A fókuszban Panahi

Emberek, sorsok a világ legellentmondásosabb szegleteiben

Hegyi Zoltán

Hegyi Zoltán

2011. március 18., péntek 00:00

KÉPERNYŐ
Valami miatt elsőre egy pillanatra Kozi és Döme, a két gasztroanarchista ugrik be, amint lenulláznak egy konyhát, de ez az érzés persze gyorsan elmúlik. Cseke Eszter és S. Takács András sorozata keményebb terepekre viszi a nézőt, bár némi szürrealitás náluk is becsúszik néha. Az On the Spot ugyanis a világ olyan tájaira kalauzol, ahol minden megtörténhet, majd azonnal az ellenkezője is. Veszélyes területekre, amelyekről információinkat az esti híradók rövid és véres snittjeiből merítjük, de az igazi dráma akkor bontakozik ki, amikor mindezek mögött helyzetek, emberek, sorsok tűnnek fel. A legutóbbi epizódban Irán volt a célpont, a módszer pedig a „szokásos”, a két fiatal gerilla filmes inkognitóban forgat, kézikamerákkal, szigorúan konspirálva.
Az ok érthető, Irán tartja fogva a legtöbb újságírót a világon. Az eredmény pedig lenyűgöző, a csoda megtörténik, a sokat próbált dokumentumfilm-barát is tátott szájjal bámul ötven percig, mínusz reklámok. Az egyik helyszín egy illegális fotóműterem egy garázsban. A fotográfus lány arcát nem látjuk, mert az könnyen végzetes lehet, a modellekét, barátnőkét sem, mert ők is maradnak. Testeket látunk, gyönyörűen kifestett testeket. Egy iráni garázsban a testfestés, a cizellált erotika az ellenállás kifinomult, művészi formája. A képek „természetesen” nem kerülhetnek nyilvánosságra.
A perzsa lány nyakában kereszt. Esztert is lefényképezi. Ez is világos, talán soha többé nem lesz európai modellje. Nőiesség és báj a szörnyűségek között, mert utóbbiakból is akad bőven. Eltűnt barátokról mesélnek, tüntetések szétveréséről, kegyetlen megtorlásról. Egy fiatal lány, Neda borzalmas haláláról készült felvétel már bejárta a világsajtót, most látjuk mi is, a fotósorozat után még irgalmatlanabb a kontraszt. A film amúgy is gyúlékony anyag, főleg, ha jó. Az iráni film pedig messze földön híres, egyik neves képviselőjét, Rafi Pitts rendezőt Párizsban csípi el Eszter és András. És máris egy újabb iskolapélda következik arról, hogy kell az ilyet csinálni. Az egyik jelenetben Pitts egy zebrán áll és mutogat, mint egy idegenvezető: itt állt Jean Seberg és itt feküdt Belmondo Godard Kifulladásigjának végén. Ma Dzsafar Panahi az egyik legismertebb iráni filmrendező, őt viszont kissé bonyolultabb elérni egy beszélgetés erejéig. Végül akciófilmbe illő konspiráció után egy tetőn sikerül, valahol Perzsiában. Az interjú elkészül, mint kiderül, egy darabig alighanem az utolsó. Panahi azóta hat év börtönt kapott és húsz évig nem készíthet filmet – mindezt egy filmért, amit be sem fejezett. És ez még nem is a legszürreálisabb csavar ebben a történetben. Az úgy volt ugyanis, hogy Iránban a fő filmcenzor hoszszú időn át egy vak ember volt. Elmesélték neki, hogy éppen mi látható a képen.
(On the Spot: Irán, Spektrum Televízió, március 2.)

A szerkesztő ajánlja

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.