A valóság bekopogtat

Privát politika: könyv szeptember 11-e kapcsán, avagy népek adásvétele

Balavány György

2007. szeptember 8., szombat 01:00

Hat éve, egy szeptemberi napon leomlottak a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai. Tizenöt éve, egy szeptemberi napon összeomlott a brit jegybank. A spekuláns, aki megrendítette az angol gazdaságot, tavaly figyelemre méltó könyvet írt a terrortámadás következményeiről. Soros azt mondja önmagáról: ő a világ lelkiismerete, aki „saját külpolitikát” valósít meg. Amerika is ezt mondja önmagáról, így hát nem értenek egyet.
„Felhagytam a filozófiával, hogy a pénzcsinálásnak szenteljem magam.”
Soros György


Soros legalább akkora talány, mint szeptember 11-e; annál izgalmasabb, hogy könyvet írt szeptember 11-e kapcsán. A honi politikai sajtó zavartan hallgat a magyarul idén megjelent könyvről. A baloldal nyilván nem tud mit kezdeni vele, mert az írás fő tézisei akár egy jobboldali szerzőtől is származhatnának. A jobboldal pedig – gondolom – azért nem méltatta a művet, mert számára ellenszenves a kozmopolita tőzsdeguru, bármit mondjon is.
Azért sem egyszerű Soros hazai megértése, mert Magyarország nem Amerika. A mindent privatizáló piaci liberalizmust odaát főként a Reagan-hagyományt folytató (neo)konzervatívok képviselik, a Demokrata Pártra sem jellemző, hogy oly nagyon ellentmondanának ennek, talán szavazóbázisuk egy része az, amelyik fogékony a globalizációellenes szólamokra. Az amerikai „baloldalnak” ez a része számos kérdésben úgy gondolkozik, mint a haladóbb konzervatívok idehaza. Az ottani konzervatívok viszont sok gazdasági kérdésben kitűnően megértenék egymást a mi úgynevezett szocialistáinkkal – jóllehet kulturális és ideológiai kérdésekben igencsak nagy lenne köztük a szakadék. Az élet bonyolult, ahogy kedvenc filozófusom, Teri néni mondta reggel a közértben.
Soros jelen művének központi megállapításai a következők: „A stabil és igazságos világrend kialakulásának útjában a legfőbb akadály az Egyesült Államok… Az Egyesült Államok szeptember 11-e után sem hagyott fel azzal, hogy irányítsa a világot, pedig a befolyása már meggyengült… A világ úgy táncol, ahogy az Egyesült Államok fütyül, és ha ez huzamosabb ideig így marad, a civilizációnk kerül veszélybe.” A könyv címe: A gyarlóság kora – a terror elleni háború következményei.
A kötet csaknem felerészben filozófiai eszmefuttatásokból áll. Soros a reflexivitáselmélet kifejtésén fáradozik, amelyet Karl Popper nyomán dolgozott ki. Eszerint a valóság nem független az őt megismerő értelemtől, mégpedig olyannyira nem, hogy a szemlélő álláspontja (is) formálja a valóságot. Soros főleg az amerikai külpolitikában tartaná célszerűnek elmélete alkalmazását. A reflexivitás jelenségére szerinte a legjobb példa a pénzpiacok természete (talán az ihletés is inkább onnét, mint a modern ismeretelméletből származik), hiszen itt fordul elő a leginkább, hogy egy-egy feltételezés, sejtés, jóslat vagy rémhír nyomán indulnak a folyamatok, tehát a valóság követi az előfeltevéseket.
Mindebből Soros arra következtet, hogy a teljes valóság az ember számára megismerhetetlen; ebből a nem túl eredeti tételből aztán rokonszenves megállapításokra jut. Ha nem vagyunk a valóság birtokában, akkor töredékes az ismeretünk, és gyarló az elménk; tévedéseink nemcsak lehetségesek, szükségesek is. Ezért azt javasolja, gyarlóságunkból induljunk ki – akkor folyton nyitottak leszünk a valóságra, s egyre közelebb jutunk hozzá. Minden, amit teszünk, kísérlet lesz. Ha nem megy, felhagyunk vele. Ha azonban azt képzeljük, hogy megismerhetjük a valóságot, zártak és dogmatikusak leszünk, s éppen így kerülünk messze tőle. E kétféle álláspont eredményezi a nyílt, illetve a zárt társadalmak kialakulását. A zárt, diktatórikus rendszerek ideológusai úgy vélik, az igazság birtokában vannak; aki kritizálja őket, az igazság ellensége. Az „értelem kora”, amely a valóság birtokbavételét tűzte ki célul, a felvilágosodással köszöntött be, és zárt társadalmakat eredményezett. Mára azonban bekövetkezett a „gyarlóság kora”.
A nyitott társadalom mintapéldája Soros szerint az Egyesült Államok. Amerika küldetése, hogy a világ vezető hatalma legyen és az is maradjon. A pénzüzér elismeri, hogy az ország követett el hibákat a történelem során, de úgy véli, ezeket beismerte, és tanult belőlük. Azonban nem igazán értette meg, milyen felelősséget jelent a nyitott társadalom. Ehelyett „feel-good” társadalommá vált, amelynek jellemzője „az önérdek és az élvezetek korlátlan hajszolása az erkölcs és a hagyományos értékek rovására”. Egy ilyen társadalom szükségképp elveszti kapcsolatát a valósággal, így eshetett meg, hogy a neokonok támogatta Busht elnökké választották. Szeptember 11-e, vagyis az ikertornyok leomlása után pedig Amerika bezárult, s azóta úgy viselkedik, ahogy egy zárt rendszer szokott: keresztes háborút hirdet, és kiterjeszti katonai fölényét az egész világra.
A Bush-kabinet kommunikációja – különösen az a sokat idézett kijelentés, hogy „aki nincs Amerikával, az a terroristákkal van” – Sorost a náci propagandára emlékezteti. Sőt azt állítja: a Bush-kormányzat „a reklámipar és a marketingszakma vívmányainak köszönhetően továbbfejlesztette a náci és kommunista agitáció technikáját. A véleményalkotást és a viselkedést tudományos alapon manipulálják.” Soros utálja annyira a republikánus elnököt, hogy egy konkrét Hitler–Bush párhuzamot is megeresszen, amennyiben a texasi szintúgy „a végrehajtó hatalom korlátlan kiterjesztésére törekszik, és a legfelsőbb bíróság tagjai közé olyanokat jelöl, akik ebben támogatják”. Soros szerint a polgári jogokat is veszélyezteti, hogy Bush a hadsereg főparancsnoka, s tanácsadói olyan elméleten dolgoznak, amely a korlátlan elnöki hatalom szükségességét megmagyarázza. A szerző hangsúlyozza, hogy nem híve az összeesküvés-elméleteknek, azonban rögtön utána leírja a következő mondatot: „a szeptember 11-ei eseményeknek a Reichstag felgyújtása és a Kirov-gyilkosság felel meg”.
Soros nézetei közül nekem a következő tetszik leginkább: „a terror absztrakció, és egy absztrakció ellen harcolni lehetetlen”. Irak lerohanása, amely koholt vádak alapján történt, sokkal több ártatlan ember életébe került, mint a szeptember 11-ei merénylet. A terror azért iszonyú, mert politikai cél érdekében ártatlanok életét követeli; ezt teszi most Amerika a Közel-Keleten. Az Egyesült Államok segíti a terroristák céljait, akik most már állíthatják, hogy az amerikaiak a terroristák, akik megölik, börtönbe zárják, megalázzák és megkínozzák az irakiakat. Semmi nem erősíthette volna fel jobban az iszlám radikalizmust. Irak szétverése főként Iránnak kedvez; Soros kifejti, hogy Ahmadinezsád hatalmi pozíciója gyengülőfélben volt szeptember 11-e előtt, azonban amikor az amerikai elnök a gonosz tengelyéhez sorolta Iránt, az Amerika-ellenes vezető támogatottsága megerősödött. A legnagyobb baj, hogy a terror elleni háború veszélybe sodorta Amerika domináns pozícióját. Amerikát szeptember 11-e óta egyre inkább gyűlöli a világ. Ma már senki sem sajnálja az ikertornyokban elpusztult áldozatokat, azonban a guantánamói vagy Abu Graib-i megkínzottakat, illetve az iraki civileket annál többen.
Soros újságírók előtt fejtette ki: a történtekért az amerikai törvényhozásban nagy befolyással rendelkező izraeli lobbi is felelős, amely „dogmatikus, erőszakos és káros képződmény, minden Izraelt érő bírálatot automatikusan antiszemitizmusnak tart, így elveti a kritikában megfogalmazott jobbítás lehetőségét”. A világ vezetőjének szerinte nem katonai, csupán politikai-kulturális hatalommal kéne uralkodnia, „igazán alázatos külpolitikát kellene folytatnia, tiszteletben tartva a többiek véleményét és érdekét”. A terrorveszélyt a másik félre odafigyelő és emberségesebb magatartással lehetne csökkenteni.
A számos megszívlelendő megállapítást jegyző Soros írt már globalizációkritikus művet is, s úgy általában szívesen kárhoztatja a „piaci fundamentalizmust”. Viszont kritikusai szerint lényegesen többet ártott eleddig pénzügyi spekulációval, mint amennyit filozófiai spekulációval használt.
Soros meggyőződése, hogy pénze és tehetsége révén jobbá teheti a világot. A közhiedelemmel ellentétben sosem jótékonykodik; alapítványaitól azt várja, hogy politikai elképzeléseit közelebb segítsék a megvalósuláshoz. (A nagytőkések egyébként világszerte szívesen fektetik társadalmi alapítványokba pénzük egy részét, mert ez az adómegtakarítás egyik formája.) Nem az érdekli, hogy a támogatottak sorsa jobbra fordul-e, hanem hogy megfelelnek-e a céljainak; ha nem, azonnal megvonja a támogatást. Kísérletezik, mert nyitott a valóságra.
Soros igazi otthona a tőzsde, amely a globalizációkritikus elemzők szerint a gazdasági életnek a valóságtól (vagyis a reálgazdaságtól) legtávolabb eső része. A befektetések sorsa véleményektől, hangulatoktól, jóslatoktól is függ, amelyeket Soros találóan „uralkodó téveszméknek” nevez. Egy másik amerikai szerző, D. C. Korten azt állítja, a tőzsde absztrakció, a részvényárfolyamok mozgása mögött gyakran nincs valós tartalom. Csath Magdolna írja a baloldali teoretikust, Susan George-ot idézve: „a nemzetközi pénzpiaci mozgások 98,5 százaléka semmiféle kapcsolatban nem áll a mindennapi élet szempontjából hasznos termékekkel, szolgáltatásokkal, az ezeket célzó termeléssel, egyáltalában az emberek tényleges szükségleteivel”. Ugyanakkor a valutapiacokon naponta legalább ötvenszer nagyobb összegek fordulnak meg, mint a valós termékek kereskedelme során. E rendszer hihetetlen hozamokat biztosít a spekulánsoknak, bankoknak, brókerházaknak, nyugdíjpénztáraknak, miközben bizonytalan alapokon nyugszik. Persze a valóság olykor bekopogtat a tőzsdére is, de ez általában a pénzpiaci szereplők rémálma. Az ilyen helyzeteket nevezik „az igazság pillanatainak”, a „buborékok szétpattanásának”.
A mai informatika segítségével óriási pénzek áramlanak ide-oda a világban másodperctöredékek alatt, és tulajdonosaik kísérletező kedve szerint okozhatnak gazdasági kríziseket. Ráadásul az államkötvények jelentős része nemzetközi befektetők kezébe kerül, akik egy pillanat alatt kivonhatják pénzüket az adott országból, összeomlást okozva, nyomorba taszítva embertömegeket. Ez történt Mexikóban 1994-ben, Délkelet-Ázsiában 1997-ben, Oroszországban és Brazíliában 1998-ban.
Sorosról, aki az egyik vezéralakja ennek a világot behálózó rendszernek, 1992. szeptember 16-a, vagyis az általa elkövetett monetáris terrorakció előtt jószerivel semmit nem tudott a közvélemény. Azt a napot fekete szerdaként emlegeti a pénzvilág: a magyar spekuláns egy ügyes manipulációval az angol nemzeti fizetőeszköz, a font húszszázalékos leértékelését idézte elő. Ez tízmilliárd dolláros veszteséget jelentett a brit adófizetőknek, viszont George Soros félmilliárd dollárt tehetett zsebre.
A pénzember, aki az amerikai társadalom erkölcsi hanyatlását kritizálja, tőzsdei tevékenysége során nem vacakol morális aggályokkal. Mikor egy ízben megkérdezték, miért vásárol olyan részvényeket, amelyek háborús célokat szolgálnak (konkrétan: egy taposóaknákat gyártó cégbe is befektetett), azt felelte: mélyen elítéli a fegyverkezést, ám az ő vásárlásaitól nem lett több taposóakna. S hozzátette: a tőzsde amorális, vagyis tisztán pénzügyi dolog, amelyben érzelmeknek nincs helyük.
És akkor most pár gondolat a könyv kapcsán. Tipikus liberális tévedés, hogy a diktatúrák azáltal keletkeznek, hogy a valóságot megismerhetőnek tartjuk. A diktatúrák a maguk igazságában hisznek az őket körülvevő valóság helyett. Ettől azonban még a valóság lehet megismerhető, feltéve, ha őszintén kíváncsiak vagyunk rá.
Soros ellentmondásos módon nyitottságot hangoztat, miközben önmagát vátesznek tartja, elméletét pedig sorfordító erejűnek. Mint egy sajtótájékoztatón bejelentette, ő maga a világ lelkiismerete, aki „saját külpolitikát” valósít meg. Érdekes módon az Egyesült Államok ugyanezt gondolja önmagáról. Így aztán a szeptember 11-ét követő amerikai magatartásról könyvet író szerző habitusában jól látható mindaz, ami szeptember 11-éhez vezetett.
Soros vitája a Bush-kormányzattal nem a lényegről szól. A világ népei számára ugyanis nem az a legfontosabb kérdés, hogy politikai, kulturális, gazdasági vagy katonai eszközzel kell-e Amerika vezető szerepét megszilárdítani, hanem az, hogy egyáltalán kell-e?
A valóság az, hogy a világon sokan szeretnének az amerikai gazdasági-kulturális-katonai hatalomtól szabadulni. Soros ezt a problémát nem érzékeli, mert ugyanolyan erős messiástudata van, mint hazájának. Könyvéből is, nyilatkozataiból is kitűnik: még az alázatot és az empátiát, valamint az anyagi segítségnyújtást is puszta hatalomkiterjesztési technikának tekinti. Képességeit és anyagi lehetőségeit elegendőnek tartja ahhoz, hogy kinyilatkoztassa, milyen a jó társadalom, milyen irányba kell haladnia a világnak, s hogy mit kell szabadság, demokrácia, jó és szép fogalmán érteni. Közben emberi sorsokat ad és vesz a tőzsdén, népekkel kísérletezik, mint Amerika. A valóságot pedig megismerhetetlennek nevezi, hogy ne kelljen figyelembe vennie.
Soros György egy önmagával meghasonlott világhatalom, Amerika pedig egy dilettáns filozófus. Soros egy helyütt maga is beismeri, hogy nem tud mit kezdeni a valóság és az igazság fogalma közti különbséggel. Amerika ugyanígy van ezzel. A valóság azonban néha bekopog. A buborékok kipukkadnak, az álmok összeomlanak olyankor.
Ez történt hat évvel ezelőtt, és megtörténhet újra, bármikor.

A szerkesztő ajánlja

Tompos Ádám, Schuszter Csaba

Hazánk riasztó mértékű kettéosztottságáról mesél országszerte a tűzifa

A politikusok tulajdonképpen azzal büszkélkednek, hogy a hozzájuk tartozó falvakban mennyi szegény ember él.

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.