinek egy jótálló – munkáltató, tanító – igazolásával kellett rendelkeznie. Akinek nem volt, minden kölcsönzött könyvért négy korona letéttel tartozott. A Vág utcai könyvtárat 1919-ben csatolták a Fővárosi Könyvtár hálózatához, ettől kezdve jelentősen visszaesett állományának gyarapodása és olvasóinak száma is. Egyre jelentéktelenebbé vált a többi fiókkönyvtár között. Többször költözött új helyre, ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi, 2. számú könyvtáraként működik a Pannónia utca 83. szám alatt.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.